Szerző: Lohász Cili
Éhen haló, árva jegesmedvebocsok és öngyilkos merényletre készülő, antarktiszi jégtáblákra szorult pingvinek felvillantása nélkül is elég izgalmas és húsba vágó kérdésnek bizonyul az éghajlatváltozás: telt házzal indultak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló Klímaválasz képzések. (A jövő heti hajdúnánási és szolnoki turnusokba még van 1-2 két hely!)
Ritka alkalom, hogy ennyi tettre kész ember üljön egy teremben, szakértők, polgármesterek, önkormányzati munkatársak, civil szervezetek képviselői. Ide mindenki azért jött, mert tisztában van azzal, hogy melegebb lesz, felborul a mostani megszokott időjárás és települési szinten muszáj lesz cselekedni. A heves zivatarok romboló, közlekedést lebénító hatását jól ismerik már a települési vezetők, meg egy-egy áramkimaradással is megbirkóztak már. A hőhullámok – mely meteorológiai kifejezés a férfiakat is érinti – miatt megnövekedett halálozási statisztikák azonban a kevésbé ismert jelenségek közé tartoznak.
Forrás: Páldy Anna
Szintén ritkábban hangoztatott tény, hogy Dél-Magyarországon a körzeti orvosok egyre több súlyos gyulladással járó rovarcsípést diagnosztizálnak, illetve, ahogy az Átalakuló Wekerlén tett látogatásunk során egy borász elmesélte, az erősebb UV-sugárzás nem csak a bőrrák kockázatát növeli, hanem egyes szőlőfajták esetében karamellizálja a cukrot a szőlőszemekben, ami bezavar a borkészítésnek.
Az alkalmazkodás igen fiatal tudomány/ szakpolitikai terület: azért csak a XXI. században kaptuk fel, mert előtte elhittük, hogy csupán a CO2-kibocsátás csökkentésével megmenekülhetünk a klímaváltozástól. Most már viszont elég világosan látszik, ahogyan a higany szála emelkedik a globális hőmérőn, úgy araszolunk a most ismert világ végleges megváltoztatása felé. Aki ügyesebben és gyorsabban alkalmazkodik az új hatásokhoz, az lesz a nyerő, miközben persze nem bocsát ki több szennyező gázt, nem vág ki több erdőt, nem szmogosít el több várost, nem épít újabb hulladékhegyeket, hogy legalább az ükükunokájának ne legyen még zordabb hely a Föld, mint ami lehetne.
Az alkalmazkodás fontos alapfogalmai a sérülékenység (vulnerabilitás) és a rugalmasság (reziliencia), alkalmazkodóképesség és érzékenység. A településeket úgy is elképzelhetjük, mint az emberi szervezetet. Gyenge ideg- és immunrendszerrel, rugalmatlan szemellenezősként nehezebben reagálunk egy ismeretlen, új eseményre, kórokozóra, új megtanulandó viselkedési formára. Kötélidegzetű, vas immunrendszerű, ám rugalmasan változó személyiségűvé sem egyik napról a másikra válunk: az alapadottságink mellett folyamatos tanulás, képzés, gyakorlás, reflexió szükséges hozzá. Mindez egy településnél pedig még bonyolultabb, ahol a közlekedés, épületek, ivóvízellátás és az egészségügy rendszerét mind fel kell készítenünk arra, hogy gyorsan és rugalmasan reagáljon a lecsapó zivatarra, vagy egy több hetes hőhullámra, hogy a település legsérülékenyebb pontjai védve legyenek. Ahogy egy ember is sokféleképpen készítheti fel magát az extrémebb időjárásra (tájékozódással, jobb árnyékolással, hűtő jógagyakorlatokkal), úgy a településeknek is sok eszköz van a kezükben, a szabályozáson át a megfelelő tájékoztatásig.
Például a nem lebetonozott, füves árkok (nevezzük csak bátran smart árkoknak!), melyek a XX. században még a fejletlenség jelképei voltak, de – ahogy a kerékpár is már a poszt-posztmodern szimbóluma a természetes növényzettel bélelt árkok mára az adaptációs infrastruktúra alapjává váltak, és karbantartásukkal sokkal többet tettünk a településünkért, mint azt elsőre gondolnánk. A nagyobb víz tárolására alkalmas helyeket ma már szintén reziliens megoldásoknak nevezzük: nagy esőben víztározóként működnek, aszálykor pedig még csak-csak marad valami életmentő víz az aljukon.
Aztán vannak helyi kezdeményezésű példák is: az egyik nagyvárosban a közműszolgáltató munkatársa őszi falevél-összegyűjtési kísérletbe fogott. A cél az volt, hogy a lakosság bezsákolja az értékes, komposztálható falevelet, és ne égesse el. Nagy zsákokat helyezett ki hajnalban a házak elé, és lássunk csodát, másnapra megteltek a zsákok falevéllel. Ám csak ott, ahol korábban nem gereblyézték össze a falevelet – ahol már halmokban állt a falevél, ott már nem vették a fáradságot, hogy még egyszer gereblyét ragadjanak és bejuttassák a levelet a zsákba.
Alsómocsolád látképe Forrás
A budapesti és a kaposvári Klímaválasz képzéseken a XIII. kerületi Angyalzöld+ program, a Wekerletelep és a kaposvári főtér klimatikus kielemzése után Alsómocsoládra is ellátogattunk. Ebben az apró észak-baranyai településen a Halas-tó hullámzását szemlélve a naplementében természetesen azonnal el lehet feledkezni az éghajlatváltozásról, és bármilyen települési sérülékenységről. Pedig a polgármester elmondása szerint, ha csak egy kicsit roggyan a korfa, már borul az egész település, ennek ellenére nem panaszkodnak, hanem cselekszenek. A polgármester azt a vezetői stílust választotta még a 90-es évek elején, hogy nyitott füllel hallgatja a lakosok meglátásait, és az ötleteket inkább támogatja, mint blokkolja. A megújuló energia felhasználása, gyökérzónás víztisztítás mellett a fiatalok szemléletformálását is felvállalták. Így eshetett meg velünk, hogy a szombat délutánt az erdei iskola Kopernikusz szabaduló szobájában végeztük, bolygókkal ismerkedve, hogy Alsómocsoládon se feledkezzünk meg a galaktikus és globális folyamatokról.