Augusztus közepén kezdődött el az a fél év kutatói ösztöndíj, amelynek segítségével Wuppetalban, a Wuppertal Intézetben lesz lehetőségem együtt dolgozni az ottani szakemberekkel fenntartható energiarendszerek modellezésén regionális szinten. Az ösztöndíjat a német DBU-tól nyertem, a nyolc magyar, illetve 20 kelet-európai egyikeként.
Az első napok Osnabrückben teltek, ahol egy gyors, de annál informatívabb (és elgondolkoztató) körbevezetést kaptunk a DBU épületegyüttesében. Nem csak a látottak-hallottak, de a mentalitás is lenyűgözött – a továbbiakban ebből szeretnék minél több érdekességet bemutatni.
A DBU épületei egy nagy kastélyparkban helyezkednek el, gyönyörű környezetben, amit igyekeztek megtartani: az épületeket a hatalmas fák közé ügyesen elrejteni, illetve azokat minél több növénnyel körbeültetni, felfuttatni, lelógatni. A legrégebbi épület egy néhai kastély épülete, amely eredetileg is a parkban volt. Gyönyörű kert veszi körbe. Hogy energiát takarítsanak meg, leszigetelték az egész épületet, azonban mivel műemlékvédelem alatt áll – belülről!
Az ötlet jó volt, azonban egy idő után furcsa szagra panaszkodtak a kollégák… amikor megbontották a szigetelést, kiderült, hogy mögötte fekete volt a fal a penésztől. Újra kellett szigetelni az egészet, ezúttal azonban már sikeres volt a kivitelezés.
A következő épület a ’90-es években épült, modern anyagaihoz képest szépen tájba illeszkedik, íves falai előtt délről fák veszik körbe. Ez azért fontos, mert a növénnyel körbefuttatott épületek abszolút a passzív napenergia-hasznosításra alapoztak, azaz télen a lomb nélküli fák beengedik a napot, nyáron azonban takarják a fény nagy részét. A terv egész jól működött, a felső szinteken azonban sajnos így is nagy a meleg – megfogadták hát, hogy a következő épületben már lesz légkondi – sajnos ennyi üvegfelülettel és több szinttel nem működik nélküle.
Az épületnek van még egy különlegessége: számos újrahasznosított alapanyagot építettek be. Az épület szinte csak újrahasznosított betont és járólapokat tartalmaz; a padlólapokat néhai sörösüvegek csillogó zöld darabkái díszítik. Érdekesség még, hogy 1995-ben, amikor az épületet tervezték, még csak 2-3 helyen lehetett Németországban olyan háromrétegű üveget venni, amely ma már a legtöbb új építésű házba bekerül. Nagyon drága volt, és abszolút egy kísérlet: valójában azt sem tudták, vajon megmarad-e az üvegek közötti argongáz. 15 évvel később méréseket végeztek, amiből kiderült: szerencsére az ablakok ugyanolyan jól szigetelnek, mint az első napon. Az ilyen tanulságokkal és példákkal is szeretnék segíteni a hétköznapi embereket is a DBU-nál – ahol van pénz és motiváció is ilyen “kísérletekre”.
A legújabb épület kifejezetten kommunikációs feladatokat lát el, és 2015-ben építették. Ökologikus építészeti elvek mentén, figyelve a beépített energiatartalomra, az energiafogyasztásra és az energiatermelésre is. Az épület ráadásul rengeteg növényt tartalmaz mind kívül, mind belül. Számomra a legcsodálatosabb az épületet körbefutó “vizes élőhely” volt, amelyet egy hosszú deszkapalló szegélyez, kellemes kerti székekkel és asztalokkal.
Az épület belülről is tartogat érdekességeket: egy aktív házról van szó, amely az év során összességében több energiát termel, mint amennyit felhasznál. Évi átlagos energiafogyasztása 15 kWh/m2, ami az átlag német fűtési célú energiafogyasztás tizede. Számos olyan tanulságot figyelembe vettek a tervezésnél, amely hibákhoz vagy kellemetlenségekhez vezetett a többi épületnél. Így például a rengeteg déli üvegfelület miatt légkondi is van az épületben. Azonban nem akármilyen! Egy természetes hűtési rendszert alkalmaztak, amely az épület alatti hűvös talajvíz segítségével működik.
Szintén szívet melengető volt, hogy a képen látható oszlopok nem acélból készültek – a teljes épület faszerkezettel készült, és ahogy látható, a szinte minden burkolat újrahasznosítható, kezelt fa. (Én az ökológusokkal azért kicsit húztam a számat, hogy a nagy fagerendák importált eukaliptuszból vannak, de ennek is biztos megvan az építészeti oka.) Egyértelműen szuper megoldás viszont az épület külső szigetelőanyaga, amely a kender.
Az épületet főleg kommunikációs célokra használják, így a nagy konferenciaterem kitüntetett szerepet kap. Plafonja teljes egészében áttetsző, természetes fényt enged be; a dupla tetőzet pedig megakadályozza, hogy hamar összekoszolódjon az üveg.
Az épületekről innen letölthető egy német nyelvű kiadvány, sok szép képpel: https://www.dbu.de/phpTemplates/publikationen/pdf/180615110839odmi.pdf