Magyarországon még mindig jellemzően a buldózer és a forint/m2 az úr – elég csak a Vágóhíd körüli beruházásra vagy a Szervita téri távbeszélő lerombolására gondolni az elmúlt időszakból. Norvégiában viszont már egy lépéssel előttünk járnak és olyan fenntartható építőipari megoldásokon dolgoznak, amivel a lehető legkevesebb pazarlás jár és ezzel jóval kisebb károsanyag-kibocsátás és szemét is. Mindent fel- és újrahasználnak a régiből, még a munkások kesztyűit is.
Egy múltheti webinaron bepillantást nyerhettünk abba, hogy milyenek lehetnek a jövő fenntartható épületei, amelyek a körkörös gazdaság elvei szerint épülnek. A körkörös gazdaság lényege, hogy minden lehetséges területen az egyszeri fogyasztás, felhasználás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Amikor egy termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani – ezzel csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is hasznos. Az építőipar ugyanakkor klasszikusan lineáris módon működő iparág. Egy új épületnél minden új, néha persze felhasználnak bontott dolgokat, de egy új beruházásnál ez manapság nagyon ritka – főleg Magyarországon.
Az oslói K13 projekt (ha valaki arra jár, a cím: Kristian Augusts gate 13) a körkörös gazdaság építőipari mintapéldáját mutatja be. Adott egy szocreál irodaház, ami se nem szoc, se nem reál, de leginkább az a hangulat, és adott egy ingatlanfejlesztő cég, amely nem csak a közvetlen megtérülést nézi, hanem minden egyéb olyan járulékos hasznot is, mint például a fenntarthatóság vagy a vállalati PR. Az ingatlanfejlesztő nem a dózer és az új épület felhúzása mellett döntött, hanem inkább a körkörös gazdaság elve mentén gondolta újra az ingatlanfejlesztést, amelynek három pillére van építőipari szempontból:
1) Amit lehet, tartsunk meg az eredeti épületből, használjuk fel, használjuk újra, alakítsuk át, építsük be máshol
A K13-as projektben gyakorlatilag minden lehetséges dolgot megtartottak az eredeti épületből. Meghagyták a szép faajtókat, a radiátorokat, a homlokzat jelentős részét, a lépcsőházakat, a szellőző-rendszert és a beépített bútorzat jónéhány elemét. Felfedezték például azt is, hogy számos helyen a festék mögött csempeburkolat van, amit letisztítva ugyanúgy fent lehet hagyni a helyén vagy újrafelhasználni az épület egy másik részén.
2) Ha mégis valamilyen új anyagra van szükségünk az építkezéshez, vegyünk használt, leselejtezett építőanyagot, lehetőleg a környékről
A norvégok például vasbeton födémet tudtak szerezni egy bontásra került áruház szerkezetéből, de így szereztek ablakokat is, amik elsőre nem voltak túl szexik, de a tervezői kreativitásnak köszönhetően, a beépítés módjával már hipermodern hatást keltenek a homlokzaton.
Hasonlóan szuper megoldás, hogy egy oslói uszodából kiszereltek már nem használt csúszásgátló acéllemezeket, amiket aztán korlátként építettek be az új épületbe.
3) Ha tényleg nem kell valami a régi épületből, akkor azt próbáljuk meg eladni/odaadni valakinek, aki hasznosan, környezetbarát módon fel tudja használni vagy ártalmatlanítani, lehetőleg helyben
Magyarország CO2 kibocsátásának 40%-a az épületállományból jön: sokszor az utcát is fűtjük, Héra-kályháink vannak, amelyek még Kossuth Lajost is láthatták vagy az izzóink, amelyeket olyan hőt generálnak, mint egy kisebb tábortűz, holott nem kéne nekik, csak világítaniuk. Ez persze nemcsak magyar probléma, hanem az egész világ küzd ezzel. AZ EU azonban már dolgozik az ügyön. A körkörös gazdaság elveit használó építkezési direktívákat már bele is gyúrta a Green Dealbe, így előbb-utóbb a magyar gyakorlat része lesz ez is remélhetőleg. Ha valakit érdekelnek még tanulságos megoldások Norvégiából, itt talál még tippeket.
Támogasd az Energiaklubot adód 1 százalékával!
Az Energiaklub azért dolgozik, hogy biztonságos, fenntartható energia jusson mindenkinek, összhangban a természettel.
Adószámunk: 18076592-2-41