Szerző: Fülöp Orsolya
A miniszterelnök az ún. „Modern Városok” sorozat keretében a héten Szekszárd számára ígért több tízmilliárdnyi fejlesztést.
Ennek egyik elemeként Paks és Szekszárd között épülne egy olyan vezeték, amelyen az atomerőműben keletkező meleg vizet juttatnák el a szekszárdi távhő-rendszerbe.
Kicsit emlékeztet ez az elképzelés a szovjet idők utópisztikus, megalomán kísérleteire, mint amilyen a magyar gyapot- és narancstermesztés, vagy épp a szibériai folyók folyásirányának megfordítása volt.
A meleg víznek ugyanis van egy olyan tulajdonsága, hogy – lehűl. Ezért van az, hogy 15 (20) kilométernél nagyobb távolságra még korszerűen hőszigetelt csővezetékeken sem érdemes a meleg vizet transzportálni. Paks-Szekszárd pedig alsó hangon is 30 kilométer.
Persze rossz, hogy az atomerőműből jelenleg is hatalmas mennyiségű forró víz ömlik a Dunába, és ha esetleg megépülne még egy atomerőmű, akkor meg még több, de nehezen hihető, hogy nem találhatóak Szekszárdnál közelebbi ipari, mezőgazdasági vagy egyéb létesítmények, amelyek fűtésére a meleg vizet hasznosítani lehetne.
Mondjuk ahhoz képest, hogy annó Szibériában a folyók – kudarcba fulladt – megfordításához atombombákat is bevetettek, mi még egészen jól állunk: a Paks-Szekszárd cső “mindössze” 10 milliárd forint közpénzt emésztene fel.
Kép innen.