Szerző: Fülöp Orsolya
Dieter Schaarschmidt a német antinukleáris mozgalom és a megújulóenergia-forradalom egyik kulcsfigurája a németországi „Vendvidéken” (Wendland). Közel 300 társával együtt négy szélturbina és egy kisebb napelem-mező boldog közösségi tulajdonosa. A német állam ugyanis támogatja az egyéni és közösségi megújuló-beruházásokat – már csak azért is, mert rájöttek: ez a legjobb módja annak, hogy az állampolgárok is támogassák a kormányt az Energiewende megvalósításában.
Dieter Schaarschmidt. Antiatom, elöl-hátul, kívül-belül 🙂
A garantált átvételnek és átvételi árnak köszönhetően az elmúlt bő egy évtizedben a várakozásoknál is több család, gazda, lakó- és egyéb szövetkezet invesztált megújuló energiába Németországban: 2012-ben az újonnan beépített kapacitások közel fele volt lakossági tulajdonban és üzemeltetésben (világoskék körcikk a lenti diagramon). Ezek nagyobbik része egyéni (zöld), egy kisebb része közösségi/szövetkezeti tulajdonos (kék), maradék részének pedig részesedése van valamilyen megújulós projektben (lila).
forrás: “Understanding the Energiewende”, Agora Energiewende (2015)
Számítások szerint az energiaszövetkezetek, azaz közösségi energia projektek több mint 1,2 milliárd euró beruházást generáltak 2013-ban Németországban, összesen 130 ezer állampolgár részvételével.
Az állami ösztönzés meghozta gyümölcsét: a felmérések rendre azt mutatják, hogy a németek 90%-a egyetért az Energiewende céljaival.
Az idealisták elmentek, jöttek a kapitalisták
Dieter Schaarschmidt és társai ugyanakkor nem az állami támogatás miatt vágtak bele a szélturbinák telepítésébe húsz évvel ezelőtt, hanem ideológiai okokból: be akarták bizonyítani, hogy az atomenergiának van reális alternatívája a térségben. Az első szélturbina 1996-ban kezdett működni, és azóta még hárommal bővült a park.
Az antinukleáris napocska ráfestését a turbinára nem volt olyan egyszerű kibulizni a gyártónál, de végül csak sikerült. 🙂
Így összesen 3,1 MW szélerőmű termeli a közösségnek az áramot – és a pénzt. Ugyanis ma már más szelek fújnak: az emberek nem elégszenek meg az ideológiával, anyagi hasznot is szeretnének – nevetett Schaarschmidt, amikor végigkalauzolt minket a területen. A szövetkezet 5-8% tőkehozamot ígér a tagoknak, ezenkívül 1-2% éves hozamot. A bevétel nagyobbik részét az első 10 évben a bank kapja, ugyanis a közösségi források mellett hitelt is felvettek a beruházáshoz. A bank márpedig akkor is kéri a pénzét, ha épp nem fúj a szél, nevetett megint Schaarschmidt.
Mindenesetre a hippik és a kapitalisták együtt elérték a Lüchow-Dannenberg kistérségben1999-ben kitűzött célt: a 49 ezer lakosú régió mára áramszükségletének 100%-át állítja elő megújulókból. Ennek 60%-át szélerőművek, 30%-át biogáz-erőművek, 10%-át pedig napelemek termelik meg.
Atomenergia? Kösz, nem kell!
A “30 Jahre nach Tschernobyl – der politische Prozess der Energiewende in Deutschland” tanulmányúton a Német Külügyminisztérium jóvoltából vehettem részt, ezúton is köszönöm a lehetőséget.