A nukleáris energiatermelés végköltségeit illetően két alapvető törvényszerűséget figyelhetünk meg:
- az atomerőművek leszerelése sokkal többe kerül , mint amire valaha is számítanánk,
- bármennyi pénzt teszünk is félre, az végül nem lesz elég.
A probléma aktualitásával és súlyosságával akkor szembesülhettünk, amikor a német energetikai óriás, az E.ON át akarta adni fennmaradó nukleáris tevékenységeit leányvállalatának, az Unipernek, azért, hogy megkímélje magát azoktól a kötelezettségektől, melyek a reaktorok közelgő leállításával kapcsolatosak (Németország lekapcsolja összes atomerőművét 2022-ig). Az Unipernek azonban nincsenek meg a megfelelő eszközei a nukleáris kötelezettségek teljesítéséhez, vagyis végül nagy valószínűséggel az egész nukleáris pénzügyi probléma a német kormány ölében landolt volna.
A német kormány éppen ezért még időben közbelépett: szeptemberben törvényjavaslatot hozott, amely megszabja, hogy a reaktorok leszerelésének költségeit a működtető vállalat (ebben az esetben az E.ON) viseli, és kezeli a kiégett fűtőelemeket.
A német nukleáris ipar leszerelésével kapcsolatos költségek 20-70 milliárd euróra rúgnak. Ezzel szemben a német Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium által kijelölt könyvvizsgáló cég szerint a nukleáris vállalatok (E.ON, RWE, EnBW, Vattenfall) eddig 30 milliárd euróval kevesebbet tettek félre az atomerőművek leszereléséhez, mint kellett volna.
Mindez jól mutatja, hogy az atomerőművek utóélete mind pénzügyi, mind politikai szempontból milyen rendkívül súlyos kérdéseket vet fel.
Vegyük sorra, mik is pontosan a kötelezettségei egy atomerőművet leállító / leszerelő vállalatnak, azaz melyek az atomenergia hosszú távú költségei:
Kiégett fűtőelemek. Először is több ezer tonna kiégett fűtőelem kezeléséről kell gondoskodni, amely a reaktorok hosszú működése alatt halmozódott fel. Az üzemanyag rendkívül radioaktív marad még évtizedekig, sőt – bár egyre csökkenő mértékben – még évszázadokig veszéllyel fenyeget.
Kezelés, karbantartás, fűtőelem-eltávolítás. Alapvetően a nukleáris erőművek feladata a reaktorban maradó nukleáris üzemanyag folyamatos hűtése, karbantartása és javítása a reaktor leállását követő 5 évben.
Hulladékgazdálkodás és monitoring. Az atomerőművek feladata lesz az is, hogy hűtőmedencékben vagy száraz tározókban gondosan kezeljék a még mindig aktív (mind termikus mind radioaktív értelemben) kiégett fűtőelemeket. A kezdeti, 60 éves kezelés után felelősök a kiégett fűtőelemek hűtésének nyomon követéséért akár újabb 240 évig.
Az időtartam attól is függ, hogy mennyi ideig tart kidolgozni egy politikailag elfogadható, reális, üzembiztos módszert a kiégett fűtőelemek tartós kezelésére/tárolására. Egy életképes metódus kidolgozása komoly politikai és technológiai problémát jelent minden országban, és a jelenlegi helyzet alapján nem úgy tűnik, hogy egyik napról a másikra megoldódna a kérdés.
A kormányok és az atomenergia támogatói is biztosították a közvéleményt arról, hogy a végső hulladéktárolók megvalósítása már közel van. A probléma az, hogy már a nukleáris energiatermelés kezdetei, vagyis az 1950-es évek óta hangoztatják ezt, eredményt azonban mindmáig nem tudtak felmutatni. Szembe kell néznünk a kellemetlen igazsággal, miszerint nem valószínű, hogy egy ilyen rendszer megvalósuljon a közeljövőben, sőt lehet, hogy soha nem lesz megfelelő módszerünk a probléma kezelésére.
Felmerülhet a kérdés, miért kell a nukleáris műveknek ilyen sokáig kezelnie a kiégett fűtőelemeket? A fentebb említett 300 éves időtartam megegyezik 10 felezési idővel a két legfontosabb atomerőműből származó radioaktív izotóp, a cézium-137 és a stroncium-90 esetében: mindkettőnek nagyjából 30 év a felezési ideje. 10 felezési idő alatt a nukleáris üzemanyag radioaktivitása nagyjából ezred részére csökken, vagyis három nagyságrenddel kisebb lesz.
Reaktorok váza. Itt a fő radioaktív izotópok, melyek aggodalomra adnak okot, a kobalt-60 és a vas-55. Mindkettő nagyjából 5 év felezési idővel rendelkezik. A 10 felezési idő szabálynak megfelelően, a vázelemeket legalább 50 évig kell kezelni. Ha bebizonyosodik, hogy egyes vázelemek súlyosan szennyezettek tríciummal (a hidrogén hármas tömegszámú izotópja), melynek a felezési ideje 12 év, körülbelül 10 x 12 = 120 évesre nyúlik ez az időszak.
Végső nukleáris hulladéktároló. Jelenleg a legnagyobb fejfájást az jelenti, hogy hosszú távú biztonságos lerakóhelyet találjanak a nagy aktivitású nukleáris hulladékoknak. Pillanatnyilag nincs ilyen típusú működő tároló a világon, és mindössze tervezett prototípus lerakóhelyek léteznek (Svédországban és Finnországban). Az ilyen végső nukleáris hulladék lerakóhelyek – ha valaha el is készülnek – nemcsak nagyon drágák lesznek, de továbbra is komoly vita tárgyát képezik majd minden atomenergiát használó országban.