Szerző: Dr. Bart István
Ahogy telnek a napok, növekszik az izgalom a COP-on. Eddig minden határidőt hibátlanul teljesítettek a franciák, de kérdés, hogy ez később is tartható lesz. Szerdán kijött egy újabb szöveg, immár csak 29 oldalas, és senki sem elégedett vele (ami rendben is van), de mindenki legalább hajlandó tárgyalási alapnak tekinteni. Ennek ellenére a főbb vitás kérdésekben abszolút belefér, hogy végül valami semmitmondó szövegben tudnak csak megállapodni, vagy az is lehet, hogy szombat éjszaka Szaúd-Arábia vagy Bolívia beleköt a nagy nehezen kiizadott szövegbe, és órákon át követel valamit, amit senki más nem akar. (Az ilyeneket egy idő után azért ignorálni szokta a levezető elnök, ami természetesen teljesen szabálytalan. 🙂
A véghajrá elején azért gyorsan vegyük át a legfontosabb vitatémákat:
- Ambíció-szint (1,5°C kontra 2°C): A többség most már azt támogatja, hogy említsük meg az 1,5 °C-ot az szövegben, mint szándékot, a 2 °C-os cél mellett (a múlt héten volt róla szó már: a 2 °C-os cél valójában igen súlyos éghajlatváltozást enged meg. Most tartunk 1 °C-nál, és Szíria mezőgazdasága már összeomlott, illetve a számos csendes-óceáni szigeten már haldoklik az emberek világa.). Persze azzal, hogy beleírjuk a 1,5 °C-ot a szövegbe, az nem jelenti azt, hogy tettünk is érte valamit – hiszen a jelenlegi csökkentési önkéntes vállalások még a 2 °C-ot sem biztosítják. Épp ezért akarja India, hogy csak akkor beszéljünk 1,5 °C-ról ha megvannak hozzá a csökkentések – nem akarják, hogy az ő fejlődésük terhére töténjenek a további visszafogások.
- Klímafinanszírozás: Itt várhatók a legnagyobb csaták. A fejlődők több pénzt akarnak, és vannak eredményeik. John Kerry, az USA külügyminisztere megigérte, hogy 2020-ig megkétszerezik a klímaadaptációra adandó államközi támogatásokat. Persze ezt össze akarják kapcsolni a fejlődők által vállalandó szigorúbb csökkentésekkel, illetve a vállalások rendszeres felülvizsgálatával. Kérdés továbbá, hogy mennyire ura a szavának az USA delegáció, hiszen az amerikai kongresszus erősen ellenáll annak, hogy a klímaváltozásra költsenek. Épp ezért sok fejlődő ország garanciákat szeretne arra, hogy az ígért összegek tényleg meg is érkeznek.
- Igazságosság és megkülönböztetés: Már írtam korábban arról, hogy miről szól a klíma-igazságosság, és hogy különféle nézőpontokn szerint kiknek is kéne csökkenteni inkább. Ez a kérdés van terítéken itt, különösen India és Kína esetében, amelyek fejlődő országok, de erősen nőnek a kibocsátásaik, és nem szívesen fognák vissza a gazdaságukat (ha már a Nyugatnak annak idején ezt nem kellett megtennie).
Szóval van még izgalom, de viszonylag jól állunk. Ahogy egy küldött nyilatkozott: “Koppenhágában ilyenkorra már befagytak a tárgyalások, itt pedig még mindig beszélünk egymással”.