Szerző: Fülöp Orsolya
Úgy tűnik, a varsói klímatárgyalásokat végigkíséri a szén-kérdés. Tény, hogy Lengyelország kissé bizarr helyszín egy klímacsúcshoz (ráadásul öt éven belül már másodszor tartják itt a klímatárgyalásokat). Bizarr, mert a lengyelek a legszennyezőbb energiaforrásra alapozták energiaellátásukat: a termelt áram 90%-át szénből állítják elő. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint Európa 10 legszennyezettebb levegőjű városa közül öt Lengyelországban van, s az elmúlt évtizedben alig csökkent az ország károsanyag-kibocsátása.
A szén-kérdést a tárgyalásokra rászervezett nemzetközi széntalálkozó is napirenden tartja. A Nemzetközi Szén- és Klímacsúcs tegnap, november 18-án nyitotta meg kapuit, néhány száz méterre a klímatárgyalások helyszínétől.
Greenpeace fényfestő-akció egy lengyel szénerőművön (a kép forrása: Greenpeace)
A szenes rendezvényen beszédet mondott az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének vezetője is, jócskán meglepve szavaival a szervezőket és a hallgatóságot. Azt várták ugyanis, hogy beszédében támogatni fogja a modern, „tiszta” széntechnológiák elterjedését. Christiana Figueres ezzel szemben kijelentette, hogy a világ szénkészleteinek nagy részét ott kell hagyni, ahol vannak – a földben. A szénipart gyors és radikális változásra és az elavult szénerőművek bezárására szólította fel. Javasolta, hogy fektessenek be a megújuló technológiákba, végül arra kérte a résztvevőket, hogy a konferencián határozzanak arról, hogyan találhatnak valódi megoldásokat a klímaváltozás kihívásaira.
Lengyelországban az iparág igen erőteljes összefonódást mutat a politikával: a két legnagyobb parlamenti párt nyíltan és hivatalosan támogatja a szénipart, sok képviselőjük bányászvidékekről származik. Vagyis sok politikusnak vannak érdekeltségei a széniparban, ami óriási politikai probléma. A lengyel állami szénipar több mint 25 milliárd dollár állami – az EU-ban elvileg tiltott – támogatást kapott 1990 óta (5 ezer milliárd forint, mai árakon). Lengyelország egyébként 2008 óta nettó szén-importőr (elsősorban az USÁ-ból, Oroszországból, Ukrajnából), vagyis a belföldön kitermelt szén messze nem elégíti ki az energiaigényeket.