Az Energiaklub ezúton havonta frissülő sorozatot indít annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik a kormány által felgyorsítani szándékozott Paks II atomerőmű beruházással és a Paks I atomerőmű üzemidő-hosszabbításával.
„A paksi bővítés már nem a papírmunkáról, hanem a valódi építkezésről szól, ennek megfelelően a felek aláírták a következő évekre vonatkozó ütemtervet is, amelynek alapján biztosan állítható, hogy a 2030-as évek elejére már megkezdhetik az új blokkok a termelést” – jelentette be november közepén Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A Paksról küldött miniszteri közlemény (mellyel nem csak a következő évekre tervezett menetrendet jelölték ki a felek, de egyben elismerték azt is, hogy a beruházás újabb késedelembe esett) azonban nem állít sokkal többet, mint amit két hónappal korábban Alekszej Lihacsov mondott, aki akkor is, szintén Pakson járt. A Roszatom orosz állami nukleáris óriásvállalat vezérigazgatója akkor, miután megnézte a résfalazási teszt-munkagödör aktuális állapotát, arról beszélt, hogy szerinte 2025 elején megkezdődhet az építkezés: a Paks II. projekt első betonöntésével. (Mást mondott erről a vele együtt a helyszínen járó illetékes államtitkár, Magyar Levente – ezt a kommunikációs zűrzavart pedig kielemezte a Népszava.)
Az orosz állami cég vezetője szeptemberben azt is közölte, hogy a Roszatom hozzáfog bizonyos főelemek legyártásához. És Lihacsov még azt is megígérte, hogy „különös figyelmet fordít a Paks II. projektre, és a cég a legjobb erőit irányítja arra”. Ehhez képest két hónappal később a magyar miniszter mindössze három számadattal bővítette csupán az eddigi ismereteket: Szijjártó Péter közölte, hogy a fővállalkozó 94 magyar céget vont már be a munkálatokba, az ötméteres mélységet elérő talajkiemelési munkákat 23 méteres mélység eléréséig kell folytatni – és a francia-német vállalkozó által végzett résfalazás aktuálisan 77 százalékos készültségnél tart.
Az ellenőrizhetetlen és egyébként is marginális fontosságú számadatoknál volt azonban fontosabb, tisztázásra érdemes esemény is Paks II-t illetően. Október közepén a Portfólió gazdasági portálon megjelent cikk szerint három ponton is belenyúlna a kormány az atomenergiáról szóló törvénybe, hogy a hatósági eljárásokat (a Paks II. engedélyezési eljárását, illetve a paksi atomerőmű üzemidő hosszabbítására vonatkozó protokollt) felgyorsíthassa. A cikk szerint az energetikai minisztérium által benyújtott módosítócsomag az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) hatásköreit szűkítheti. Például azáltal, hogy bevezeti az ún. „bejelentés tudomásulvételi eljárás” és az „eltérés bejelentés tudomásulvételi eljárás” intézményét, és ennek határidejét 15 napban határozza meg. Az olvasat azonban, mely szerint mindez az engedélyezési eljárás felgyorsításának kikényszerítését szolgálja (vagyis azt, hogy a Paks II. projekt megkaphassa az építés tényleges megkezdéséhez szükséges engedélyt) lehet igaz ugyan, de az már nem, hogy a korábbiakhoz hasonló kontroll jogokat ne adna az OAH elnökének kezébe. A Kádár Andrea számára biztosított ötféle döntés – (1) a bejelentésben foglaltak tudomásulvételét feltételhez köti, 2) a bejelentéssel érintett tevékenység folyamatában visszatartási, valamint ellenőrzési pontot állapít meg, 3) az a) és b) pontban foglaltakat együttesen alkalmazza, 4) a bejelentésben foglaltak tudomásulvételét elutasítja, vagy 5) a bejelentésben foglaltakat tudomásul veszi – ugyanis adott esetben ugyanarra a korlátozó, halasztó, feltételek teljesülését előíró következményre futhat ki, mint ahogyan az a korábbi szabályozás esetében volt.
Az OAH mozgásteréről korábban, augusztus végén részletesen írt a Szabad Európa. A Lehet-e az Országos Atomenergia Hivatal Magyarország ellenfele? címmel közölt cikk annak járt utána, hogy akadályozza-e a Hivatal a kormány atomerőmű építési törekvéseit, avagy a kommunikációs üzenetek és a valóság között továbbra is jelentős a távolság. (Az OAH uniós elvárásoknak is megfelelő önállósításának éppen a kormánytól való függetlenség megteremtése volt a lényege – az elnök rendeletalkotási joga ennek a legbiztosabb eszköze.) Nyár végén, miután Szijjártó Péter bejelentette, hogy az aktuálisan aláírt, projekt kivitelezési szerződés módosítása „lezárja a projekt előkészítési szakaszát, és ezzel második fázisként megindulhat a valódi fizikai építkezés is”, valamint, hogy „aki gáncsolja a paksi projektet, az bizony Magyarország ellenfele”. Ez utóbbi miatt vált az OAH helyzete kérdésessé, mivel tisztázni kellett, hogy a Pakson ásott teszt-munkagödrök valóban az építkezés részeinek tekinthetők-e. Az erőmű építésének megkezdéséhez szükséges engedélyt ugyanis az OAH nem adta ki.
Az októberben kiszivárgott kormányzati elképzeléssel kapcsolatban több magyar újságíró is úgy értesült, hogy a 2015-ös atomtörvény módosítását nem a miniszter vagy a kormány, hanem az OAH maga kezdeményezte. Illetve: hogy azok inkább a Hivatal 2022-től fennálló szervezeti formájával szinkronba hozásával, azzal van összefüggésben, hogy „a kormány közvetlen ellenőrzése alól kikerült, önálló szabályozó szervként” működik az OAH. De továbbra is az OAH a magyar nukleáris szabályozó hatóság, melyek továbbra is kizárólagos hatáskörébe tartozik az atomerőmű építésének engedélyezése, üzembe helyezése, üzemeltetése és leszerelése is. Az OAH források azt is közölték, hogy „a jogszabálymódosítások ezen nem változtatnak, nem szűkítik a hatóság jogköreit”.
Az idő majd eldönti, hogy melyik olvasat a helytállóbb. Ugyanakkor az már bizonyos, hogy egy, december elején kiadott OAH engedélyen egyáltalán nem látszik, hogy a hivatal kevésbé lenne körültekintő és következetesen feltételeket támasztó, mint korábban. (Ez arról az „ásatásról” szól, amelyet egy évvel ezelőtt az orosz állami nukleáris vállalat, a Roszatom kezdett el. Akkor a NucNet iparági szakportál azzal idézte Szijjártó Péter minisztert, hogy „Magyarország elégedett az orosz beszállítókkal”.) A beruházó által az OAH-nak szeptemberben benyújtott bontási engedélykérelmére a Hivatal december 11-én reagált. Az OAH kicsúszott a határidőből, ami miatt 10 ezer forint büntetést kellett fizetnie. Ennél lényegesebb a határozat tartalma és értelme: a kiadott OAH határozat szerint a Paks II. erőmű létesítéséhez 2025 november 30-ig megadott „résfal tesztterület bontási kivitelezési tevékenységeire” vonatkozó engedély egy sor feltételhez és kötelezettséghez kötött. A határozatszövegből nem csak az olvasható ki, hogy a paksi beruházás több tételből álló tűzvédelmi és katasztrófavédelmi elvárásnak is meg kell feleljen (melyeknek a határozat értelmezése alapján jelenleg nem felel meg), hanem az is, hogy mivel e résfal tesztterület építése és elbontása az új atomerőművi blokkok létesítéséhez eredendően szükségesek, az építkezés e munka befejezése előtt nem fog tudni megkezdődni.
Ahogyan azt a hvg.hu november 20-án jelezte, a Lantos Csaba energiaügyi miniszter előterjesztésében az eredetileg a kiégett nukleáris üzemanyagokról és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló kormányzati előterjesztésbe becsempésztek egy másik, az atomenergia magyarországi jövőjét tekintve akár majdan fontosnak is minősülő kiskaput. Ez a félmondat – „„….az atomerőműben további, különösen a meghosszabbított üzemideje alatt új, alternatív, korábbitól eltérő gyártótól származó üzemanyag felhasználására is sor kerülhet.” – a lap szerint azt jelenti, hogy megnyitható az út a majdani, francia eredetű nukleáris üzemanyag előtt. A probléma nem annyi, hogy a hivatkozott francia beszállítói lehetőség egyelőre nem létezik (és hogy a hír másnapján az orosz hírügynökség, a TASSZ azt is közölte, hogy Magyarországnak nincs alternatívája a paksi üzemanyagra), de a régióban az orosz atomerőművek üzemanyagbeszállító cseréjét néhány éven belül mindenhol amerikai megoldással képzelik el.
A Szabad Európa azonban egy másik aspektusra is felhívta a figyelmet. Arra, hogy miközben Magyarország továbbra is kitart az orosz nukleáris ipari álmai mellett, a régióban (de: Európában) egy egészen másfajta atomenergiaipari szervezkedés kezdődött el. A november 21-én megjelent cikk részletesen leírja, ahogyan a cseh, a szlovák, a lengyel, a román, a bolgár és az ukrán atomerőműves, távlati elképzelések az utóbbi hónapokban az amerikai érdeklődés homlokterébe került. Ideértve az új (kis és nagy) atomerőművek építéséről szóló elképzeléseket, de a meglévő, orosz technológiát Westinghouse üzemanyaggal ellátni képes, konkrét menetrendet is. Magyarországon az amerikai kormányzati támogatással elindult Phoenix projektről a Szabad Európán kívül senki sem írt vagy közölt cikket.