A brüsszeli csúcs eredményei

A brüsszeli csúcs eredményei

Szerző: Perger András

Bár a csúcson a fő figyelmet az eurózóna megmentésére irányuló francia-német nyilatkozat élvezte, azért természetesen foglalkoztak az energiával is. A legfontosabb konklúziók az alábbiak:

  1. – 2014-re be kell fejezni az energiapiac liberalizációját
  2. – Fejleszteni kell a hálózatokat, a nemzeti rendszereket össze kell kötni, 2015-re minden tagállamnak csatlakoznia kell az európai villamosenergia- és gázhálózathoz
  3. – Az infrastruktúra fejlesztésének költségeit a piacnak kell viselnie, a költségeket be lehet építeni az energiaárakba. Azon beruházások esetében, amelyek nem finanszírozhatóak a piacról, szükség lehet közösségi források bevonására. Ez utóbbi projektekről az Európai Bizottságnak 2011 júniusáig kell jelentést tennie az Európai Tanács számára
  4. – Energiahatékonyság terén elsősorban az épületeknél, a szállításnál és a gyártási folyamatoknál jelentkező potenciál kihasználását tartja fontosnak, sajnos kevés konkrétummal
  5. – A Bizottság felhívást kapott, hogy növelje a tagállamokkal az együttműködést a Megújuló Energia Direktíva megvalósítása terén
  6. – Az EU külkapcsolataiban fontos szerepet fog kapni az energetikai kulcsállamokkal való együttműködés kérdése – Oroszországot illetően “mihamarabb” megbízható és transzparens energetikai kapcsolatot kell kialakítani.

 

A piaci liberalizáció befejezése melletti határozott kiállás egyértelmű üzenet. A megszabott közeli dátumok azonban elgondolkodtatóak, hiszen komoly fizikai (infrastrukturális) és adminisztratív (27 tagállam jogalkotása) korlátai vannak a piaci átalakítás befejezésének (túl azon, hogy nem világos, mit tekinthetünk olyan állapotnak, ahol a liberalizáció már “készen van.”) Az infrastrukturális akadályok megszüntetése terén a várt piaci finanszírozás ébreszt kételyeket, tekintettel a gazdasági válság (energia- és pénzpiaci) hatásaira, a piaci szereplők esetlegesen jelentkező ellenérdekeltségére, illetve arra, hogy egyes beruházások nem számolhatnak piaci megtérüléssel. Ez utóbbiak esetében amúgy is inkább beszélhetünk elsősorban ellátásbiztonsági célú, mintsem a liberalizáció érdekében megvalósítandó fejlesztésekről (ilyenek pl. a kelet-európai észak-déli összeköttetést biztosító gázvezetékek).

Pozitívan értékelhető, hogy a Tanács felismerte: komoly lemaradás tapasztalható az energiahatékonyság területén, ahol mindenképp gyorsítani kell. A megújulók érdekében a Bizottság felé tett felhívás is remélhetőleg valóban gyorsítnai fogja a megújulók terjedését. Kifejezetten újszerű, és a sokak által régóta várt közös energiapolitika felé tett lépéseknek tekinthető, hogy korlátozni kívánják a nem EU tagállamokkal kötött megállapodások megkötésének lehetőségét (ez nyilván nem a Norvégiával, hanem az Oroszországgal való tagállami kapcsolatokról szóló intézkedés), illetve, hogy energiadiplomáciai feladatokkal bízták meg a külügyi főképviselőt. Persze, ebben az esetben is a legfontosabb, hogy a kereteket tartalommal is meg kell még tölteni (azaz pl. az eddigieknél konkrétabb célokat kell meghatározni energiahatékonyság esetében).

További, részletesebb információ a Tanács honlapján, magyar nyelvű összefoglaló az Euractiv honlapján található. Megtekintésre feltétlenül ajánlott még a témában Deák András és Drucker György beszélgetése (Az Este-ből).

Facebook Comments