Vendégszerző: Nyírő Fanni (Bevezető: Győri Kata)
Az orosz-ukrán háború jelentősen átalakította azt, ahogyan eddig elképzeltük a klímasemleges átmenetet. Azonban az átmenet megvalósítását a háború nélkül is számos vita övezte, amely többek között a társadalom energiával kapcsolatos terheinek növekedését is érinti. Az Energiaklub és az Institute for European Environmental Policy (IEEP) tanulmánya szerint a klímasemleges átmenetben megfelelő kompenzáció mellett csökkenthetőek a társadalmi egyenlőtlenségek. Ennek alapján az energiafüggetlenedés folyamatának is igazságosnak kellene lennie, amellett, hogy a hosszabb távú klímasemlegességi céljainkat is szem előtt tartjuk.
Az Európai Parlament június 8-án szavazott a tavalyi Fit for 55 („Irány az 55”) csomag egyes elemeiről, többek között az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) reformjáról. A Parlament egyrészt nem fogadta el az ipari szereplők számára ingyenes szén-dioxid kvóták biztosítására szóló javaslatot, ezzel állást foglalt amellett, hogy az éghajlatvédelem érdekében tovább kell növelni az ambíciókat. Fontos momentum ez az EU klímavédelmi céljainak szempontjából, az Európai Parlament ugyanis ezzel kiállt a szén-dioxid kibocsátás még drasztikusabb csökkentése mellett.
Emellett leszavazták azt a javaslatot is, amely az épületekre és a közúti közlekedésre is kiterjesztené az ETS-t. Ez közvetett módon a lakosság energiával kapcsolatos kiadásainak emelkedésével járna, emiatt a Fit for 55 közel egy évvel ezelőtti megjelenése óta sokan ellenezték a javasolt intézkedések bevezetését. A leggyakrabban elhangzott indok az volt, hogy ha a háztartások költségei – ráadásul minden tagállamban ugyanannyival – megnövekednek, akkor a klímasemleges átmenet elveszíti a társadalmi támogatottságát.
Bár ez utóbbi, a többség által nem támogatott javaslat több szempontból valóban nem volt igazságos, jelentősen kisebb társadalmi hatása lett volna a tavaly kezdődött energiaár-robbanáshoz képest, amelyet tovább rontott az orosz-ukrán háború. Az árnövekedés az új ETS 2026-os életbelépését követően fokozatosan és kisebb mértékben érintette volna a lakosságot egy alaposan kidolgozott kompenzációs rendszer mellett. Most az energiaszegény lakosság és más sérülékeny csoportok sokkal jobban ki vannak kitéve a jelenlegi áremelkedésnek, ráadásul ez olyan háztartásokat és vállalkozásokat is érint, akik a megfontolt Fit for 55 következményeit szinte meg sem érezték volna. Ezért az energiafüggetlenedés során az eddigi klímapolitikai javaslatokhoz képest sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a háztartások megfelelő támogatására és kompenzációjára.
Lehetséges azonban olyan út is, ahol a legszegényebbek helyzete nem romlik aránytalanul a társadalom többi rétegeihez képest. Az Institute for European Environmental Policy (IEEP) tanulmánya szerint ha megfelelően osztjuk szét a zöld átállásból befolyó bevételeket, az jóléti javulást eredményez a szegényebb háztartásoknál. A tanulmány szerzői az említett ETS-kiterjesztés mellett az Energiaadó-irányelv (ETD) reformjának hatását is vizsgálták, amely magasabb minimum adókat írna elő a tagállamok számára az energiahordozókra. Az adók mértékét az egyes tüzelőanyagok egységnyi szén-dioxid kibocsátása is meghatározná. A Magyarországra vonatkozó részletes elemzést az Energiaklub készítette el.
A modellezés alátámasztja azt, hogy az ETD reformja és az ETS kiterjesztése együttesen mindössze 0,6% körüli jóléti visszaeséssel járna átlagosan az EU-ban. Ez azt jelenti, hogy a kiadások háztartásonként átlagosan 0,6%-kal növekednének az intézkedések bevezetése esetén. A modelleredmények megmutatták, hogy a várható hatás sokkal alacsonyabb ahhoz képest, mint ami a közbeszédben elterjedt az ETS kiterjesztéséről és annak lakossági következményeiről. Mindazonáltal, ahogy az alábbi ábrán látható, az adóbevételek megfelelő visszaosztása esetén még ez a visszaesés is csökkenthető, amely egyes tagállamoknál akár pozitívba is fordíthatja a jóléti indexet.
A tervezett ETD reform és az ETS kiterjesztés várható hatása együttesen a háztartások jóléti indexére az EU-ban
Korábbi elemzésem is azt igazolja, hogy az ETS kibővítése csak fokozatosan és viszonylag alacsony mértékben érintené a háztartások energiával kapcsolatos kiadásait. A kiadások változását Magyarországra vonatkozóan a Polish Economic Institute kutatása alapján hasonlítottam össze a várható jövedelemmel. Az eredmények szerint az energiával kapcsolatos kiadások jövedelemhez viszonyított aránya átlagosan csak 2 százalékponttal lenne magasabb az ETS kiterjesztését követően (13,9% helyett 15,9%). Fontos azonban kiemelni, hogy a legalsó jövedelmi tizedben ez a változás már jelentősebb: itt az ETS kiterjesztése 22,3%-ról 27.2%-ra emelné az energiával kapcsolatos kiadásokat.
Hasonló eredményekre jut az Energiaklub és az elemzésem a társadalmi kompenzációval kapcsolatban. Eszerint az ETS kibővítéséhez kidolgozott Social Climate Fund (SCF), amelyet a sérülékeny társadalmi csoportok támogatására fordítanának, elegendő ahhoz, hogy enyhítse a költségnövekedést, ráadásul figyelembe veszi a tagállamok közötti különbségeket. Az Energiaklub tanulmánya emellett megállapítja azt is, hogy az ETD reformból és az ETS kibővítéséből származó jövedelmek megfelelő újraelosztását követően a legalsó négy jövedelmi tizedben akár 0,5-3%-os jóléti növekedés is bekövetkezhet Magyarországon. Eközben a felső 6 jövedelmi tizedben is minimális, 2% alatti a jóléti visszaesés. Az IEEP Európára nézve is erre a következtetésre jut. Tehát megfelelő kompenzáció mellett a reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket itthon és Európában.
Azonban a javasolt energia-adók, elsősorban az ETS kiterjesztése számos kockázatot rejt. Egyrészt az Energiaklub tanulmánya megállapítja, hogy a karbon kvótaárak folyamatos ingadozása egy újabb mozgó tényező a végfogyasztói energiaárban az energiahordozó-árak alakulása mellett, ami növelheti az árak változékonyságát. Másrészt a közvetlen támogatást nagyon fegyelmezetten kellene szétosztani ahhoz, hogy eredményes legyen, és elérjen azokhoz, akiknek tényleg szükségük van rá. Az EU a közvetlen támogatások helyett inkább az energiahatékony beruházások elősegítését javasolja a sérülékeny csoportok helyzetének javítására. Ez felvet egy harmadik dilemmát, mert az elemzésem szerint valószínűleg ezek a beruházások nem tudnak majd időben megvalósulni ahhoz, hogy rövid távon kompenzálják az áremelkedés hatásait a szegényebb háztartások számára.
Az energiaár-robbanás során a tagállamok is inkább direkt támogatási eszközöket alkalmaztak a lakossági terhek enyhítésére. 2021 őszén az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta az Energy Price Toolkit nevű javaslatcsomagját, ahol konkrét intézkedéseket ajánl a tagállamoknak, amelyekkel segíthetnek az árrobbanás miatt nehezebb helyzetbe kerülő csoportoknak. Ezeket a javaslatokat 24 tagállam vezette be 2022 februárjáig, ami összesen mintegy 71 millió háztartás, valamint több millió mikro-, kis- és középvállalkozás energiaszámláját tudta csökkenteni. A tagállamok közül legtöbben olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek “tűzoltó jellegűek”, és kifejezetten a mostani helyzet javítását célozzák. Ilyen például az adókulcsok és illetékek ideiglenes, célzott csökkentése vagy speciális állami támogatások kiosztása. Viszont az olyan messzebbre mutató javasolt intézkedéseket, mint a megújuló energiaforrások terjedésének felgyorsítása, vagy az energiahatékonyság ösztönzése, már kevesebben vezették be. Természetesen nagy szükség van a lakosság és a vállalkozások mostani helyzetének azonnali segítésére. Ugyanakkor nem szabad, hogy emiatt kevésbé kerüljenek fókuszba a távolabbra mutató intézkedések és a szennyező fizet elv gyakorlatba ültetése. Ezek a folyamatok később fognak “beérni”, anyagi áldozatokat kívánnak és nem képesek a helyzet azonnali javítására, azonban, ha nem kezdjük el őket időben, annak később még súlyosabb következményei lehetnek a társadalomra – és a kibocsátásokra nézve.Bár az ETS kiterjesztése a jelenlegi formájában valószínűleg nem fog megvalósulni, remélhetőleg a végleges változat még időben és megfelelően képes lesz ösztönözni, illetve segíteni a lakosságot a klímasemleges átállás folyamatában.