Szerző: Lohász Cili
A harmadik részben pedig fellibbentjük a fátylat a sorozat címéről. Amellett, hogy a norvégok valóban tisztán és világosan látják, hogy a klímaváltozásra fel kell készülniük, és nagyon elszántak, hogy fosszilis energiák használata nélkül oldják meg a minden napi életet 2050-re az egész országban, valóban nem láttunk egy percnyi sötétséget sem a június közepi ott tartózkodásunk során.
Turista árnyjáték az oslói Operaház falán este 10-kor. Igen, a falat a nap süti. Fotó: saját
Éjfél előtt a kikötőben Fotó: saját
Maradunk Oslo belvárosában, és két különleges helyszínt mutatunk be, az egyik a Vulkan, melyet a fenntarthatóság mentén terveztek meg, a másik pedig a Geitmyra központ, ahol fenntarthatóságra nevelnek.
Vulkan
Oslo legfontosabb vízfolyásának partján, melyről az előző részben írtunk, kezdtek bele a főváros legizgalmasabb városfejlesztési projektjébe, melyet ismeretlen okból, de Vulkannak hívnak. Klímabarát építészeti megoldásokkal, energiahatékonysági és társadalmi fenntarthatóságot is célzó fókusszal élesztették fel az egykori ipari területet.
Egykori gyárépületek Vulkantól délebbre… Fotó: saját
…új funkciókkal, az Akerselva partján. Fotó: Kalászi Hajnalka
A Vulkan területén található az ország első alacsony energia fogyasztású irodaépülete, ami harmad annyi energiát fogyaszt, mint egy átlagos oslói iroda. Az épületben kapott helyet az egyik legnagyobb norvég zöld szervezet, a Bellona irodája, mely alól 300 méter mélyből hozzák a felszínre a föld hőjét, ami fedezi a Vulkan összes épületének teljes téli fűtését és nyári hűtését, az épület külső falai pedig a nap segítségével termelnek meleg vizet. A területen egy épületet hagytak csak meg a régi gyárépületek közül, amibe Oslo első piaca települt. A csupán kéthektárnyi területen helyet kapott emellett két hotel, iskola, irodák, kulturális intézmények, éttermek és lakóépületek is, kialakítva egy olyan helyszínt, ahol kis helyen mindenféle funkció megtalálható. 2014-ben még városi méhészetet is nyitottak. Az építészeti megoldások (megújuló energiaforrások, vastag szigetelés, zöldtetők, megfelelő csapadékvíz elvezetés) mellett az ide települő szolgáltatások is a fenntarthatóságot tartják szem előtt, az említett piacon helyi termelők bio-terményeit lehet megvásárolni, a szállodák pedig díjakat is nyertek a társadalmi integráció területén, mivel a foglalkoztatottaik 90%-a extra figyelmet igénylő munkatárs, és a munkaerő piacra való visszatérésüket segítik. Vannak itt egyetemi hallgatók által belakott trendi éttermek, és nem mellesleg kutyamegőrző is – azért ez lehet, hogy egy túlgondolt funkció…
Kutyamegőrző Fotó: Kalászi Hajnalka
A folyó túlpartján pedig egy ikonikus épület, a Grünerlokka egyetemi kollégium, melyet az 1953 óta működésben lévő gabona tárolókból alakítottak lakhatóvá 1999 és 2001 között. Az építményt teljes egészében meghagyták, jelenleg is 174 láb (58 m) magas, és majdnem minden szoba kör alakú benne.
Grünerlokka egyetemi kollégium Fotó: [1]
Főzéssel a fenntarthatóságról
Láttunk mi is gyerekeket, csak nem fotózhattuk őket, de tényleg annyire élvezték a főzést mint ezen a fotón Fotó: [2]
A Geitmyra kulturális központot működtető alapítvány célja, hogy az oslo-i gyerekeket a főzésen keresztül ismertessék meg a fenntarthatósággal, erőforrás hatékonysággal, de minden más, az iskolapadban amúgy unalmasnak tűnő anyagot is átadjanak nekik. Egy étel elkészítésén keresztül ki lehet térni például arra, hogy honnan származik egy fűszer, milyen anekdoták kapcsolódnak hozzá, milyen anyagok vannak benne; irodalom, történelem, földrajz, kémia, biológia mind egy fazékba belefér. A halakat például egészben kapják meg a gyerekek, mert amúgy csak halfilével találkoznak a boltokban, és azt dolgozzák fel profi szakácsok segítségével. Egyik fontos szempont, hogy az állatok mindegyik részét fel kell használniuk, és meg is kóstolják azokat. A halszem elfogyasztása az egyik csúcspontja az egy vagy több napos programoknak, amit iskolás csoportoknak tartanak. Persze a kísérő tanárnak is meg kell kóstolni a halszemet, mert a norvég iskolarendszerben, a hierarchia minimalizálása mentén azt nem lehetne megtenni, hogy a tanár ebből a mókából kimaradjon. A helyszín annyira nyitott szemléletű, hogy a vegetáriánus étrendet sem részesítik előnyben a fenntarthatóság jegyében, sokkal inkább fontosnak tartják az ételek megismertetését, és az erőforrások, melyek a zord északon mezőgazdasági szempontból azért szűkösek, hatékony felhasználását. A központ egy parkban működik, ahol a gyerekméretben berendezett konyhák az önkormányzattól megkapott 18. századi és felújított épületekben vannak, mellette pedig egy kis kert, melegházzal, lapp jurtával, hogy a norvég hagyományoknak megfelelően a számik életével is megismerkedjenek a gyerekek. A kertet elsősorban nem termelésre használják, hanem a természet körforgásával és a városi körülmények között, akár egy teraszon is termeszthető növényekkel való ismerkedésre. Az egész programban még az is csodálatos, hogy az önkormányzat szervezi az iskolai csoportokat a központba, és egy harmadban anyagilag is támogatja a kezdeményezést.
[1] http://inhabitat.com/oslos-grunerlokka-studenthus-is-a-student-housing-complex-located-in-a-former-grain-elevator/