Szerző: Ámon Ada

Az utóbbi napokban stábunk tagjain eluralkodott a poézis, s lassan kizárólag verses formában érintkezünk egymással. Magam József Attila egy kevéssé ismert versére bukkantam rá tegnap, melyben arról értekezik a költő, hogy ha áram van, minden van. Témája és időszerűsége okán kötelességemnek érzem megosztani a költeményt blogunkon, a további verselemzést azonban az olvasókra bízom!

 

Nézem a lámpát

Nézem a lámpám. Villamos lámpa.

Fűti egy titkos, rejtett erő.

Tompa árnyékból csillogó élet lesz,

Ahogy belőle fény tör elő.


Nézzétek, milyen megfoghatatlan,

Csupa titok, csupa hatalom

S mégis, fényével akkor pompázhat csak,

Mikor én, az Ember, akarom!


Midőn lefekszem s oltom a lámpát,

Váratlanul azon akadok:

Mi lenne hogyha többé föl nem gyulna

S örökre sötétbe maradok!

1922