Az eredetileg 2020-ra tervezett glasgow-i klímacsúcs egyik legégetőbb kérdése lesz, hogy a fejlett és fejlődő világ iparosodott vezetői képesek-e elköteleződni a szén alapú energiatermelés teljes leállítása mellett, amely nélkülözhetetlen és sorsdöntő lépés lenne a globális felmelegedés és klímavészhelyzet megfékezésében.
Az IPCC idei év augusztusában nyilvánosságra hozott jelentése még a korábbiakhoz képest is súlyosabb globális felmelegedést prognosztizál – a legrosszabb szcenárió szerint +4 °C-ot –, amely végzetes következményekkel jár bolygónk ökoszisztémájára nézve. A jelentés nem véletlenül az idei klímacsúcs előtt került nyilvánosságra, ugyanis a konferencián született döntések és a nemzeti vállalások alapjaiban határozhatják meg bolygónk és a jelenlegi civilizáció jövőjének alakulását. Az elkövetkezendő 10 évben dőlhet el, hogy képesek leszünk-e teljes paradigmaváltással jelenlegi gazdaságunk és társadalmunk újjászervezésére.
Annak érdekében, hogy a Föld átlaghőmérsékletének rohamos növekedését lelassítsuk, elengedhetetlen, hogy a szenet, mint energia előállítására használt erőforrást globálisan és végérvényesen elfelejtsük. Éppen ezért a COP26 elnökségi tisztségét betöltő Egyesült Királyság az idei klímacsúcs egyik legfontosabb küldetésének tekinti, hogy az OECD országok iparosodott nemzeteinek mindegyike tűzzön ki egy dátumot a szén alapú energiatermelésének végére. Mivel a 2016-os Párizsi Klímaegyezményt aláíró felek vállalták, hogy erőfeszítéseket tesznek a felmelegedés 1,5 °C alatt tartására, az idei évben António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, felhívta a világ vezetőinek figyelmét arra, hogy az 1,5 °C-os cél eléréséhez – vagy inkább életben tartásához – az OECD országokban 2030-ig, a világ többi részén pedig 2040-ig meg kell történnie a szén energiatermelésből történő teljes kivezetése.
Mi a jelenlegi állás?
Egy dolog biztos: a szén alapú energiatermelés leállítása mára nem kizárólag a klímaváltozás megfékezése miatt elkerülhetetlen, de a megújuló energia alapú technológiák folyamatos költségcsökkenésével mára jóval kedvezőbb egy szél-, vagy naperőműves beruházás, a szennyező és ráadásul nem költséghatékony szénerőműbe való befektetés helyett.
Kanada és az Egyesült Királyság közös kezdeményezése nyomán a 2017-es bonn-i klímacsúcson megalakult a PPCA-Powering Past Coal Alliance (Túl a szénszövetségen), azzal a céllal, hogy az összefogáshoz csatlakozva a lehető legtöbb nemzet, város, és szervezet támogassa a szénkivezetés ügyét. A szövetség mára 111 tagot számlál, 34 elkötelezett nemzettel, köztük az EU27 tagállamából 19 nemzettel, köztük Magyarországgal is, amely 2025-ig vállalta utolsó szenes erőműve, a Mátrai Erőmű lignit-felhasználásának leállítását. A szövetséghez egyelőre a 3 legnagyobb szén felhasználással rendelkező országok közül – Kína, India és az USA – egyik sem csatlakozott. A szövetség tagságának bővítése érdekében az Egyesült Királyság a COP26 előtt 100 nappal, Londonban hívott össze egy találkozót, melyen 50 állami vezető, országát képviselve tárgyalt az 1,5 °C-os cél eléréséhez szükséges tennivalókról. Az Egyesült Királyság célja volt, hogy a résztvevő országok mindegyike, csatlakozva PPCA kezdeményezésükhöz, konkrét céldátummal vállalja a szénkivezetést. A júniusi találkozón számos új tagot sikerült meggyőzni a szövetséghez való csatlakozásról, például Horvátországot és Albániát, azonban egyelőre nem alakult ki globális egyetértés a fosszilis tüzelőanyag felhasználásának végét illetően.
Szintén fontos momentuma volt az idei évnek, hogy 2021 júliusában a G7 országok mindegyike közös bejelentéssel hozta nyilvánosságra: nem fogják országukon kívül új szénerőművek létesítését finanszírozni. A bejelentés azért igazán jelentős, mert mindeddig a fejlődő országok új szenes beruházásainak jelentős része a G7-ek finanszírozásával valósulhatott meg, a jövőben viszont befektetők hiányában Ázsia és Afrika új szénerőműveinek építése meghiúsulhat. Ezzel a lépéssel a harmadik világ országaiban is jelentős előrelépés történhet energiaellátó rendszereik dekarbonizációjának szempontjából.
Később az idei évben, a G7-en kívül eső Kína is ígéretet tett, hogy nem finanszírozza tovább más nemzetek új szénerőműveit. Mivel azonban Kína saját, belföldi villamos energia ellátásának nagy részét, körülbelül 60%-át továbbra is szén alapon állítja elő, egyelőre kevésbé jó hír, hogy a üvegházhatású gázkibocsátásért globálisan az egyik leginkább felelős nemzet egyelőre nem tett vállalást a hazai szén-felhasználására vonatkozóan.
A szénkivezetést tekintve az Európai Unión belül nem alakult ki egységes megegyezés a szenes létesítmények leállításáról, elsősorban a nemzetek eltérő szén függősége miatt. Az EU-ban jelenleg működésben lévő 50 GW szénerőműves összteljesítmény 97%-ának végső leállására vonatkozóan egyelőre nincs konkrét célkitűzés. A legnagyobb fogyasztók közül Németország, amely globális szinten a 4. a felhasználók sorában, és Spanyolország jelentette be egyelőre hivatalosan az utolsó szenes erőművük bezárásának dátumát, mely az előbbi ország esetében 2038, utóbbinál 2030. A szén-felhasználásban szintén élen járó Románia és Csehország már tárgyal a céldátumról, viszont Lengyelországban és Bulgáriában egyelőre nem folyik ezzel kapcsolatosan komolyabb egyeztetés.
Összességében tehát biztató, hogy már az idei klímacsúcs előtt számos nemzet és finanszírozó szerv bejelentése alapján globális szinten a szénerőművek villamos energia ellátásban betöltött szerepének visszaesése várható. Illetve az elmúlt évtized tendenciái szerint az sem kérdéses, hogy az új szénerőművek megújulókkal szembeni versenyképessége és finanszírozhatósága is egyre inkább visszaesőben van. A biztató jelek ellenére azonban a világ vezetői kénytelenek lesznek belátni, hogy ha rövid időn belül nem állnak le a világ szénerőművei, a klímakatasztrófa valóban elkerülhetetlenné válik. Reménykedjünk hát, hogy a glasgow-i klímacsúcson végre megszületik a várva várt konszenzus a szén jövőjéről, és a konferencia után végre kijelenthetjük: a szén korszakának vége!