Hogy állunk? És mi lesz most?

Hogy állunk? És mi lesz most?

Szerző: Perger András

A szokásos médiaforgatókönyv szerint a fukusimai események egyre kevésbé érdekesek a médiának. De vajon tényleg megnyugszik a helyzet Fukusimában? Vagy fokozódik?

Több, mint három héttel a földrengés után, az erőműben továbbra sem tudják megmondani, mennyire sérült az üzemanyag az 1-2-3-as reaktorokban, és a 3-4 reaktorok melletti pihentető medencében. Nem tudni, mekkora a vízszint ugyanezen reaktorokban és pihentető medencékben. Nem tudni, sérültek-e az 1-2-3-as reaktorok. Nem tudni, mennyire sérült a 2-es (és esetleg a 3-as) reaktor konténmentje. Nem tudni, hogy mekkora a hőmérséklet és a nyomás a 2-3-as reaktorokban. És ezeket várhatóan még egy darabig nem is fogják tudni.

(A sajtóban megjelent információk pontosítása érdekében: Fukusimában valóban több üzemanyag van összesen, mint amennyi Csernobilban volt a felrobbant reaktorban. Összességében viszont nyilván csak az számít, ami sérült, illetve sérült környezetben van, és fennáll a veszélye, hogy a szabadba kerülhet. Csernobilban kb. 190 tonna urán volt a 4-es reaktorban, Fukusimában a három sérült reaktorban, illetve a két sérült pihentetőmedencében összesen kb. 570 tonna üzemanyag van.)

Áram már két hete van, de a hűtőrendszerek változatlanul nem működnek. A radioaktív anyagok továbbra is szivárognak a levegőbe és a tengerbe (vagy akár közvetlenül a talajba?) a reaktorépületekből, és most már elismerten nem csak a lerombolt tetőszerkezeteken keresztül: a 2-es reaktorépület egy általam közelebbről egyelőre nem azonosítható pontján már találtak egy repedést. Ezekre a problémákra várhatóan még hetekig  nem fognak tudni megoldást találni. Egyesek szerint nem is fognak, sőt, van, aki szerint most „jön még a java”. Közben várhatóan újabb kitelepítés(ek)re fog sor kerülni, mivel komoly mértékű céziumszennyezést fedeztek fel egy faluban – az eddig meghúzott zónákon kívül, az erőműtől kb. 40 km-re(!). A TEPCO már elismerte: „csernobili” megoldáson, azaz vasbeton burok, “szarkofág” építésén gondolkodnak. A Bloomberg szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség helyi, limitált kritikusság(ok) kialakulásától tart az egyes reaktor összeolvadt zónájában; ugyancsak kritikusság kialakulásától kell tartani egy, a mért izotópkoncentráció alapján készült elemzés szerint.

A helyzet tehát, annak ellenére, hogy Fukusima lassan kikerül a hírekből, továbbra is súlyos: az erőműben egy hosszan (hónapokig) elnyúló problémahalmazzal kell szembenézni. Csak egy dolognak lehet „örülni”, hogy a szél többnyire az óceán felé fúj. Mindezt semmilyen bagatellizálási, relativizálási kísérlettel nem lehet elkendőzni. Úgy látszik, a helyzet súlyosságát már a hazai média is kezdi felismerni (bár megjegyzem, hogy nem értem ”a közvetlen atomkatasztrófa veszélye elhárulni látszik” mondatot: vajon minek kellene még bekövetkeznie Fukusimában, hogy kiérdemelje az „atomkatasztrófa” címkét?)

A tanulságokról, a nukleáris ipart érintő, várható fejleményekről, egyéb kérdésekről a következő bejegyzésben lesz szó.

Facebook Comments