Szerző: Varga Katalin
Eljött az ideje, hogy az Európai Unió levonja a következtetéseket az eddigi éghajlat- és energiapolitika eredményeiből, és eldöntse, mihez kezd 2030-ig. A kép nem rózsás, de egy biztos: mióta az indikatív célokat bevezették, jóval gyorsabba nő a megújulóenergia-felhasználás, mint előtte.
Az Európai Unió dönteni készül a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretről. Július 2-ig véleményezhető az Európai Bizottság Zöld könyve[1], amely arra keresi a választ, hogy mik a 20-20-20 politika tapasztalatai. A fő kérdés, hogy milyen célkitűzésekkel, mely eszközökkel biztosítható egyszerre az Unió hosszabb távú energiapolitikai, éghajlatvédelmi és versenyképességi fejlődése. Különösen, hogy milyen hatással van a jelenlegi gazdasági válság és az uniós tagállamok költségvetési problémái a további szakpolitikákra. Az Európai Tanács május 22-i ülésén is téma lesz az uniós energiapolitika.
Nemrég közölte az Eurostat a legfrissebb adatokat a megújulóenergia-célok előrehaladásáról. A kép nem rózsás. Összességében növekszik a megújulóenergia-részarány az Unióban, de csak lassan, így kérdéses a 2020-as célok teljesítése. Az adatok ugyanakkor rámutatnak arra, hogy mekkora szerepe van az uniós irányelveknek és a hozzájuk kapcsolódó vállalásoknak. 1995 és 2000 között a megújuló energia részaránya évi 1.9%-kal nőtt az EU-ban. 2001-2010 között, amikor bevezették az indikatív célokat, az éves növekedés 4.5% volt, a jogilag kötelező nemzeti célok megállapításával pedig az éves átlagos megújulóenergia-felhasználás tovább emelkedett.
A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv[2] 2030-ra 30%-os uniós megújuló-részarányt irányoz elő. Ideje tehát megadni az energiaipar számára az ehhez szükséges, 2020 utáni jelzéseket. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a kitűzött célszámok elősegítik a megújuló energiaforrások terjedését, hiszen a hosszú beruházási ciklussal rendelkező energetikai projektek számára befektetői biztonságot jelentenek. Emellett a célok általi elköteleződés ösztönzi a kutatást, a fejlesztést és az innovációt.
A kérdés inkább az, hogy 2020 után milyen új energia- és éghajlatpolitikai keretben tudnak megállapodni az uniós tagállamok. A jelenlegi gazdasági válság, valamint a tagországok költségvetési problémái láthatóan csökkentik a kötelező erejű célkitűzések iránti lelkesedést. Felmerül a kérdés, kapnak-e elegendő politikai támogatást az újabb megújulóenergia-célok, és ha igen, azokat milyen szinten lehet/érdemes rögzíteni: jogilag kötelező erejűek legyenek, vagy csupán önkéntes vállalások? Nemzeti, uniós, vagy akár ágazati célokat állapítsanak meg 2030-ra? Vagy elég egyetlen ÜHG kibocsátás-csökkentési cél, és a csökkentést megvalósító technológiák közül nyerjenek az olcsóbbak?
A Bizottság készített négy forgatókönyvet, a ÜHG kibocsátási célokat is hanyagoló „business as usual” forgatókönyvtől a legambiciózusabb, 2030-ra vonatkozó, nemzeti ÜHG, energiahatékonysági és megújuló energia célokat is tartalmazó változatig[3].
Forrás: Renewable energy: a major player in the European energy market, Európai Bizottság, COM(2012) 271 final
Mind a négy forgatókönyv hatásvizsgálata is elkészült, aszerint, hogy mennyire szolgálják az uniós energia- és éghajlatvédelmi célokat, ezt milyen hatékonysággal teszik, illetve mennyire koherensek más uniós politikákkal, pl. a belső energiapiac fejlődésével. Bár a (2)-es, megújuló célok nélküli ÜHG csökkentést javasló forgatókönyv valószínűleg megerősítené az uniós emissziókereskedelmi rendszert, rövid távon maximális ÜHG csökkentést érne el minimális áron, nem szolgálná a hosszabb távú technológia-fejlődést, így valószínűleg az uniós megújulóenergia-iparágak hanyatlásához vezetne. A (3)-as és (4)-es, megújuló célokat tartalmazó forgatókönyvek egyértelmű fejlődési pályát jelölnek ki a megújulók számára, hozzájárulnak a fosszilis energiahordozók importjának csökkentéséhez, nagyobb munkahelyteremtő potenciállal rendelkeznek, ugyanakkor az (1)-es és (2)-es forgatókönyvekkel összehasonlítva magasabb energiaárakat okoznának 2030-ra.
Kérdés, hogy mit hoznak a tagállami egyeztetések. Legközelebb május 22-én ül össze az Európai Tanács, amely programpontjai között szerepel az uniós energiapolitika megvitatása is. Ha mi ülnénk ott Brüsszelben, mi a (3)-as forgatókönyvet támogatnánk, amely kiterjeszti a kötelező ÜHG, energiahatékonysági és megújuló célokat 2030-ra is!
A Zöld könyv konzultációjában azonban június 2-áig bárki részt vehet, akár magánszemélyként, akár intézményi formában!
LINK: http://ec.europa.eu/energy/consultations/20130702_green_paper_2030_en.htm
[1] ZÖLD KÖNYV Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretre, COM(2013) 169 final
[2] 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv, COM(2011) 0885 final
[3] Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője, COM(2012) 271 final