Szerző: Pej Zsófia
Tavalyi kutatásunk szerint a magyar lakosság több mint 70%-a védtelennek érzi magát a klímaváltozás hatásaival szemben – ennek egy része az információ-hiánnyal és a tehetetlenség érzésével kapcsolódhat össze, melyeken most ezzel a bejegyzéssel próbálunk változtatni, javítani.
Előző blog-bejegyzésünkben végiggondoltuk, hogy egy átlagembert hogyan érinthet a klímaváltozás – illetve példákon keresztül bemutattuk, hogyan lehet számba venni az éghajlatváltozás hatásaival szembeni sérülékenységet az egyén szintjén. Következő lépésként pedig azt érdemes végiggondolni, hogy a sérülékenységet akarjuk-e és lehetséges-e valamilyen módon csökkenteni (azaz alkalmazkodni).
Általában lehet találni megoldásokat az adaptációra – lentebb erről bővebben is lesz szó –, a nehezebb kérdés általában azt eldönteni, hogy foglalkozzunk-e a témával. Vannak klímaszkeptikus hangok is; bár a jelenség léte és a változás iránya jól kimutatható, az tagadhatatlan, hogy van bizonytalanság az éghajlatváltozás hatásaira és eredményeire vonatkozó előrejelzésekben, hiszen a meteorológusok modelljei nem teljes bizonyossággal mutatják meg, mi várható.
Tehát van egy kockázat, egy bizonytalansági tényező, melyet egyénileg értékelve hozhatjuk meg a döntést, hogy teszünk-e lépéseket sérülékenységünk csökkentésére. Olyan eset is létezhet, mikor a kockázatot és a sérülékenységet értékelve úgy döntünk, hogy nem teszünk semmit: pl. a leégést és a jövőben esetleg kialakuló bőrrák kockázatát elhanyagolhatónak minősítjük, és erős UV-sugárzás esetén is védelem nélkül tartózkodunk a napon, miközben lehetőségünk lenne árnyékba húzódni, naptejet használni. Ha több sérülékenységi pontot találtunk, akkor valószínűleg azokkal fogunk foglalkozni első körben, amelyek bekövetkeztét a legvalószínűbbnek tartjuk, illetve a legnagyobb kárunk keletkezhet, ha nem teszünk semmit.
Ha döntöttünk a cselekvés mellett, általában akkor is többféle lehetőségünk van. Nézzük ezeket sorra! Az egyszerűektől haladva az összetettebb megoldások felé, először adódnak az ún. megbánás nélküli megoldások: pl. egy palack víz nemcsak kánikula idején hasznos, hanem általában is fontos a megfelelő mennyiségű víz fogyasztása – vagyis abból nem lehet baj, ha berakjuk azt a palackot a táskánkba. Hanonlóképp, a vízzel való takarékoskodás nem csak az éghajlatváltozás miatt egyre súlyosbodó vízhiány miatt lehet fontos számunkra, hanem a saját pénztárcánk kímélése érdekében is. Azaz minden szempontból hasznos, ha gazdaságosan bánunk a vízzel.
Azokat az alkalmazkodási lépéseket sem érdemes megspórolni, amelyek elenyésző ráfordítást igényelnek csak, mégis nagy valószínűséggel érünk el kedvező hatást: pl. részt veszünk egy képzésen, tájékozódunk, beszélgetünk nálunk tapasztaltabb emberekkel.
Jó hír, hogy járulékos haszonnal járó alkalmazkodási lehetőségek is adódhatnak, amikor két legyet üthetünk egy csapásra: pl. ha garázsban parkolunk, az nem csak a jégeső kockázata ellen hasznos, hanem egyéb káros hatások ellen is – eső, nyest, vandálok, és még a hó/jégvakarást is megúszhatjuk. Ha lakásunkat / erkélyünket / kertünket minél zöldebbre varázsoljuk, az nem csak a hőérzetünket és a helyi mikroklímát befolyásolja kedvezően, hanem az ingatlanunk értékét is növelheti.
Az igazán profik pedig olyan, hivatalosan rezíliensnek nevezett megoldásokon törik a fejüket, amelyek egyszerre alkalmasak több különböző kockázat kezelésére: például ha gyűjtjük az esővizet, azzal nem csak a villámárvizek kialakulásának kockázatát csökkenthetjük, hanem aszályos időben is lesz vizünk öntözni.
Sok sikert a fejtöréshez és az alkalmazkodáshoz!
Ha települési/önkormányzati szinten is érdekel a téma, akkor ajánljuk figyelmedbe másfél perces kisfilmünket az alkalmazkodási megoldásokról.