Szerző: Lohász Cili
Hogyan lehet rávenni azokat a munkavállalókat, akik kizárólag autóval közlekednek, hogy közösségi közlekedésre váltsanak? Hogyan lehet a biciklizést divattá tenni, melynek diákok vagy önkormányzati dolgozók ugyanúgy hódolnak? Hogyan lehet egy város minden célcsoportjával elfogadtatni egy nagy területet lefedő sebességkorlátozást? Megfelelő kampányokkal.
(Forrás: eltis.org)
Számtalan felmérés készült már annak az egyszerűnek tűnő kérdésnek a megválaszolására, miért is használják az emberek előszeretettel autóikat. A kényelem, az autó (más közlekedési formáknál) biztonságosabbnak hitt belső tere, az útvonal szabad megválasztása, a családtagok vagy a tömött bevásárlószatyor szállítása, a státusszimbólum birtoklása, a megszokás – úgy tűnik, a tengernyi érvvel szinte lehetetlen konkurálni. Ezt mintegy alátámasztva több példa is igazolja, hogy a közlekedéstervezés önmagában nem képes változásokat előidézni, azaz hiába kötelezi el magát egy önkormányzat, és hiába fordít jelentős eszközöket egy-egy fejlesztésre, ez önmagában kevés.
Szükség van kampányokra. Az autóhasználóknak a legtöbbször kevés vagy egyenesen téves ismerete van a többi közlekedési módról, annak előnyeiről, sőt, ha nem értik meg az egyes közlekedéskorlátozó intézkedések mögötti okokat, valószínűleg az csak ellenállást fog szülni. Egy európai felmérés szerint azoknak, akik nem használják a közösségi közlekedést, jelentős hányaduk nem eléggé tájékozott a lehetőségekről, 6%-uk negatívan ítéli meg azt, 5% pedig egyszerűen megszokásból dönt az autó mellett.
A kampányokkal a legváltozatosabb formában adható át a szükséges információ, ami néha önmagában elég lehet a meggyőzéshez. Eredményesen építhetünk velük brandet, pl. a közbringarendszert, megmutathatjuk a városi vezetők pozitív elkötelezettségét, (ha például a polgármester maga is kerékpárral jár, mint Münchenben), más közlekedési módok kipróbálására buzdíthatunk, visszajelzéseket gyűjthetünk, vagy elérhetünk akár iskolásokat is, akiknek a szokásaiba már fiatal korban beépülhetnek az egész életkorra kiható pozitív normák.
Sokaknak egy autómentes nap is kampány, pedig ideális esetben, legalább is ha valóban célt akarunk érni vele, egy sokkal komplexebb tervezési folyamat áll mögötte. A célkitűzések megfogalmazásától a célcsoport meghatározásán át a megfelelően megválasztott üzenetekig vagy csatornákig mindegyik elem kulcsfontosságú lehet, ahogyan arra MAX-Success projekt is felhívja a figyelmet. Az önkormányzatok munkáját segítő MAX gyakorlati ötletekkel és példákkal is szolgál, így akcióink időzítésére, a lehetséges partnerekre vagy az üzenet átadójára vonatkozóan is. Ez utóbbi kapcsán a MAX a legfontosabb szempontként a hitelességet említi és konkrét példaként Christian Udét, München már említett főpolgármesterét hozza fel, illetve az alpolgármestert, Hep Monatzedert, akikről köztudott, hogy mindennap kerékpárral közlekednek. Egy kampány fontos meggyőző eleme lehet a közlekedési eszközök kipróbálása is, amire a közösségi közlekedési próbahónap szervezői is építettek: információkkal és ingyenes próbajegyekkel bírták rá különböző vállalatok dolgozóit a villamos és busz kipróbálására.
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb német kampánya a ’Kopf an – Motor aus’ (Agy be: motor ki) volt. Általános célja a gyaloglás és a kerékpározás népszerűsítése volt, konkrétabban az autósok rábírása arra, hogy a 6 kilométernél rövidebb utaknak biciklivel, vagy akár gyalog vágjanak neki. 100 jelentkező város közül kilencet választottak ki, ahol két egymást követő évben is futott a kampány. Az indulást gondos tervezés előzte meg: előzetes tanulmányt készítettek arról, hogy hogyan lehet megváltoztatni a közlekedési rutint, partnereket vontak be (civil szervezeteket, minisztériumokat, piackutató intézeteket, reklámügynökségeket), és a megvalósítást három szakaszra osztva kiválogatták az üzeneteket hordozó eszközöket, illetve magukat az üzeneteket, melyeket szlogenekkel tettek még ösztönzőbbé. Az első fázis a piros színt kapta a kommunikációban, és a figyelemfelhívásról szólt. A második fázisban megoldásokat és tippeket nyújtottak zöld vizuális környezetben, a harmadik, kék szakaszban pedig a megerősítésre, dicséretekre fókuszáltak.
Graz Európában elsőként vezette be a nagy területet lefedő 30km/órás sebességkorlátozást. A projekt filozófiája az volt, hogy a drága infrastrukturális intézkedések helyett a tudatosság növelésére összpontosítanak. A kampányban több célcsoportot is meghatároztak, amelyet különböző eszközökkel és üzenetekkel értek el. A döntéshozókat különböző elemzések eredményeivel ismertették meg, a véleményvezéreket hírlevelekkel, nemzetközi szakértők előadásaival és nyilvános vitákkal nyerték meg. A lakosság városszerte tájékoztató bódékkal, ’élő plakátokkal’, illetve egy várostérkép-kiadványon keresztül kapta meg a szükséges tájékoztatást– és meggyőzést, hogy az információ minél inkább célba érjen, és a sebességkorlátozás elfogadottsága minél nagyobb lehessen, a kampányba a helyi lapokat is bevonták. Ezek hasábjain visszaszámláló hirdetések jelentek meg: még 10, 5, 3 stb. nap van hátra a sebességkorlátozás bevezetéséig. A polgármester a kétkedőknek még tesztvezetést is felajánlott. A kampány nemcsak rendkívül sikeres volt, de az infrastrukturális intézkedések töredékébe került csupán.
Más országaiban is találni jó példákat, így például a biciklizést népszerűsítő dán ’80 nap alatt a Föld körül’, Belgium legnagyobb kerékpáros kampánya, a ’Csengess a boltig’ illetve az észt ’10 000 lépés’ vagy a portugál ’Hulladékért utazás’-kampányok. Egy AENES projekt részeként Spanyolországban zajló program az idős emberek körében népszerűsítette a gyaloglást, míg a görög ’Utcai párducok’-kampány szokatlan módon próbálta lebeszélni az autósokat a tilosban parkolásról: az autókra egy színes matricát ragasztottak melyen egy szamár ült egy autóban. A felirat a következő volt: „Ott parkolok, ahol akarok”.
A hazai példák között kétségtelenül élen jár a Critical Mass, amely nemcsak azért fontos, mert nemzetközi viszonylatban is az egyik legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás volt, hanem mert jótékonyan hatott a fővároson kívül több vidéki városunk kerékpáros kultúrájára is. A dán Cycle chic kezdeményezés magyar változata is sokat tesz azért, hogy a kerékpározás minél szélesebb körben legyen minél divatosabb elfoglaltság.
(Az írás a Transport Learning nemzetközi program magyar nyelven, ingyenesen elérhető szakmai anyaga alapján készült. Az osztrák közlekedési szakemberek által összeállított ’Fenntartható közlekedési kampányok’ című anyagban a fenti jó példákon kívül más hasznos információkat is talál. További hasznos, várostervezéssel kapcsolatos információk érhetők el a “Re-SEEties – Resource.Rethink.Replan” nemzetközi projekt weboldalán. A programok magyar partnere az Energiaklub.)
Tóth Gyula Gábor