Szerző: Dr. Bart István

Majdnem egy évig örülhettünk annak, hogy a kormány  felismerte a lakossági felújításokben rejlő potenciált, és a 2014-2020-as Operatív Programokban több száz milliárdos összeget irányoz elő erre. ebből akár évi 50-100 ezer lakás felújítását is lehetne támogatni. Ez volt kiolvasható a 2015-ös Épületenergetikai Stratégiából, ezt fogadta el a Kormány, és hagyta jóvá Brüsszel az OP-k véglegesítésekor.  A józan ész is ezt diktálta: a lakásfelújításokra fordított pénz segíti a rezsicsökkentést, hazai új munkahelyeket teremt, és csökkenti az ország importfüggőségét. A lakásokból származik az üvegházgáz-kibocsátások majd 40%-a, azaz a klímaváltozás elleni harcban is ez a legjobb fegyver.

Szóval örülhettünk, egészen tavaly őszig. Azóta már úgy tűnik, hogy inkább egy újabb csalódásra kell felkészülnünk.

 

2014 szeptemberében Lázár János bejelentette, hogy ellentétben azzal, ami az OP-kban van, nem lesz vissza nem térítendő támogatás az energetikai lakásfelújításra, hanem a középületek felújítására költik el az erre szánt pénzt. A lakosság csak kedvezményes hiteleket fog kapni.  Az indoklás úgy szólt, hogy, idézem: “Ingyen pénz magántulajdonba,  sokak meggyőződésével, nézetével, és politikai, mármint szakpolitikai elképzeléseivel ellentétes”. Ez az indoklás a kormány eddigi tevékenységének fényében, lássuk be, legalábbis figyelemreméltó.

 

De nemcsak ez a baj vele, hanem még egy csomó más is. Sorolom:

 

1) Mi értelme, hitele van a másfél éven át tervezett, tárgyalt, egyeztetett, Budapest és Brüsszel által jóváhagyott operatív programoknak, ha Lázár János úgy cserélgeti őket, mint a használt alsót? Az OPk egyik fontos feladata lett volna a kiszámíthatóság megteremtése – ennek azt hiszem, lőttek.  (Szép pillanat volt, amikor a Miniszterelnökség a médiában azzal próbálta védeni Lázár hajtűkanyarját, hogy az uniós jogszabályok nem engedik, hogy a lakosság uniós forrásokat kapjon, mindezt alig hónapokkal azután, hogy a Bizottság a magyarok javaslatára jóváhagyta ezt a “szabályellenes” OP-t.)

 

2) Az emberek nézeteivel egyáltalán nem ellenkezik az “ingyenpénz”, sőt, szeretik és számítanak rá. Az Energiaklub csinált egy nagymintás reprezentatív felmérést, amiből a következők derültek ki:

 

– a magyarok 90%-a gondolja úgy, hogy indokolt uniós pályázati támogatást adni a lakások korszerűsítésére. Ez telán leginkább annak köszönhető, hogy több mint tíz éve  hallják az államtól, hogy lesz panelprogram, meg Otthon Melege, és a többi, és párévente vannak is ilyen programok. Hozzászoktak.  Ez azzal a fontos gyakorlati következménnyel jár, hogy sokan azért nem újítanak fel, mert arra várnak, hogy majd lesz támogatás (“majd hülye leszek a saját pénzemből csinálni, amikor szoktak adni támogatást”).  

 

 

 

3) Hatalmas tömegek szeretnének felújítani, sokkal többen, mint amennyien akár a CSOK-ban érintettek lesznek.  A fentemlített felmérés szerint kb. 1 millió háztartás (vagyis az összes háztartás kb. egy-negyede) szeretne felújítást végezni a következő három évben, még úgyis, hogy csak egy nyamvadt kis kamattámogatást lehet kapni rá az államtól.  Ez évente kb. 330 000 háztartás, ami sokkal több, mint amennyi új lakás épül Magyarországon.  (Tavaly kb. 8000 lakás épült, a CSOK hatására idén a kormány 15 000-re számít)

 

Ez a csoport valószínűleg sokkal nagyobb lenne, ha lenne állami támogatás, mert a a magyar lakások háromnegyede energetikailag elavult állapotban van (azaz pazarolja a hőt és az áramot). A felmérésből az is kiderült, hogy az emberek kétharmada támogatás nélkül nem fog belevágni a korszerűsítésbe.  Pedig erre nagy szükség lenne, mert . De ezt a réteget nem lehet mobilizálni pusztán hitelekkel. A magyarok háromnegyedének nincs megtakarítása, azaz még az önrészt sem tudná előteremteni egy hitelhez.  

 

 

4) A középületek felújítása feleannyira hatékony, mint a családi házaké. Ez a Nemzeti Épületenergetikai Startégiából derül ki, amely szerint egy egységnyi energia megtakarítása egy középületben kétsze annyiba kerül, mint egy családi házban. Így tehát Lázár tervével egy csapásra megfeleznénk az elérhető energia-megtakarításokat.

 

 

****

Nem egyértelmű, hogy most mi következik. A Bizottság szerint az általa elképzelt változáshoz módosítani kell az OP-t, amihez Brüsszel jóváhagyása kell. A magyar kormány szerint erre nincs szükség, lehet költeni a pénzt a középületekre.  Kérdés, hogy meg tudja-e, meg akarja-e ezt állítani Brüsszel.

 

Ezzel párhuzamosan annak kéne jönnie, hogy a Kormány előhozakodik a felújításokat támogató hitelkonstrukcióval, de én ebben már nem nagyon bízom. Jó három éve tudjuk, hogy szükség lesz ilyen hitelkonstrukciókra, az MFB kb. egy éve kapott felkérést arra, hogy hozzon létre egy ilyet, de ennek még se híre, se hamva. Egyébként egy csomó közép-európai országban már működik állami támogatás+hitelprogram lakásfelújításra, szóval nem lenne túl nehéz találni egy mintát, ami adaptálható lenne a hazai viszonyokra.  Ha tényleg érdekelné ez a kormányt, akkor már rég megcsinálta volna.  Én valahogy inkább arra számítok, hogy Lázár nemsokára rájön, hogy a politikai nézeteivel a kedvezményes hitel is ellenkezik. 

 

Az viszont rejtély, hogy miért nem akar a Kormány egy olyan programot véghezvinni, ami évente százezrek rezsigondjain segítene, létrehozna egy csomó munkahelyet, és még az energiafüggőséget is csökkentené.  Pedig már egyszer beleírták az OPkba, és jóvá is hagyták.  Csak arra tudok gondolni (vigyázat, puszta spekuláció következik!), hogy Lázár 2018-ig ki akarja osztani az összes EUs pénzt, és rájött, hogy ennyi idő alatt nem tud létrehozni és felpörgetni egy olyan apparátust, ami évi 50-100 ezer támogatást menedzsel.  

 

Talán még nincs minden veszve – lehet, hogy a Kormány megint észreveszi a közakaratot és közédeket, amit most szem elől téveszteni látszik, és végrehajtja azokat a terveket, amelyeket egyszer már elfogadott. Olyan felújítás-támogatási rendszert hozhatna létre, ami egyesíti a vissza nem térítendő állami támogatást és a kedvezményes hitelt, illetve meghatározza az elvégzendő felújítások energetikai követelményeit, majd a felújítást követően pedig ellenőrzi az elvégzett munkát. Egyszer már megértették, miért ne érthetnék meg újból.