A jelenlegi fosszilis energiatermeléssel nem érhetők el a klímacélok
A Párizsi Klímaegyezményben vállalt célok eléréséhez, azaz a felmelegedés szintjének 1,5-2 °C alatt tartásához globálisan 2020 és 2030 között évi 6 százalékkal kellene csökkentenünk a fosszilis energiahordozó-termelésünket, derült ki az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legfrissebb tanulmányából. A szénkitermelést 11 százalékkal, az olajat 4 százalékkal, a gázt pedig 3 százalékkal kell csökkenteni. Ennek ellenére a legnagyobb fosszilis energiatermelők továbbra is évi 2 százalékos növekedéssel számolnak, ami a klímaváltozás elleni harcot tekintve tragikus következményekkel fog járni.
A COVID-19 miatti lezárások a klímaváltozás szempontjából bizakodásra adtak okot, hiszen a fosszilis energiafelhasználás világszerte 7 százalékos csökkenést mutatott 2019-hez képest. Ez a szén esetében 8 százalékot, az olajéban 7 százalékot, a gáz esetében 3 százalékot jelentett. Azonban ez a csökkenő tendencia az előrejelzések szerint csak átmeneti. Ahogy a nagy fosszilis energiakitermelő- és felhasználó országok pandémia utáni helyreállítási tervei nyilvánosságra kerülnek, kiderül, hogy ahelyett, hogy ezt a csökkenő tendenciát tartanák és a szennyező energiahordozókat fokozatosan leépítenék, a fosszilisak kitermelését és pénzügyi támogatását illetően az országok visszatérnek a COVID-19 előtti időkhöz. Ahogy az alábbi ábra is mutatja, a helyreállítási csomagokban a fosszilis energiahordozók kormányzati pénzügyi támogatása jóval meg fogja haladni összességében a tiszta vagyis megújuló energiaforrásokét. Az diagram fekete és szürke színnel mutatja a fosszilis támogatásokat, illetve kétféle zöld színnel a megújulókét.
1. ábra Fosszilis és ’tiszta’ energiaforrásokhoz kötődő tevékenységek kormányzati támogatásai a COVID-19 helyreállítási csomagokban Forrás:http://productiongap.org/
Mi kellene ahhoz, hogy mégis elérjük a kílmacélokat?
A COVID-19 lezárásaival a világ elkezdte maga mögött hagyni a fosszilis energiahordozókat. Az elmúlt időszak rengeteg negatív következménye mellett az energiaszektort érintő változásokra a jövőben lehetőségként tekinthetünk energiafelhasználásunk klímasemlegességé alakításában, így végezetes hiba lenne visszatérni a pandémia előtti trendekhez. Mára egyértelmű, hogy a fosszilis helyett a megújuló energiaszektorba való befektetés nemcsak környezeti, hanem befektetési szempontból is fenntarthatóbb. Emellett a megújulók szektora munkahelyteremtési potenciáljával a gazdasági válságból való kilábalásnak is fontos társadalmi tényezője lesz.
Az 1. ábra a különböző, nagy fosszilisenergia-kitermelő országok helyreállítási támogatását mutatja be energiaforrás-típusonként. Jól látszik, hogy azok az országok, melyek a pandémia előtt is ambiciózusak voltak, ezt a tendenciát igyekeznek követni, és támogatási forrásaikkal erősíteni is a helyreállítás során. Viszont azok, akik a COVID-19 előtti időkben is a fossziliseket támogatták inkább, továbbra is ebbe az irányba fognak haladni. Mivel jellemzően azok az országok az ambiciózusabbak az energiaátmenettel kapcsolatban, melyek jelentősebb pénzügyi forrásokkal rendelkeznek, a nagyobb támogató kapacitással rendelkező nemzetek a korlátozottabb pénzügyi kapacitással rendelkezők támogatásával elindíthatják a fejlődő országokat is az energiaátmenet útján.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a COVID-19-et követő időszakban, hogyan kellene átalakítanunk, azaz rohamosan csökkentenünk a fosszilis energiahordozó termelésünket ahhoz, hogy bolygónk felmelegedésének mértékét 2°C, de inkább 1,5°C alatt tarthassuk. Ha a Párizsi Klímaegyezmény 1,5 -2°C-os céljainak meg szeretnénk felelni, nem elég az eddig fosszilis termelési trendek rohamos csökkentése, a nemzeti klímacélok növelése is elengedhetetlen.
2. ábra Globális fosszilis energiatermelés alakulása
Miért lehetünk némileg mégis bizakodóak?
Bár a helyreállítási csomagokban a megújulók támogatottságának aránya egyelőre elkeserítően alacsony, láthatjuk, hogy szinte Kína az egyetlen ország, ahol a kormányzat részéről a zöld energia támogatottsága várhatóan meg fogja haladni a fosszilisekét a gazdaság helyreállítása során. Az, hogy a globális szénfelhasználás körülbelül 50 százalékáért felelős szuperhatalom látszólag tényleg elkötelezett, hogy elérje 2060-ra kitűzött karbonsemlegességét, várhatóan nemzetközi szinten is hatással lesz a fosszilisek jövőjére. A helyreállítás során várhatóan csökkenő kormányzati támogatások ellenére, a szén- és olajszektor támogatása továbbra is kiemelkedően magas az országban. Csak 2020-ban az USA összes szénerőmű-kapacitásának megfelelő új szénerőműveket épített. Amennyiben az idén bejelentett 2060-as klímaneutralitás elérése a cél, az országnak a támogatott tevékenységek priorizálását alapjaiban kell átgondolnia, illetve az is nagy kérdés lesz, hogy a más országokban támogatott projektekre is érvényesíteni kívánja-e az ország a karbonsemlegességet.
Donald Trump elnöksége alatt az egyik legmeghatározóbb esemény a klímaváltozás elleni globális harc szempontjából az USA kilépése volt a Párizsi Klímaegyezményből. A következő adminisztráció ígéretei szerint újra csatlakozik a klímaegyezményhez, ami várhatóan megfordítja a fosszilis energiahordozók támogatottságát a helyreállítási csomagban.
Több ország eddigi energiaátmenete alapján láthatjuk, hogy a fosszilisek leépítése lehetséges. Az Egyesült Királyság, amelynek pár évtizede a villamosenergia-ellátásnak 40 százaléka szénalapú volt, mára ezt kevesebb, mint 5 százalékra (!) csökkentette. Mindez részben a megújuló energiák térnyerésének és a szénalapú energiatermelés költségnövekedésének volt köszönhető. Mi több, az ország a COVID-19 miatti lezárások ideje alatt megdöntötte a 2019-es éves ’szénmentes’ energiatermelésű időszakának hosszát azzal, hogy 2020 április és júniusa között, 61 napig nem volt szükség szénerőműveik kapacitásaira a villamosenergia szükségletük fedezéséhez.
Abban, hogy az EU eléri-e 2030-ra kitűzött 55 százalékos üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentési ambícióját, döntő lesz az, hogy a következő programozási időszak (2021-2027) támogatási forrásai mennyire áramlanak majd a klímaneutrális gazdasági átalakulás irányába. Az EU helyreállítási csomagjának létrehozása jelenleg is zajlik, ehhez a különböző tagországokkal együtt készül a költségvetés a támogatható projektek és tevékenységek kidolgozásához. A tagországoknak a helyreállítási csomag tervezésekor figyelembe kell venniük, hogy terveik mennyire járulnak hozzá a klímacélokhoz és a zöld gazdaság létrehozásához, ugyanis az EU célkitűzései szerint a helyreállítási források legalább 37 százaléka klímacélokat kell, hogy szolgáljon. Amennyiben a helyreállítási pénzügyi források elérése globális szinten hasonló kritériumokhoz lenne kötve, az mindenképp egy potenciális eszköz lehetne arra, hogy tovább tarthasson a fosszilisek háttérbe szorulása a pandémiát követő időszakban is.