Szerző: Dr. Bart István
A COP elnökségét adó franciák örülhetnek: az első héten minden a tervek szerint zajlott, a szakértők vasárnap hajnalra megszültek egy 48 oldalas rövidített tárgyalási szöveget. Ez fontos eredmény, de még egy csomó nyitott kérdés van. Olyanok, hogy az EU szerint a fejlődők csak akkor kaphatnak több klímafinanszírozást, ha nagyobb csökkentéseket vállalnak, illetve beleegyeznek a vállalások ötévenkénti felülvizsgálatába. A kínaiak és indiaiak viszont nem igazán akarnak ötévente új terveket csinálni, nekik pont jó az, amit mostanáig vállaltak.
A második hét feladata, hogy a 48 oldalas szövegből létrejöjjön a végleges megállapodás. Most a miniszterek következnek. Már itt vannak, jól felismerhetők, mert nem egyedül, hanem csapatostul járnak. A középen gondterhelten álló személy a miniszter, a szolgálatkész arccal körülötte állók pedig az udvartartás. Tőlük egyrészt újabb nagyívű beszédek következnek a magas szintű plenárison, de ide csak az ül be hallgatóságnak, akiknek tényleg nincs jobb dolga. Ennél fontosabb, hogy a miniszterek aktívan részt vesznek a tárgyalásokban. A hétvégén elkészült szöveget a frissen létrehozott Paris Comittee tárgyalja, amely hat albizottságban veszi sorra a legnehezebb kérdéseket. Mindegyik albizottságot két miniszter vezeti. Így a pénzügyi és technológiai kérdéseket a gaboni és a német miniszter viszi, az adaptációt a bolíviai és a svéd, míg az egyezmény kibocsátás-csökkentési célja a norvég és a saint-luciai miniszter felelőssége. Meglátjuk, mire jutnak a következő napokban.
A tárgyalások mellett tucatjával zajlanak az egyéb rendezvények, események. A hétvégén többek között Leonardo di Caprio és Jack Ma, az Alibaba tulajdonosa lelkesítette a világot a franciák által szervezett Action Day nevű mega-dumapartin. Elképesztően sokféle dolog megy itt egyszerre: szombat reggel például a buddhista Brahma Kumaris hirdette az ökológiai megvilágosodást az egyik teremben, míg a szomszédban a kínai szén-dioxid-kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetéséről beszélgettek. Ki tud még egy olyan témát, amit ennyi irányból meg lehet közelíteni? Tizenöt éve, amikor én elkezdtem klímaváltozással foglalkozni, ez egy tudományos-technokrata téma volt, némi zöldséggel kiegészítve…mostanra jutottunk el oda, hogy minden, de minden összefügg a klímaváltozással.
Idevág az idei év egyik klíma-slágere, Naomi Klein “This Changes Everything” (Ez mindent megváltoztat) című könyve. Idősebbek még emlékeznek rá: ő volt az antiglobalista mozgalom egyik főszereplője még a World Trade Center felrobbantása előtti boldog békeidőkben. No, időközben ő is átállt a klímaváltozásra, és írt egy nagyon hosszú könyvet, amiben van egy nagyon érdekes gondolat arról, hogy milyen lesz a jövő. Tudjuk, hogy a klímaváltozás elleni sikeres fellépéshez nem csak az energiatermelést kell átalakítani, hanem az egész társadalmi-termelési rendszert, a javak globális elosztását, és a kapitalizmust is. És itt az érdekes meglátás: Klein szerint a klímaszkeptikusok azért küzdenek a klímaváltozás elismerése ellen, mert tudják, hogy ha ezt elismerik, a világ a felismerhetetlenségig meg fog változni. Több szabályozás és korlát lesz az emberek életében (végül is ez egy teljesen belakott bolygón normális), véget ér a monstre energiacégek dominanciája, és a tőkések sem tehetnek meg majd mindent.
Szerintem ebben kivételesen igazuk van: mire megfékezzük a klímaváltozást, a világ, az emberek társadalma teljesen átalakul majd. Ahogy a Párduc mondta Lampedusánál: “Ahhoz, hogy minden maradjon, ahogy volt, mindennek meg kell változnia”
Facebook Comments