Szerző: Majer Anna
Egy nyári napon, mikor hőségriadó van, talán mindenki jobban átérzi a víz értékét. Ilyenkor jól esik egy nagy pohár víz, egy hűsítő zuhany, egy úszómedence, vagy akár csak üldögélni a vízparton, árnyékban. Nekem, aki az éghajlatváltozással foglalkozom, ma két kérdés is eszembe jutott:
1. Vajon az unokáinknak milyen napi hőmérséklet jelent majd hőségriadót?
2. Vajon lesz-e elegendő tiszta vizük, amivel átvészeljék a forró nyári napokat?
Az első kérdésre a válasz a jövő homályába burkolódzik, ám a második kérdésre a Magyar Tudományos Akadémia nemrég kiadott tanulmánya keresi a megoldást. Ennek a tanulmánynak az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó részében a következőket olvashatjuk:
Múltbeli tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy vizeink nagyon érzékenyek az éghajlat változására. A csapadék és a hőmérséklet változásának hatásai vizeinkben felerősödve jelennek meg. Például amikor a csapadék mennyisége 20%-ot változik, és az éves középhőmérséklet 1-2 °C-ot, akkor ez a lefolyó vízmennyiségben 60% változást eredményezhet.
Az alábbi térképen látható hol számíthatunk a vízkészlet csökkenésére, illetve árvizekre leginkább:
Forrás: Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok (szerk.: Somlyódy László)
A legkritikusabb helyzet az Alföldön, illetve a Balaton vízgyűjtőjén várható.
Hazánkban a melegebb és szárazabb éghajlatra lehet számítani, ez csökkentheti a rendelkezésre álló vízkészletet, miközben az igény a vízre nőni fog. Ez a vízellátás nehézségeivel fog járni, ami komoly konfliktusokhoz vezethet. A csapadék csökkenése miatt kevesebb víz szivárog majd a föld mélye felé, tehát a felszín alatti vízkészletek is csökkeni fognak. Ezért a felszín alatti vízkészletből sem lehet fenntarthatóan pótolni a felszíni víz hiányait. Már a beérkező víz mennyisége is csökkeni fog, pl. a Dunában kisvízi időszakban 30%-kal kevesebb víz fog folyni már Németországban is.
A vizek öntisztuló képessége romlani fog. Folyóvizeinkből nemcsak kivesszük a vizet különböző célokra, sok esetben a szennyvíz befogadói is. Gondoljunk bele, hogy a melegebb nyarakon a kevesebb folyóvízbe, rosszabb öntisztulási feltételekkel fogunk nagyobb mennyiségű szennyvizet ereszteni. Az időszakosan kiszáradó patakok esetében ez még súlyosabb kérdéseket vet fel. (Egyszerűen nem lesz hová engedni a szennyvizet.) A melegebb éghajlatban a növényeknek több vízre lesz szükségük, ám a talajvíz szintje is csökkenni fog. Ez azt jelenti hogy gyakrabban és nagyobb területeken kell aszályra számítanunk, mint eddig.
Az extrém időjárási események is sűrűbben fordulnak elő, ekkor viszont a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék okozhat áradásokat, sárfolyásokat. Az árvízvédelemben nem lesz tartható a gátak folyamatos magasítása, a „helyet a folyónak” elv alapján növelni kell a hullámteret, és megfelelő területhasználattal alkalmazkodni a hevesebb árvizekhez (pl. árteret csak legelőnek használni, nem építkezésre, vagy szántónak.) Fontos lesz a víz visszatartása is, tehát a gyors vízlevezetés helyett árvízi illetve záportározókat kell létesíteni. Rendkívül fontos – a településeken belül is – az árvízvédelmi és csapadékelvezető rendszerek és műtárgyak folyamatos karbantartása, ellenőrzése.
Az Energiaklub nagy hangsúlyt fektet a vízre is, az önkormányzatoknak készített települési éghajlatváltozási stratégiáiban. Célunk, hogy a felelősen gondolkodó önkormányzatok fel tudjanak készülni a településüket érintő, (a tudomány mai állása szerint) előre látható éghajlati változások hatásaira. A tanulmány megállapítása települési szinten is igaz:
„Vizeink jövője is csak bizonytalanul jelezhető előre, bizonyossá csak akkor válik, ha minden úgy alakul, ahogy előre jeleztük. De vajon nem lesz akkor már késő bármit is cselekedni?”