Szerző: Sáfián Fanni
2013 óta a nukleáris fűtőelemek utána újra a szén a legnagyobb (energia)mennyiségben felhasznált energiahordozó Magyarországon, átvéve az egy évtizedes sikertörténete után a földgáztól a vezető szerepet.
Forrás: Stróbl Alajos 2015.
Vajon mi lehet ennek a meglepő fordulatnak az oka? Átmeneti időszak az atomerőművek kivezetése idejére, mint Németországban? Nem. Olcsó, jó minőségű hazai szenet használnánk? Sajnos nem. Akkor végre bevezették a széndioxid-megkötő (CCS) technológiát hazánkban is? Ez sem.
Forrás: MEKH-MAVIR 2014.
A helyzet természetesen összetett, de mindenképpen kulcstényező, hogy az utóbbi években a gáztüzelésű erőművekben előállított áram drágább, mint külföldről áramot importálni. Így a hazai rendszerirányító (MAVIR) egyre nagyobb mértékben vásárolt és vásárol import áramot, miközben a gázturbinás erőművek kihasználása annyira lecsökkent, hogy több bezárt, vagy igen közel sodródott hozzá.
Mindeközben legfontosabb alaperőműveink, a Paksi Atomerőmű és a széntüzelésű Mátrai erőmű viszonylag zavartalanul üzemelt. A magas kihasználtság és a nagy szénfelhasználás pedig oda vezetett, hogy több áramot termelünk szénnel (pontosabban elsősorban az alacsony fűtőértékű hazai lignitünkkel), mint korszerűbb gázerőműveinkkel.
A szenek, közülük is a lignit az egyik legszennyezőbb energiaforrás (CO2-kibocsátása 1,5-2-szerese a földgázénak), tehát a szén előnyben részesítése a földgázzal szemben egyáltalán nem kívánatos tendencia – reméljük, hogy a mostani szituáció csak egy átmeneti állapotot jelent.