Szerző: Lohász Cili
Ma érkeztem Malhamba, Észak Yorkshire-be, ahol öt napot fogok eltölteni egy képzésen. A téma a fenntarthatóság oktatása és az osztálytermen kívüli tanulás.
Ma érkeztem Malhamba, Észak Yorkshire-be, ahol öt napot fogok eltölteni egy képzésen, a Tempus Alapítvány Socrates programjának jóvoltából. A téma a fenntarthatóság oktatása és az osztálytermen kívüli tanulás.
A képzés ” Lessons from nature: learning outside the classroom and sustainable development” címen fut, amin részt veszek, tizennégy tanárral, környezeti nevelővel Európából. A nemek arány nem meglepő, 13 nő:2 férfi. Ez ma a realitás az oktatásban.
Itt vagyunk: http://www.field-studies-council.org/malhamtarn/
A környék gyönyörű, tó, tőzeg láp, mókusok, fácánok, ugrándozó nyulak és rengeteg madár. Ma felmásztam a közeli hegyre, a parton meghallgattam, mit mesél a tó, és megnéztem jó közelről a fekete fejű birkákat, akik egész nap csak esznek. Megtudtam Darwin erről a környékről írta az egyik tanulmányát, ami arról szól, hogy mennyi birkát lehet egy területen tartani, hogy még jó legyen a fűnek. A helyi prospektusból az is kiderült, hogy Tolkient ez a táj ihlette meg a Gyűrűk urában.
Ilyen a táj, ha köd van:
Ma még nem volt program, csak program bemutató és túl estem az első angol étkezésen.
Én jöttem egyedül busszal, amin mindenki lesokkolódott, viszont a szervező bácsi nagyon örült, hogy ez mennyire fenntartható. A huszonhat órás busz út Budapestről Londonba egyébként tűrhető volt, végig vártam, hogy majd átkompozunk a La Manch-on. Persze az alagúton mentünk át, ami nem is volt annyira vészes, mint amilyennek elsőre tűnt. A busz begördült egy óriási nagy fémkonténerbe és azt bezárták. Ez a konténer alias vonat vitt át az alagúton. Röpke 20 perc, és kicsit hullámzott is, akár a tenger. A legviccesebb, hogy a digitális kijelzőn, mindenféle biztonsági előírás mellett ezt is kiírják: „Relax, we’ll drive!”