Paks II nem, kisméretű atomerőművek igen, áll a Momentum most közzétett programjában. A kormány nem állt meg ennyinél, áprilisban egy kisméretű atomreaktor közös kifejlesztésére és tömeges gyártására írt alá megállapodást Iránnal. Látszólag a kisméretű atomerőmű az új dili. De mi is az az SMR, avagy kis moduláris atomreaktor (small modular reactor)?

„Kisméretű atomerőmű például egy napelem-kollekció a ház tetején”, bizonygatta hétfőn a Momentum vezetője nem kevés derültséget kiváltva. Ez nyilvánvaló tévedés. A napelem napenergiával működik, az atomerőmű meg atomenergiával, ennyi. De nem is férne el egy ilyen atomerőmű a házam tetejére (mondjuk nem is feltétlenül szeretném). Egy SMR mérete ugyanis körülbelül a tizede lenne egy hagyományos erőműnek. Az egyelőre csak papíron létező SMR koncepció lényege sok kis és egymással megegyező atomreaktor felépítése sorozatgyártásban készült elemekből, megspórolva azokat a komplikált egyedi műszaki megoldásokat, amelyek a hagyományos atomerőművek felépítését megdrágítják és üzemeltetésüket megbonyolítják. Mintha legó elemekből építenénk atomerőművet. Az SMR azonban nem játék.

Az SMR koncepciója a hadiiparból származik, mégha az iráni együttműködés megkötésekor természetesen békés célú nukleáris tevékenységről beszéltek is az aláírók. Jelenleg kisméretű atomreaktorok hajtják ugyanis a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas atomtengeralattjárókat, atommeghajtású anyahajókat és jégtörőket. Csakhogy ezek inkább egyedi reaktorok, koránt sincs szó sorozatgyártásról. Az olcsón sorozatgyártott atomreaktorok régóta izgatják az atommérnökök fantáziáját. Már az atomkorszak hajnalán hasonló lelkesedéssel beszéltek atomerőművekkel hajtott autókról, vonatokról és repülőgépekről, amelyek majd sorban gurulnak le a gyártósorokról. Nem sok valósult meg ezekből.

Az SMR a globális nukleáris ipar B-terve. A fejlett nyugati országokban a nullához közelít az új atomerőművek építésére való hajlandóság. A legfőbb ok, hogy egy ilyen beruházás elképesztően drága (amellett persze, hogy bármikor beközetkezhet egy atombaleset, világszerte megoldatlan a keletkező kiégett fűtőelemek elhelyezése és sok országban erős a társadalmi ellenállás). Egy atomerőmű felépítése nem csupán irdatlan költségeket jelent papíron, hanem ezek még jellemzően többszörösükre is növekednek az a tényleges építkezés során. Ezek a megaberuházások márcsak ilyenek. A legtöbb országban a kormányok és a nagy energiacégek felismerték, hogy az atomerőmű pénzügyi szempontból egy túl kockázatos és jellemzően veszteséges beruházás piaci körülmények között. A legnagyobb atomerőmű-építő cég, a Westinghouse például csődbe ment (kis híján magával húzva a tulajdonos japán Toshibát). A hagyományos atomerőműveknek gyakorlatilag nincsen piaca, legalábbis a fejlett országokban.

A csábító ígéret a kis moduláris reaktorok mögött az, hogy egy SMR megépítése egy hagyományos atomerőmű beruházási költségének töredékéből kijön. Bombaüzlet? Korántsem, a szép ígéret műszakilag kiforratlan, pénzügyileg meg egyenesen bukószagú. Egyrészt, jelenleg nincs egy működő reaktordizájn, még egy fránya prototípus se épült meg. Egy SMR technológiába beruházó cégnek tehát nem egyszerűen egy kis atomerőművet kellene felépíteni, hanem először egy működőképes dizájnt kellene kifejlesztenie, majd felépíteni egy 40-70 SMR blokk sorozatgyártására képes gyárat. Vagyis összességében több pénzt és még nagyobb pénzügyi kockázatvállalást igényel ez a kétséges vállalkozás, mint egy hagyományos erőmű felépítése. Nem véletlenül sok a beszéd az SMR-ről az iparágban, de konkrétum édeskevés.

Másrészt, a tized akkora méret nem jelent tized akkora építési és üzemeltetési költséget. Vannak megkerülhetetlen költségek egy atomerőmű esetében: például az irányítóterem nem lehet tized akkora, és nem is tized annyi engedélyt kell majd beszerezni. Nem véletlen, hogy a történelem során csak növekedett az atomreaktorok mérete a gazdaságosság elérésének reményében (ez úgy tűnik, sosem sikerült). Bár az atomkorszak hajnalán épült első atomerőművek nagyjából SMR méretűek voltak (5 MWe, majd 60 MWe kapacitással), de a mostani reaktortípusok már igazi monstrumok (Paksra például két 1200 MWe reaktort terveznek!). Nehéz elképzelni, hogy az SMR blokkok olcsóbban termelnék az áramot, mint a jelenlegi nagy és drága atomerőművek, moduláris felépítés ide vagy oda.

Körbenézve a világon, a piaci befektetők mindenhol az energiatárolásba, a megújuló technológiákba és az elektromos autókba fektetnek be igen komoly pénzeket. A kisméretű moduláris reaktorok (SMR) elképzelése mellett elhúz az energiaforradalom.