Szerző: Lohász Cili
Ha valaki akadékoskodik egy klímabarát beruházás kapcsán, akkor elmagyarázzuk neki, és megpróbáljuk meggyőzni. Ez az általános hozzáállás Norvégiában a sok szereplős városfejlesztési beruházások kapcsán. Úgy tűnik, működik.
Oslo az országhoz hasonlóan szénsemleges lesz 2050-re, már érzékelik és készülnek is a klímaváltozás hatásaira. Oslóban a helyi önkormányzat hivatalaként működő Környezetvédelmi Ügynökség és a CICERO Klímakutató központ munkatársai mutatták be a helyi törekvéseket.
Mire készülnek fel a norvégok?
Norvégia egyre melegebb, csapadékosabb, szelesebb lesz és a tengerszint is emelkedik. Az elmúlt száz évben 20%-kal nőtt a csapadék mennyisége, a keleti területeken jobban, mint a korábban is csapadékosabb óceánparti régiókban. Manapság évente 3-6 alkalommal fordul elő olyan intenzív esőzés, amire korábban csak 10-20 évente volt példa. Az ivóvíz-tárolás kérdése is fejtörést okoz már most a norvégoknak. Főleg, hogy a lakosság 80%-a él városokban, és népesség növekedést prognosztizálnak a következő évekre, így biztosan nőni fog a városi lakosok száma, ezzel együtt a beépítettség és a burkolt felületek aránya. Az egyik legnagyobb kihívás ezért a zöld felületek megtartása, növelése a városi területeken. Más városokhoz képest ugyan jól szerepel Oslo, de a klímaváltozás egyre erősődő hatásai miatt, van még mit fejleszteni. A kb. 660.000 lakosú Oslo a Zöld Városi Index nyolc kritériumot figyelembe vevő rangsorában a harmadik helyen állt 2012-ban az európai városok között, Koppenhága és Stockholm mögött. Osloban volt a legmagasabb a megújulók aránya (65%), és a legkevesebb az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás, 2,2 tonna / fő – kevesebb, mint az európai átlag fele, ami 5 tonna / fő.
A 13 legnagyobb norvég város egyébként már elkezdte az alkalmazkodást, és városonként 2-2- főt delegálva több munkacsoportban próbálnak közösen felkészülni, hogy a tapasztalatokat minél jobban meg tudják osztani egymás között. A partvidéki települések pl. sokat tudnak már a villámárvizek kezeléséről, ezt a keleti részen fekvő települések most fel tudják használni. A CICERO intézet kutatói pedig azt vizsgálták, hogy milyen kulcstényezők játszanak szerepet egy-egy település sikeres alkalmazkodásában. Az alábbi következtetésekre jutottak:
– Karizmatikus vezető, aki nem feltétlenül a polgármester, de fontos, hogy vezető pozícióban legyen. Természetesen ennek meg van az a hátránya, hogy egy ember elszántságától függnek a helyi kezdeményezések.
– Sokszor a kezdő lökést egy extrém időjárási esemény, vészhelyzet adja meg. Fontos, hogy a lakosság ismerje a legsúlyosabb helyzeteket, vagyis ne lehessen szőnyeg alá söpörni a klímaváltozás jelenségét.
– A kis változásokat is meg kell mutatni a lakosságnak, ne csak az óriás klímaváltozás okozta katasztrófákat és az óriás beruházásokat, mind a negatív, mind a pozitív kis változásokról is kommunikáljunk.
– Rendszeres kapcsolat és együttműködés szakemberekkel és kutatókkal. Helyzet van, ne várjunk arra, míg a szaktudás besétál a település kapuján, hanem menjünk elébe és kérdezzünk.
Norvégiában a klímaváltozáshoz való alkalmazkodási feladatok nagy részét az önkormányzatokra bízzák, hiszen a jelenségek lokálisak. Osloban 2015. májusában fogadták el a város 2014-2030-as alkalmazkodási stratégiáját, a területrendezési tervekbe bekerült a klímaadaptáció, tematikus városi és országos hálózatokat hoztak létre, beépítették a földalatti beruházások, zöldtető, zöld és kék infrastruktúra fejlesztésekbe, városi mezőgazdasági kezdeményezésekbe az alkalmazkodási szempontokat is. Ezen kívül külön csapadékvíz kezelési akciótervet dolgoztak ki.
A fiatal fák törzse köré ilyen duplafalú zsákokat raknak, ezzel oldják meg a csepegtetős öntözést. Fotó: Rásó János
Csapadékkezelés
A város legnagyobb problémája, hogy a tenger felé folyó sok száz csatorna és vízfolyás nagy része fedett, így az egyre gyakoribb extrém mennyiségű víz elvezetésre nem alkalmasak. 2011-es nagy árvízkárok után indult el a villámárvíz-stratégia készítési folyamat, 3 fő céllal:
1. minimalizálni az épített infrastruktúra és a lakosság károsodását villámárvizek esetén;
2. csökkenteni a város vízfolyásainak szennyezettségét (elkülönített szennyvíz-elvezetés megvalósítása);
3. a vízfolyások kedvező városképi elemként való hasznosítása.
Ennek elsődleges módszere, hogy a vízfolyásokat kiszabadítják a felszín alól, és (újra) minél természetesebb vízfolyásokat hoznak létre. Nem csak a vízpartokat kell újjáalakítani, hanem a vizeket is elkezdték tisztítani, szinte élettelen szennyvízcsatornákat élesztenek újra. A csapadékkezelési akcióterv kidolgozáshoz a biztosító társaságoktól beszerzett adatok alapján kezdtek hozzá. A bejelentett károk alapján sikerült meghatározni a város és régió legsérülékenyebb területeit.
2011-es árvíz Osloban.
Kék – nyílt vízfolyások, piros – fedett vízfolyások, vastagabb vonalak a főfolyókat jelentik. A zöld körök a már megnyitott folyószakaszokat, a sárga a megnyitás alatt lévőket, a rózsaszín pedig a tervben lévőket ábrázolja.
A belváros legnagyobb vízfolyását több éve kezdték el átalakítani, a partot az emberek számára használhatóvá tenni, a vizet pedig élhetővé a halaknak.
Az Akerselva partja, mely egy ipari területen folyt végig, és az elmúlt évek fejlesztése során alakult parkos, rekreációs helyszínné. Fotó: Kalászi Hajnalka
A Teglverksdammen nevű fejlesztésnél pedig egy vízfolyást hoztak a felszínre, melynek alsóbb és felsőbb szakaszait még ki kell szabadítani. Itt utakat fognak elmozdítani, és hidat építenek, hogy a vízfolyás újra levegőn legyen. A földből előbukkanó vízfolyást több lépcsőben szűrik, ülepítő tavak, oxigéndúsító csobogók segítségével. Utána egy épített természetközeli szakaszon vezetik be egy nagy tóba a vizet. Az eredmény, hogy a vízinövények és az UV sugárzás segítségével folyamatosan tisztul a víz, és nagyobb mennyiségű csapadékot is képes elvezetni a rendszer.
Az oslo-i csapadékkezelés három szinten történik, ahogy az ábrán látszik. Bal oldalról a kis mennyiségű csapadéktól haladunk jobbra az egyre nagyobb vizek felé. Ahogy az ábrán is látszik, ha túlcsordul a csapadék, akkor újabb rendszerekbe tudják becsatornázni a vizet.
Forrás: Norwegian Water / Oddvar Lindholm (NMBU, Norwegian university of life Science) And Tharan Fergus, VAV
1. Csapadékvíz megtartása és szivárogtatása. Ezt főleg a lakóépületek körül oldják meg, zöldtetőkkel, csapadékágyakkal, fákkal, árkokkal és az vízáteresztő burkolatokkal. Ezen a téren az önkormányzat folyamatos ismeretterjesztést folytat, elmagyarázza a lakosoknak, hogy mit kell csinálniuk a saját házuk táján. Az új építésnél pedig egyenesen követelmény a csapadékvíz kezelés telken belüli megoldása.
2. Késleltetés és az ár csillapítása. Közepes méretű esőknél (20 mm felett) a csapadékágyakat, árkokat, árvizeknek ideiglenesen ellenálló területeket, nyitott medencéket vonják be a csapadékgazdálkodásba.
3. Biztonságos áradási útvonalak biztosítsa. A nagy esőzéseknél (40 mm felett) lépnek be a képbe nyitott patakok, megtervezett útvonalak, hogy az ár biztonságosan juthasson az elvezetőkbe.
Mi történik, ha nem szabálykövető polgárba botlanak? Megoldásként nem a bírság jön szóba, hanem a tájékoztatás, párbeszéd, meggyőzés. Számukra egyértelmű, hogy csak az működik, ha a lakosság magáénak érzi az éghajlatvédelmi kezdeményezéseket, fejlesztéseket.