“Ez nem foci” – fordult oda kedélyesen Vlagyimir Putyin orosz elnök Orbán Viktorhoz a cselgáncs világbajnokság díszpáholyában. „Igyekszem tanulni” – tette hozzá a magyar miniszterelnök, a Kreml hétfői ízes beszámolója szerint. Nos, Paks II sem foci, és ebben is van bőven tanulnivalónk. Keveset tudtunk meg Paks II-ről Putyin látogatásakor, de azok jóindulattal is inkább csak féligazságok voltak.

Paks II jelentős csúszásban van

Kezdjük az őszinte pillanattal. Végre elhangzott egy konkrét szám: huszonkét hónap. Paks II tárcanélküli minisztere, Süli János először ismerte el nyilvánosan a kormányzat részéről, mekkora csúszásban is van a beruházás. Huszonkét hónap. Ezt a majdnem két év késést három év alatt sikerült összehozni. Persze, a miniszter mindezt nyilván Brüsszelre fogta, de valószínűleg nem véletlenül menesztették a teljes Paks II vezetést pár hónapja: egyszerűen nincs meg a megfelelő felkészültség egy ilyen megaberuházás levezényléséhez. Ez nem is csoda, hatalmas csúszások vannak az amerikai, finn, francia és brit atomerőmű-építéseknél is, még a létszámhiánnyal küzdő belterjes atomenergetikai szakma és kormányzati mutyi nélkül is. Paks II nem foci.

Úgy indul, hogy nem indul

Januárban elkezdődik az építkezés, állítja Szíjjártó Péter külügyminiszter, a paksi beruházást „nem állíthatja meg most már semmi”. Nos, úgy tűnik, hallgatott a magyar kormányzat a minap elhunyt amerikai kampánytanácsadója instrukciójára: „Mondj előbb igazat, hogy aztán elhigyjék, ha kamuzol”. Az atomerőmű építése ugyanis nem fog elkezdődni nemhogy januárban, de még a jövő évben sem nagyon, legfeljebb kapcsolódó építkezésekről vagy tereprendezésről lehet szó. Ezt Paks II propagálói is nagyon jól tudják. Két okból is.

Először is, az építkezéshez még hiányzik számos engedély, a legfőbb ezek közül a létesítési engedély. Önmagában ennek az engedélykérelemnek a hatósági elbírálása egy teljes év, miután az MVM Paks II Zrt. egyáltalán beadja az engedélyezési dokumentációt, aminek jelenleg híre-hamva sincs. Vagyis a létesítési engedély nemhogy a jövő elejére nem fogja megkapni az atomerőmű, hanem még a rákövetkező év eleje is egy optimista várakozás. Márpedig a megfelelő építési engedélyek nélkül maga az atomerőmű nem kezdhet el épülni.

Ráadásul Paks II környezetvédelmi engedélye sincs még lefutva: az Energiaklub és a Greenpeace bíróságon harcol annak visszavonásáért, mert az eljárás során a hatóság olyan súlyos problémákat hagyott figyelmen kívül, amelyek a környezet- és a magyar lakosság biztonságát is veszélyeztetik. Ha sikerül bebizonyítanunk, hogy a környezetvédelmi engedélyt nem lett volna szabad megadni, akkor újra kell indítani az engedélyeztetési folyamatot.

Másodsorban, a jövő évi költségvetésben ugyanúgy kb. 100 milliárd forintos összeg van elkülönítve a Paks II Zrt. tőkeinjekciójára, mint ahogy az előző években is volt elszórva előkészítés címen. Ez nem kevés pénz, sőt, de még mindig kismiska egy atomerőmű esetében. Összehasonlításul, a Roszatom fővállalkozói szerződése 4000 milliárd forintról szól a teljes építkezésre. Persze van még 20 milliárd a költségvetésben a kapcsolódó „kerítésen kívüli” beruházásokra (infrastruktuális fejlesztések, miegymás), és akár a tereprendezést, a kiszolgáló épületek felhúzását is elkezdhetik a leendő építési területen, azonban ez még nem maga az atomerőmű-építés.

Mennyi? 12 milliárd dollár. Mi 12 milliárd dollár?

Valami nagy baj van a matekkal is. Szíjjártó Péter nyilatkozata szerint „a beruházás teljes összege 12 milliárd dollár, amiből 5 milliárd dollár értékű munkát magyar vállalatok végezhetnek el, tehát a 40 százalékos arányhoz tartja magát az orosz fél.” Nos, a Roszatommal a szerződést 12,5 milliárd euróra, azaz megközelítőleg 15 milliárd dollárra kötöttük. Olcsóbb lett volna Paks II? Ki tudjuk hozni az 10 milliárd eurós orosz hitelből 2,5 milliárd eurós önrész nélkül? Az atomerőmű építéseknek nem szokásuk az olcsóbbá válás, sőt, a világban átlagosan két-háromszorosára nő egy ilyen beruházásnak az ára a befejeződéséig, ha egyáltalán eléri azt. Megérzésünk szerint a külügyminiszter egyszerűen elrontotta a matekot.

A tisztánlátás végett küldtünk egy érdeklődő emailt a minisztériumnak, kíváncsian várjuk válaszuk. Mindenesetre az, hogy a külügyminiszterünk egyszercsak egy korábbitól teljesen eltérő számmal kezd el dobálózni, felveti a kérdést, hogy mennyire hihető ezek után a 40 százalékos magyar beszállító arány, az 5 milliárd dollár értékű hazai munka? Hiába sertepertél már a legsokoldalúbb magyar oligarcha is a paksi zsírosbödön körül, nálunk sokkal nagyobb nehézipari, mérnöki és szakmunkás kapacitással rendelkező országokban se nagyon lehetséges egy ilyen beszállítói arány. Hacsak nem hazai címre jegyzik be a közreműködő orosz cégeket persze.

Paks II nem foci, nem is stadionépítés, illene nem hasraütésre dobálózni sok ezer milliárd forint közpénzzel.

 

(Kép: Figyi. Az Energiaklub tavalyi ARC+ óriásplakát pályázatának fődíjas alkotása)