1200

1200

Szerző: Perger András

A kormány döntésével kiderült, mi lesz a jövő évi gázárakkal.

A sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban az alábbi kérdések merültek fel bennünk:

  • Mi a célja az árképzés sávosságának?
  • Miért pont 1200 m3 a határ?
  • Milyen alapon húzták meg a határvonalakat (és azok hol húzódnak…)?
  • Azaz: kiket és miért kívánnak kedvezőbb helyzetbe hozni, kik (43%) finanszírozzák kik (57%) gázfogyasztását? Ne feledjük, a gázárak mai szintjén ezek az adórendszer változtatásával egyenrangú kérdések!
  • 2011-ben nem lesz több áremelés, nem lesz változtatás a rendszerben? (A megfogalmazás: “ismertették a 2011-re érvényes gázárakat” ezt sugallja.) Ha lesz, az milyen körülmények között, mennyire átlátható folyamatban fog megvalósulni?
  • Mik lesznek az életben tartott gázártámogatás szabályai? Jövőre kettős támogatásra is lehet számítani (gázártámogatás, illetve gyerekek száma után járó kedvemény)?
  • Mennyiben szerencsés vegyíteni a támogatásban a szociális szempontokat (gázártámogatás vélelmezhető szabályai, gyerekek száma, nyugdíjasok szintén nem tisztázott hátterű támogatása) a fogyasztással (figyelmen kívül hagyva az adott ingatlan energiahatékonyságának szintjét)?
  • Bár a szolgáltatók véleményét még nem ismerjük, kérdéses, hogy az eddig elmaradt emelések hatását a jelenlegi megoldás kompenzálni tudja (a szolgáltatók egységesen 10% feletti emelést szerettek volna elérni, ami értelemszerűen nem teljesülhet, ha a legmagasabb kategóriában is csak 9,3% lesz a maximális emelés). Ráadásul az új szabályok a szolgáltatók nyereségéből is visszanyesnek, azaz, ahogy elhangzott, “a leszorított árakat tehát a szolgáltatókkal fizettetik meg”. A kérdés elsősorban az, hogy valóban fenntartható lesz-e financiális értelemben a gázszolgáltatás Magyarországon, és milyen áron (elbocsátások, szolgáltatás minőségének romlása stb.)?

 

Megjegyzem, az, hogy a többet fogyasztókat bünteti a rendszer, negatív ösztönzőként értelmezhető. Azt azonban nem hiszem, hogy tudatosan, ezzel az eszközzel próbálnák rászorítani a fogyasztókat a hatékonysági beruházásokra, illetve, hogy a döntés mögött bármilyen energiahatékonysági, fogyasztásracionalizálási szempont meghúzódna. Ennek ugyanis ellentmond, hogy életben tartják a gázártámogatást:: jövőre 26,5 milliárd forinttal támogatják a gázfelhasználást, miközben energiahatékonysági beruházások támogatásáról nincs hír (idén kb. 2 milliárd forint volt erre a célra). Magánvéleményem amúgy, hogyha a hatékonyság növelése volna is a cél, támogatás nélkül az csak korlátozottan hozhat eredményeket: a növekvő gázár elsősorban legalábbis a családi házaknál inkább az olcsóbban, egyszerűbben és gyorsabban megvalósítható tüzelőanyag-váltást (vegyes- vagy fatüzelésre való átállást) ösztönzi.

Facebook Comments