Szerző: Perger András
A ROSZATOM tegnapi sajtótájékoztatója, ahol az általuk építeni ajánlott reaktorokat mutatták be, némi meglepetéssel is szolgált: a vállalat képviselője kb. 10 milliárd euróra tette két, egyenként 1200 MW-os blokk építési költségét. Ez két okból is érdekes. Egyfelől, először hangzott el konkrét szám egy beruházó részéről – mondhatjuk: az oroszok nem ködösítettek, hanem, megelőzve a többi potenciális szállítót, megtették az első tétet, még azelőtt, hogy a tendert egyáltalán kiírták volna. Másfelől, az elhangzott szám megerősíti azokat a becsléseket, amelyek 3000 milliárd forint körüli összegben határozták meg a várható költségeket.
Itt egyfelől muszáj megemlítenem: az Energiaklub már a beruházásról szóló parlamenti döntés idején (2009. március) felhívta a figyelmet, hogy a beruházás minimum ennyibe fog kerülni. Az MVM vezérigazgatója akkor 3-5 milliárd euró közé tette a várható költségeket, és egy évvel később is csak 2000-3000 EUR/kW fajlagos beruházási költséggel, azaz blokkmérettől függően 4-7,2 milliárd euróval kalkuláltak.
A konkrét összeg tehát érdekes, amihez az alábbiakat is mindenképpen figyelembe kell venni:
– az összeg nem jelent tényleges ajánlatot, sokkal inkább reklámnak kell tekinteni – annak viszont meglehetősen magas. Ez azért is meglepő, mert a nagyberuházásoknál kezdetben, a döntéshozatali fázisban sokszor alulbecsülik a költségeket. Erre nem csak a 4-es metró példa, de a nukleáris energetika története is erről tanúskodik. A valós ár tehát ennél jó eséllyel csak több lehet;
– a 10 milliárd euró feltehetően az ún. “overnight” költség, amit úgy kell érteni, hogy akkor kerülne ennyibe az erőmű, ha egy éjszaka alatt, minden probléma nélkül építenék fel. Ez az ár értelemszerűen nem tartalmazza a finanszírozás költségét (azaz a hitelnek már az építkezés alatt fizetendő kamatait), az építkezés során különböző okokból jelentkező, pl. a csúszásból fakadó többletköltségeket. Ez utóbbiak jellemzőek az atomerőművi beruházásokra, ahol a végső költség többnyire jóval, gyakran 2-3-szor is meghaladja a tervezettet. Erre aktuális példa az épülő finn reaktor (Olkiluoto-3), ahol már 8,5 milliárd euróval számolnak, miközben az eredeti ár 3,2 milliárd volt (ami nem is a 1,5-2 milliárdos “reklámár” volt, hanem a szerződött összeg!);
– nem tudni, mi van ebben a költségben; a tudósításokban szereplő “blokk” kifejezés alatt feltehetően a nukleáris (a reaktor, a konténment, gőzfejlesztők stb.) és a villamosenergia-termelő részt (azaz a turbinaépület, turbinák, generátorok stb.) kell érteni, tehát ezek bekerülési és építési költségéről lehet szó. Ennek megfelelően, további költségek fognak jelentkezni a telephelyen belül (pl. új hűtővízcsatornák építése);
– a telephelyen kívül jelentkező költségek nyilván nincsenek benne az árban, így pl. a hálózatfejlesztés költségei, vagy a jelenlegieknél (500 MW) lényegesen nagyobb (1200 MW) blokkméret miatt megépíteni szükséges tartalékkapacitások kiépítésének (akár több száz milliárdos nagyságrendű) költségei.
Összességében elmondható, hogy az orosz “ajánlat” a fentiekkel együtt, új dimenzióba helyezte a bővítés ügyét. A továbbiakban, a teljes beruházás tekintetében minimumköltségként tekinthetünk a 10 milliárd eurós számra. Egyébiránt pedig, helyzetbe hozták a magyar kormányzatot is: most már nem csupán szakértők becsléseiről van szó, hanem jóval megfoghatóbb konkrétumok alapján lehet számon kérni a döntéshozókon az elképzeléseket.