Helyi, közösség alapú válaszok az energiaszegénységre

Szerző: Horváth Nóra

Magyarországon széles társadalmi rétegek szorulnak azonnali szociális segítségre. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és az energiaszegény háztartások jelentős megsegítése csak rendszerszintű változásokkal mehet végbe. A magyarországi energiapolitika és szociálpolitika tendenciái azonban ezzel ellentétes irányba mutatnak. Mi segíthet, amikor az állam nem partner? Milyen alternatívái vannak a felülről jövő kezdeményezéseknek? A posztban helyi, energiaszegénységet csökkentő és közösség alapú programokat mutatunk be.

Európa államszocialista múlttal rendelkező országait vizsgálva jelentős mértékű energiaszegénységgel találkozunk. A rendszerváltás előtti időszak Magyarországon valóban biztosította az ország széleskörű villamosítását, kiterjesztette a háztartási áramellátást, növelve ezzel a jólétet. Közben azonban bebetonozta a fosszilis energiahordozókra és atomenergiára épülő centralizált energiaellátást is. Az államszocialista időszak infrastrukturális maradványai és tulajdonszerkezetük, így a rossz energiahatékonyságukról hírhedt panelépületek és Kádár-kockák, majd a  piaci liberalizációs folyamatok kiszélesedése olyan szociális kihívásokat támasztottak Magyarországon, amelyekre ezidáig nem érkezett kellő válasz.

Az emelkedő energiaárak, a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság hatása, a lakhatási válság és a szűkülő munkapiaci lehetőségek széles társadalmi csoportokat tettek rendkívül kiszolgáltatottá. Nagy részben ezek a tényezők vezettek el azon 2019-es jövedelmi viszonyokhoz, amik alapján a magyarok 36%-a nem rendelkezik egy havi tartalékkal sem, és a lakosság ugyanekkora része tudna összesen 1-2 hónapot átvészelni a jövedelmének elvesztése esetén. A járványidőszak és hiányos gazdasági kezelése tovább mélyítette a nehézségeket és kiterjesztette az energiaszegénység problémáját is.

A magyar energiaszegénység terén információs forrásként szolgáló Elosztó Projekt és szakértői egyértelműen megfogalmazták, hogy “az energiaszegénység jelentős csökkentése és felszámolása csakis nagyszabású állami támogatási rendszereken keresztül érhető el. Ezeknek egyidejűleg kell javítania a háztartások jövedelmi szintjét, az energia megfizethetőségét, a lakhatáshoz és az energetikai beruházásokhoz való hozzáférést.”

Az azonban szintén elmondható, hogy a kormányzat részéről nem érkezett megnyugtató szabályozás vagy támogatás az energiaszegény háztartásokat célozva. A szociális tüzelőanyag silány minőségéből adódóan inkább szennyez, mint segít, ráadásul a legkiszolgáltatottabb településekhez ér el a legkevésbé. A rezsicsökkentés egy tágabb politikai projekt részeként inkább a tehetősebb háztartásokat támogatja, és a védendő fogyasztói státusszal járó előnyök is kiüresedni látszanak.

Látható, hogy az állam kulcsszereplő az energiaszegénység elleni küzdelemben. Felmerül mégis a kérdés, hogy az állami támogatások és szabályozások kiharcolása mellett mire érdemes még építeni? Hol érdemes az energiaszegénység ellen küzdeni? Kiknek a bevonásával?

Az energiaszegénység problémájának feltérképezését rejtett tényezői kifejezetten nehézzé teszik. Míg a gáz vagy villanyszámlákkal való elmaradások jól mérhetők és rendelkezünk is róla adatokkal, addig a környezetre és egészségre mért károk már kevésbé egyértelműek, az energiaszegénységből és szegénységből fakadó szégyenérzet valamint a társadalmi kirekesztés hatásai pedig sokszor láthatatlanok a döntéshozók számára. Közösségekben vagy kisebb településeken ezen hatások érzékelésére nagyobb lehetőség kínálkozik.

Egy helyi, közösségi kezdeményezés védőhálót, jókedvet, ellenállóképességet és olyan kapcsolatokat biztosíthat, amin keresztül a munkakeresés is egyszerűbbé válik. Ilyen lehet egy közösségi kert és komposztáló létrehozása – akár városi környezetben –, egy kosárközösség, fogyasztói szövetkezet szervezése vagy az energia témájához közeledve egy energiaközösség alapítása. A kezdeményezés lehet időszakos, nagyon alacsony tőkeigényű, kis elköteleződésű. Ilyen például a tűzifaaprító esemény Máriahalmon, ahol a helyi, erejük teljében lévő lakók a település idősebb lakóival szolidarítást vállalva és javukra rendezik meg a fűtési szezon előtti közösségépítő és nem mellesleg energiahatékonyságot javító összejövetelt.

Remek példaként hozható továbbá a baksi Fényhozók Alapítvány kezdeményezése, melyben a résztvevők közösségi döntéshozatalon és tudásátadáson keresztül juttatnak a település lakosai számára napelemes rendszereket.

A támogatottak a közösség tagjai és sokszor olyan családok, akik áramszolgáltatás nélküli életre kényszerültek, így esténként teljes sötétségben élnek, vagy éjszakáikat a költséges gyertyázással nyújtják meg. A rendszer LED szalaggal segíti a ház bevilágítását és egy telefon töltését. A kezdeményezés szabályait együtt hozzák – beleértve, hogy ki kapja a következő napelemes rendszert, mennyibe kerüljön a rendszer bérlése –, és támogatóik, partnereik segítségével közösen sajátítják el a felszerelés gyakorlatát.

A budapesti Wekerletelep sajátos építésű, műemlék jelentőségű területe és a lakók energiahatékonysági igénye nem tűnik egyszerűen vagy olcsón összeegyeztethetőnek. Ezen felismerés eredményeképp jött létre a Wekerlei Szigetelési Brigád. A szigetelési programot egy közösségi kölcsönző (gépek, szerszámok kölcsönzése, szigetelési alapanyagok vásárlása átlagolt beszerzési áron) és a gépek használatára feljogosító képzés létrehozásával valósították meg. “A lakossági ablakszigetelési program segítséget, tudást és eszközöket biztosít azoknak, akik egy kis[zsm1]  kézügyességgel rendelkeznek, és a legtakarékosabb módon – saját kezűleg – szeretnék nyílászáróikat szigetelni.” Több mint 40 családot mozdítottak egy költséghatékony, környezetkímélő közösségi alapú módszerrel az energiahatékonyság felé. Érdemes továbbá figyelni az Energiahatékony Wekerle, azaz az Átalakuló Wekerle a Zöld Hajtás és az Wekerle Építészklub közös projektjét és jövőbeli terveit is.

A Pest megyei Bagon is a helyiek, energiaszegénységben érintettek ötleteivel és aktív részvételükkel indult a biobrikett program, amin belül a BAGázs Egyesület és a Habitat for Humanity Magyarország munkatársai segítették elő az olcsó, környezetbarát tüzelőanyag helyi előállítását. A mélyszegénységben élő közösség egy olyan módszert tanult meg, amellyel önállóan, helyben is elérhető anyagokból környezetbarátabb tüzelőt tud előállítani. A képen épülő[zsm2]  szárító épületet szintén helyiek hozták létre. A tüzelőanyag előállításához használt kézi présgép és alapanyagok többnyire felajánlásokból kerültek a közösséghez. Rácz Richárd Róbert, a programról és tanulságairól írt angol nyelvű szakdolgozata a linkre kattintva letölthető.

Mindezen programok közös erénye az érintettek szerepvállalása és egy platform létrehozása saját érdekeik és igényeik megfogalmazására, megvalósítására és életkörülményeik stabil javítása. Az energiaszegénység széleskörű felszámoláshoz azonban a mindenkori kormányra is szükség van. Az ugyanakkor kiemelten fontos, hogy a döntéshozás az energiaszegénységben érintettek, a problémákat közvetlenül tapasztalók aktív bevonásával menjen végbe.

Jó gyakorlatok további inspirációra:

• Energiaszegénységet csökkentő jó gyakorlatok kiadványa: alulról szerveződő kezdeményezésektől a mélyfelújításokig, angol nyelven
• Helyi, energiaszegénységet csökkentő jó gyakorlatok részletesebb cikke, 169-181. old., angolul és magyarul is elérhető