A hidrogénes energiatárolás összekapcsolása egy atomerőművel nem teljesen rossz ötlet, sőt a kormányzati kommunikáció szempontjából kiváló mondás, ami most szerencsésen az ölükbe hullt. Hiszen az EU célja az, hogy a hidrogén előállítása (vízbontás) tiszta (szén-dioxid-mentes) energiával történjen. Ez az atomerőművekre közel teljesen igaz. Persze eddig eszükbe sem jutott a hidrogén téma, nem hogy az atomerőmű tervezésekor, de még egy évvel ezelőtt sem, csak most, hogy az EU napirendre tűzte.

Fotó: Shutterstock

És bőven felvetődnek még itt problémák, az Energiaklubból mi ezt így látjuk:

• Ha arra használjuk a hidrogént, hogy a völgyidőszakokban elrakjuk a paksi áramot és csúcsidőszakban betápláljuk, akkor ez tulajdonképpen a már egyébként is baromi drága paksi beruházás költségeit növeli meg nagyon komolyan. Hiszen ahhoz az erőműhöz csatolnánk, ahol egyébként elvileg nincs szükség rá.
• Ez ugyanis szembe megy azzal az elképzeléssel, hogy az atomerőmű legnagyobb előnye a folyamatos, egyenletes termelés. Hogy itt nincs időjárásfüggés, itt nincs szükség kiegyenlítésre. Ami azért sokszor elhangzott már a kormányzattól.
• A hidrogén legfontosabb feladata, hogy az időjárásfüggő megújulós termelést kiegyenlítse. Mert annak tényleg szüksége van rá a kapacitások ugrásszerű növekedésével. És az lenne a cél, hogy a megújulók terjedését gyorsítsuk, az EU mindent ennek vet alá, okosan, gondolva a jövőre. Ehhez tényleg elengedhetetlen a rendszer szintű tárolás, és íme, itt a lehetőség rá. Ehhez képest a kormányzat képes lenne Pakshoz kötni a tárolókat, aminek semmi szüksége rá. Hiszen a paksi erőmű teljes termelése még völgyidőszakban (hajnali órák) is messze van azért a teljes fogyasztástól, és hát a naperőművek sem működnek, táplálnak be ezekben az órákban.
• Ismételten hangoztatni kell, hogy a tároló egységeknél ugyanúgy fontos, hogy ne gigantikus kapacitások legyenek egy földrajzi pontban, hanem sok kisebb egység az ország minden pontján. Ez nagyobb stabilitást, és több lábon állást biztosít.
• A hidrogénes tárolás 2030-ra várhatóan még nem lesz EU-s szinten sem megváltó technológia. Inkább 2050-ig terveznek vele mint a teljes villamosenergia-rendszert megreformáló energiatárolási módszerrel. Ennek megfelelően nem lesznek 2030-ban még hatalmas kapacitások, nem lesznek óriási EU-s pénzek rá. Ami pedig lesz, azt egyértelműen a megújulókhoz kell kötni, és nem Paksra pazarolni. Ha egy keretösszegünk lesz ennek a technológiának a fejlesztésére, bővítésére, akkor azt ott kell elkölteni, ahol a legtöbb hasznot hozza, ahol a leginkább hangoztatják, hogy tárolás nélkül baj lesz: az időjárásfüggő (nap, szél) megújuló energiás rendszerekhez kötve.
• Paks II egyébként ettől a felvetéstől nem lesz tiszta alternatíva továbbra sem. A hidrogéntárolás lehetősége továbbra sem legitimálja a létét (környezetvédelmi, geopolitikai, gazdasági szempontból sem).
• Vagy a kormányzat attól fél, hogy nem tudják majd eladni a paksi áramot? Mert máshol már megújulókból olcsóbb lesz? Ez nagyon is megalapozott félelem, ahogy az Energiaklub megtérülési számításai is mutatják. A kormányzat szerint viszont ez elképzelhetetlen, hiszen Paks II egy okos, megtérülő beruházás.
• Az EU és nemzetközi szakértők a 2020-as Sustainable Energy Weeken is azt hangsúlyozták, hogy a hidrogéntárolásnak a nap- és szélenergiatermelés kiegyenlítését kell támogatnia.