Sántító érvek

Sántító érvek

Szerző: Perger András

Annak indoklásául – nem mintha annyira indokolni kellene -, hogy miért kértünk el közérdekű adatokat a paksi új reaktorok ügyében, bemutatunk néhányat a kormányzat mostanában elhangzott, sántító, illetve saját magának is ellentmondó állításai közül. Mivel a kormánynak többszöri nekifutás ellenére sem sikerült tisztáznia, miért is van szükség új atomerőműre, és miért pont ilyen megoldással, reméljük, a nyilvánosságra kerülő dokumentumok mindenre választ adnak. Lássuk az érveket, és hogy hogyan lehet értékelni őket!

– Az állítás, miszerint „az Országgyűlés már 2009-ben a létesítmény bővítésének előkészítésével bízta meg a kormányt” (Lázár János 2013. december 17.), nem igaz, mivel a nevezett határozatnak nincs címzettje. Ezt hiába kifogásoltuk 2009-ben az országgyűlés több bizottsága előtt is (emiatt és más dolgok miatt is neveztük a határozatot „biankó csekknek”), a megoldás szemmel láthatóan mindenkinek kényelmes volt, mivel tág teret hagy az interpretációknak.

„A parlamenti felhatalmazás alapján a tárgyalások a kapacitás fenntartása irányába mutatnak” (Lázár János 2013. december 17.,); „A két kormány arról kötött megállapodást, hogy két új 1200 MW-os blokkal tartjuk majd fenn a paksi kapacitásokat” (Lázár János, 2014. január 16.). Ezzel szemben az új reaktoroknak a 2020-as évek közepén való üzembe helyezése egyértelműen kapacitásnövelést jelent, mivel a régiek csak a 30-as évek közepén fognak leállni.

„Négy-öt év múlva Magyarországon lehet a legalacsonyabb a villamos energia ára az Európai Unióban, aminek feltétele az atomenergia-kapacitás bővítése” (Orbán Viktor, 2013. október 18.). Egyfelől a miniszterelnök szemben Lázár János többszöri kijelentésével, nem kapacitásfenntartásról, hanem kapacitásbővítésről beszélt. Másfelől,  4-5 év alatt nem lehet atomerőművet építeni. A kormány most 2025-26-ot jelölte meg a reaktorok üzembe helyezésének dátumaként.

„A kabinet azért is áll ki a nukleárisenergia-felhasználás mellett, mert arra szükség van az energiaár-csökkentéshez” (Orbán Viktor, 2013. október 18.) – ezzel szemben nukleáris szakemberek által is elismert evidencia, hogy új atomerőművek mindenképp drágábban termelnek, mint a régiek.

„Önök el tudják képzelni, hogy egy orosz reaktorokkal működő erőműbe más technológiát be lehet építeni? Ez komoly biztonsági kockázatokat vetne fel” (Lázár János 2014. január 16.) Ez finoman fogalmazva is butaság. Valójában a paksi atomerőmű biztonságát semmilyen formában nem veszélyeztetné, ha nem orosz, hanem másmilyen reaktortípus épülne a régi négy mellé. A 2008 óta folyó tervezés eddigi minden szakaszában egész jól el tudták képzelni az abban résztvevő nukleáris szakemberek, hogy amerikai, francia, vagy éppen dél-koreai blokkok épüljenek. Ellenkező esetben nem kerülhetett volna be pl. a környezetvédelmi engedélyezés konzultációs anyagába az összes szóba jövő reaktortípus, vagy az országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságában 2012 decemberében tartott meghallgatáson sem ismertette volna az MVM Paks II Zrt. vezérigazgatója az összes esélyes reaktortípust – az atomerőmű biztonságát felügyelő Országos Atomenergia Hivatal főigazgatójának egyetértő jelenlétében.

„1966-ban létrejött egy államközi (magyar-szovjet) szerződés, amely alapján folyik jelen pillanatban is az együttműködés Pakson.” (Giró-Szász András, 2014. január 16.) – elég régóta foglalkozom atomenergiával és természetesen Pakssal, beszélgettem már sok nukleáris szakemberrel, egyebek között az atomerőmű több vezérigazgatójával, vagy az Országos Atomenergia Hivatal két főigazgatójával, de ilyen megfogalmazást, hogy Pakson magyar-orosz együttműködés folyna, még senkitől sem hallottam. A nevezett szerződés így fogalmaz: „A Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között, a Magyar Népköztársaság területén létesítendő atomerőmű építése során folytatandó együttműködésről”, azaz az építés során folytatandó együttműködésről van szó, az építkezést pedig 1987-ben fejezték be. Az 1966-os szerződésről eddig senki nem beszélt a bővítés tervezésének 2008 óta tartó folyamatában. Véleményem szerint erre legfeljebb a döntés igazolásához lehet szükség, az új blokkokról, függetlenül az 1966-os szerződéstől, bárkivel megállapodhattak volna. Nem véletlenül nem merült fel korábban a szerződés sem az MVM, sem Paks, sem a kormány állásfoglalásaiban. Kommunikációs takarónak jó, bár szerintem elég kényelmetlen 2014-ben egy 1966-os szerződésre, ráadásul tévesen hivatkozni, és akkor az eredeti szerződő felek nevén még nem is élcelődtem.

– A kérdésre, hogy Felsmann Balázs szerint az új reaktorok megtérüléséhez legalább 30 Ft/kWh-s árra lenne szükség, elhangzott válasz szerint „Felhívnám Felsmann Balázs figyelmét, hogy akkor, amikor államtitkár volt és ezért a területért felelt, a miniszterelnök, Bajnai Gordon […]” (Giró-Szász András, 2014. január 16.) – valójában Felsmann Balázs 2008-ig volt államtitkár, amikor még Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. Mellesleg, a kérdésre ez nem válasz.

„A 2009-es országgyűlési határozat úgy fogalmaz, hogy öt évet biztosít a tervezéshez, és utána 6 évet a létesítéshez” (később: a biztosít helyett „áll rendelkezésre”) (Giró-Szász András, 2014. január 16.). A nevezett határozatban ilyesmiről nincs szó. Az újfent szabadon interpretált szöveg a határozat indoklásban található, ott ennyi áll: “A beruházás előkészítéséhez minimum 5 év, a megvalósításához a műszaki tervezést követően minimum 6 év, az új erőműegység létesítéséhez összesen tehát legalább 11 év szükséges.”. Ezt a részt a szóvivő, bár szó szerint kívánja idézni, valamiért pontatlanul olvassa fel. Abba már bele se megyek, hogy ha ennyi idő áll rendelkezésre, akkor a kormány miért 2025-26 körül tervezi üzembe helyezni az új reaktorokat, hiszen azzal már kifutna a szóvivő szerint a határozat által “biztosított” időből.

Természetesen továbbiakat is bőven találhatunk, de úgy gondolom, már ennyi alapján is belátható, hogy túl sok itt a zavar az ügy súlyához képest. Mondhatjuk úgy is, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

Facebook Comments