Szerző: Perger András
Érdekes hullámokat keltett a csütörtökön megjelent, az új, a január 1-jétől érvényes gázárrendszerről szóló gyorselemzésünk.
Az elemzés lényegesnek szánt részei a következők voltak:
1.) A gázárrendelet által meghatározott két (az 1200 m3-ig és az a felett fogyasztó) fogyasztói csoport összetételére vonatkozó fejezet hordozta a legtöbb újdonságot, mivel hasonló elemzést eddig senki nem tett még közzé (az elemzés következtetéseihez 2000 fő megkérdezésével végzett, országos, reprezentatív felmérésünk adta az alapot). Megállapítottuk, hogy az első kategóriába jellemzően a távfűtéses és a fával (is) fűtő háztartások, valamint a gázzal fűtő háztartások közül a kisebb alapterületű és alacsonyabb háztartáslétszámmal bíró lakások tartoznak. A második kategóriába esnek jellemzően a gázzal (is) fűtő, nagyobb területű lakásban, illetve családi házban élők.
2.) Lényeges volt az árrendszer érdemi kritikája is. Azaz, hogy több szempontból sem tartjuk szerencsésnek, hogy 1200 m3 éves fogyasztásig alacsonyabb a tarifa, mert – ahogy már sokszor leírtuk és kifejtettük – a lakhatás megfizethetősége nem az energiapolitika, hanem a szociálpolitika tárgykörébe tartozó probléma. A torz energiaárak (pl. alanyi jogon járó kedvezmények) rossz jelzéseket adnak a fogyasztóknak, és inkább a pazarlást ösztönzik, mintsem a hatékonyságra sarkallnak.
Ehhez képest, ahogy a téma rótta a köröket a médiában, végül olyan színezetet kapott, mintha az Energiaklub szerint jobban emelkedne a gázár, mint ahogy azt a kormány állítja. Feltehetően ezért jelentek meg ezután olyan tudósítások, melyek szerint a minisztérium „cáfolja” az Energiaklub számításait, illetve az azokról szóló sajtóbeszámolókat. A sajtóban leginkább vitatott a kérdéseket illetően azonban nincs vita köztünk. Az elemzés a minisztérium által közölt számokat gyakorlatilag megerősítette, mind a „fogyasztói sávokban” jelentkező áremelkedés mértékére, mind az azokban érintettek arányára vonatkozóan.
Bár az alábbiakat az elemzésben is leírtuk, itt szeretnék még egyszer kiemelni néhány dolgot, hogy eloszlassam a félreértéseket. A fenti két, kérdéses adatcsoport közül csak a sávokban érintettek arányának számításánál támaszkodtunk a 2000 fő megkérdezésével végzett, országos, reprezentatív felmérésünk adataira. A „fogyasztói sávokra” jellemző áremelkedésre a rendeletben szereplő áradatokból kalkuláltunk éves gázköltség-emelkedést. Mivel a különböző szolgáltatók által ellátottak számáról, illetve fogyasztásukkal kapcsolatos adatokról nem létezik nyilvánosan elérhető adatbázis, a virtuális sávok középértékére tudtunk csak számításokat végezni. Ezért is hívtuk fel a figyelmet az elemzéshez csatolt kísérőszövegben annak fontosságára, hogy az érintett minisztériumnak közzé kellene tennie a szabályozás alapját adó részletes adatokat és azok forrását, hiszen addig nem lesz teljes mértékben világos, kit milyen mértékben érint az áremelés.