Szerző: Fülöp Orsolya
Az idei energiatakarékossági világnapra stábunk otthoni fogyasztási adatainak elemzésével készültünk. Fontos a takarékosság, de még fontosabb a hatékonyság!
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, 2013-ban lakásaink éves energiafogyasztásának 80-90%-át a gázfelhasználás adta. Ez azért van, mert a szóban forgó lakások mindegyike gázfűtéses (duruzsolnak a kazánok, konvektorok), és a meleg vizet is gázzal működő berendezések (átfolyós vízmelegítők, gázbojlerek, kazánok) állítják elő. Villanybojleres vízmelegítés esetén jellemzően mások az arányok.
A szemfülesebbek már leolvashatták az ábráról, hogy nem a legnagyobb méretű lakás fogyasztja a legtöbb energiát. Ez még látványosabb, ha az egy négyzetméterre jutó felhasználást vizsgáljuk: a hetvenes években épült ház 65 m2-es lakása (2. oszlop) két és félszer annyi energiát fogyaszt négyzetméterenként, mint a 125 négyzetméteres családi ház. A századfordulós pesti bérház lakásában viszont közelítőleg ugyanannyi energiát fogyasztanak a lakók négyzetméterenként, mint az új családi házban. Hogy lehet ez?
Az ominózus családi ház 2009-ben épült, a jelenleg is érvényes energetikai követelmények szerint, hőszigeteléssel, hatékony nyílászárókkal, kondenzációs kazánnal. Ez a ház A-B besorolást érne el az energiatanúsítványban, amit az építéskor még nem volt kötelező elkészíteni.
A régi gangos bérházban lévő 68 m2 –es lakás (3. oszlop) titka, hogy lakói az elmúlt években hatékonyra cserélték az ablakokat, és a régi konvektoros fűtési rendszerről kondenzációs kazánra váltottak. Így az ezekre a lakásokra jellemző G-H besorolásból F-be jutott a lakás. Az ábrán látszik is, hogy a másik hasonló korú épület lakásának (utolsó oszlop) fajlagos energiafogyasztása magasabb – itt egyelőre semmilyen energetikai korszerűsítés nem történt. Ehhez képest itt is viszonylag alacsony a fogyasztás, aminek oka, hogy lakója alig tartózkodik otthon – amikor mégis, rövidujjú helyett inkább egy jó meleg pulóvert választ.
Viszonylag alacsony az energiafogyasztása a hatvanas években (1. oszlop) és a harmincas években épült (5. oszlop) lakásnak is: előbbi erőssége a viszonylag új kazán, utóbbié pedig az új, hatékony nyílászárók.
A legmagasabb fajlagos energiafogyasztású lakás gyenge pontja a lakás alatti fűtetlen garázs: az erősen hűlő vasbeton födém hőszigetelése, a többi lakóval egyeztetve, folyamatban van.
Érdekes, hogy a lakók számától függetlenül, az egy főre jutó fogyasztások alapján is ugyanaz a lakások közötti rangsor, mint a négyzetméterre jutó fogyasztás esetén. Ha azonban a lakások térfogatát vesszük figyelembe, már változik a sorrend: ebben az esetben a gangos bérház 68 m2-es lakása kerül ki győztesen a versenyből, hiszen itt 3,7 méter belmagasságot kell fűteni, szemben egy modern lakásra jellemző 2,7 méterrel.
Érdekes megnézni, hogy a valós fogyasztások mennyire térnek el az energiatanúsítvány számítási módszertana szerint kalkulált elvi fogyasztási értéktől! Munkatársaink közül néhányan már rendelkeznek tanúsítvánnyal – akik nem, ott korábbi modellszámítások során az adott típusú épületre számított értékeket vettük alapul. Az elvi fogyasztás azt mutatja meg, hogy adott külső hőmérséklet mellett mennyi energia szükséges a lakás 20 °C-on tartásához, és a meleg víz előállításához, négyzetméterenként. Az ábrán látható, hogy a valós energiafogyasztás jellemzően jóval alacsonyabb az elvi értéknél. (Ebben az esetben a valós fogyasztás csak a gázfogyasztást takarja – ez kis mértékű csalás, ugyanis a kazánok áramot is fogyasztanak, de ez szinte elhanyagolható.) Érdemes megjegyezni, hogy a valós fogyasztási adatok 2013-ra vonatkoznak, ami egy kifejezetten meleg év volt: egy hidegebb évben nem lenne ekkora az eltérés a valós és az elméleti adatok között.
