Szerző: Koritár Zsuzsanna
Rendőrségi nyomozás indult – többek között – a tervezett atomerőmű bővítést előkészítő néhány szerződés miatt, amelyek egyébként az Energiaklub adatigénylésének köszönhetően, a nyilvánosságért indított per után láthattak napvilágot.
A szerződéseket a bővítéshez kapcsolódó Teller projekt keretében kötötte a Paksi Atomerőmű, elsősorban kommunikációs, gazdasági, társadalmi, környezeti és műszaki elemzések megrendeléséről. Ezek közül az egyik tanulmányt találta a rendőrség használhatatlannak, állítólag több korábbi tanulmányból összeollózva készült és semmilyen új információt nem tartalmaz. Egy ilyen „elemzés” a paksi atomerőműnek 2008-ban csaknem 50 millió forintot ért. Ezért – és még több másik ügyletért – a Nemzeti Nyomozó Iroda különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítja a cég korábbi vezetőségének egy tagját, Molnár Lászlót. (A hírről többek között az Origo és az atlatszo.hu is beszámolt – itt arról is olvashatunk, hogy ez az 50 millió forint csak a jéghegy csúcsa.)
Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó szerződések között több figyelemre méltó is akad. A szerződések egy részét hiányosan kaptuk meg: van ahol a mellékleteket nem csatolták (amelyben a konkrét feladatokat részletezik), és van ahol részletek takartak ki. Ilyen például a Budapesti Műszaki Egyetemmel kötött szerződésben az a pont, ami az atomenergia társadalmi kockázatait részletezné – ez a szerződés egyébként azért is meglepő, mert egy műszaki intézménytől kommunikációs tanulmányt rendelt meg az atomerőmű. De kitakarásokat találhatunk más szerződésekben a radioaktív hulladék kezelési stratégiájával és a megvalósíthatósági tanulmányokkal kapcsolatban is. Ezek, és a szerződések alapján elvileg elkészített tanulmányok nyilvánosságra hozatalát a napokban levélben kértük a Paksi Atomerőműtől.
Annak idején éppen azért indítottuk az Energia Kontroll Programot, hogy az energiaszektorban történő hasonló visszásságokat, visszaéléseket, visszatartott információkat feltárjuk. A nyilvánosság erre jó eszköz, de mint láthatjuk, ez sokszor csorbát szenved: a Teller szerződések is csak egy hosszú adatigénylési-bírósági folyamat útján válhattak megismerhetővé (és hogy ezeket a folyamatokat hogyan próbálják tovább lassítani, arról ebben a bejegyzésben olvashatunk). A paksi bővítéssel kapcsolatban ez még azért is különösen fontos, mert közpénzek elköltéséről van szó, a bíróság ítélete szerint a Paksi Atomerőmű közvagyonnal gazdálkodik. A bővítés előkészítéséről szóló Teller projekt keretében, amely 2008 végén lezárult, mintegy 500 millió forint értékben kötöttek szerződéseket (és ez az összeg az egyéb projektköltségeket nem tartalmazza). Ráadásul az MVM saját bevallása szerint a bővítés nem is ezen projekt eredményei alapján fog megvalósulni. Az előkészítésen jelenleg (2009 óta) a Lévai projekt keretében dolgoznak, ami valószínűleg jóval nagyobb szabású, mint az elődje. Ezen dokumentumok/szerződések nyilvánosságáért is bírósághoz kellett fordulnunk, mert a cég nem volt hajlandó kiadni őket (ez a per még folyamatban van, a következő tárgyalás szeptemberben lesz). A közpénzek elköltésének felderítése mellett a projekt eredményei, az elkészült tanulmányok megismerése is alapvető célunk, hiszen nem mindegy, hogy a bővítésről a szempontok alapos vizsgálata és mérlegelése után, vagy összeollózott kamuelemzések alapján születik döntés.