Te gondoltál már arra,
Milyen kényelmes az életünk ma?
Nagy ház, autó, temérdek ruha,
évente új kütyü és minden nap lakoma.
Te gondoltál már arra,
Hogy nem mindenkinek az élete egyforma?
Van, akinek a luxushoz sem kell napi munka,
De sok van, akinek munka után sem jut vacsora.
Te gondoltál már arra,
Mi marad ebből a kényelemből holnapra?
Most még csak hó nincs karácsonyra,
de lassan eltűnik a gyümölcs, az ivóvíz és a gabona.
Te gondoltál már arra,
Hogy az emberiség milyen ostoba?
Túl sokan vagyunk erre a bolygóra,
Közel két bolygónyi a népesség természeti lábnyoma!
Te gondoltál már arra,
Mit ér az a demokrácia,
Ahol színjáték csak a politika,
De nem gondolnak négy évnél távolabbra?
Te gondoltál már arra,
Hogy szavaznál-e olyanra,
Aki nem a növekvő kényelmed tűzi zászlóra,
Hanem a jövődre gondol mai jóléted kárára?
Te gondoltál már arra,
Hogy egyszer véget ér a korlátlan fogyasztás kora?
A Földet nem érdekli a közösségi média,
Csak a tények: a fizika, kémia és biológia.
Te gondoltál már arra,
Hogy önként nemet mondani az igazi erőpróba?
Repülő helyett vonat, autó helyett bringa,
Import helyett helybéli, hús helyett például sóska.
Te gondoltál már arra,
Mi lehet a fenntartható megoldás kulcsa?
Szerintem közösségi szemlélet és önkritika,
Az emberek és a természet közötti harmónia.
A verset egy kedves ismeretlen küldte nekünk. Megkapó, amikor valaki nem csak aggódik a környezetért és az emberiségért, de gondolatait versbe is tudja szedni. Köszönjük!