Szerző: Fülöp Orsolya
Néhány hetente menetrendszerűen bemondja a kormányzat egyik-másik képviselője, hogy döntöttek a nemzeti közműszolgáltató létrehozásáról. Most megint egy ilyen hullám ért el bennünket, ezt harsogja a rádió két napja.
Ily módon valóban úgy tűnhet, hogy a megbízott munkacsoport lázasan dolgozik a NemRezsi létrehozásán, de inkább mintha ötletelgetésről lenne szó. (Ja, meg választások is lesznek.)
A sorra hozott kormányhatározatok ugyanis egyelőre nem fedték fel a megvalósítás részleteit, konkrétumait. Az augusztus 29-én elfogadott határozat után most itt van egy újabb, a szeptember 29-ei (1545/2014.), ami szintén bőven hagy teret a találgatásoknak.
Ebben egyrészt arról döntöttek, hogy a Főváros tulajdonában lévő Főgáz-részvényeket október 10-ig megveszi az MNV, majd utána az MNV-től megveszi az MFB. Az MFB továbbá megveszi az MVM Főgáz-részesedését is, vagyis ha jól számolom, a Főgáz az MFB 100%-os tulajdonába kerül. Lázár János szerint ez adja majd a holding alapját.
A kormányhatározat többi pontja mindössze – ismét – arról rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni, hogyan tud az állam megjelenni az árampiacon egyetemes (~lakossági) szolgáltatóként, a távhőpiacon pedig távhőszolgáltatóként.
Lázár János azonban már tényként kezeli az állami szolgáltató létrejöttét, amely „azzal fog próbálkozni, hogy piaci körülmények között, a vetélytársakat a versenyben megverve áramot, gázt és távhőt szolgáltasson”. A kormány tehát egy teljesen új állami cégcsoport létrehozásával képzeli el a holding felállítását, vagyis nem a jelenlegi szolgáltatók valamilyen egybeszervezésével – eddig ez sem volt ennyire egyértelmű. Lázár szerint „az uniós jogszabályok alapján a hálózat fenntartása és a fogyasztók ellátása elkülönül egymástól, így nincs technikai akadálya a szolgáltatásnak”.
Az (elméletben) liberalizált gáz- és árampiacon ez valóban így van, a távhő esetében viszont van egy kis technikai akadály. A távhőszolgáltatás ugyanis ún. természetes monopólium, azaz egy-egy településen egyetlen szolgáltató működik, amely az egész infrastruktúrát birtokolja. Itt tehát nincs lehetőség hálózat és a szolgáltatás szétválasztására. Magyarországon 90-100 távhőszolgáltató működik ugyanennyi elkülönült rendszerben, megannyi különböző díjszabással, tehát nagyjából fizikailag is lehetetlen lenne egyszerre ennyi helyen belépni a piacra. Nem beszélve arról, hogy a távhőszolgáltatók döntő többsége önkormányzati, azaz köztulajdonban van, vagyis nem világos, hogy ezekkel miért akarna versenyezni az állam.
Érdemes megemlíteni továbbá, hogy szabad szolgáltató-választás ide vagy oda, eddig nem nagyon tolongtak a gáz- és áramszolgáltatók a lakosság kegyeiért. Ennek valószínűleg az az oka, hogy üzletileg nem túl vonzó ez a szektor. Persze az állam végülis megteheti, hogy nem üzleti alapon viszonyul ehhez a kérdéshez, vagyis nem akar majd profitot kivenni a NemRezsiből, de a beruházásokba (pl. Főgáz-részvények) beleölt (több)százmilliárdnyi közpénznek azért csak meg kellene térülnie ahhoz, hogy mi mint társadalom jól járjunk ezzel a projekttel.