Egyre kevesebb a nukleáris befektetés az energiapiacon, egyre kevésbé trendi az atomerőmű-építés. Ez derült ki a legújabb, 2015-ös nukleáris energiaipari jelentésből, melyben világhírű szakemberek adatsorokkal alátámasztva részletezik a hanyatlás okait.
A világ villamosenergia-termelésének tortájából 1996-ban kapta a legnagyobb szeletet az atomenergia, 18%-ot, Az összkapacitásokat tekintve pedig 2006-ban volt a csúcs. Azóta az atomenergia-kapacitások világszerte folyamatosan csökkennek: 2014-ben az összes villamos energia csupán 11%-át termelték atomerőművek világszinten.
Az elmúlt években több országban is jelentős nukleáris kapacitásokat állítottak le. A legnagyobb visszaesés (nem véletlenül) a Fukusima óta a nukleáris piacról kilépő Japánban, illetve a szintén az atomenergia kivezetése mellett döntő Németországban volt. Emellett Belgiumban és az Egyesült Királyságban is kapcsoltak le atomerőműveket.
A jelenleg építés alatt álló 62 blokk közül 24 Kínában készül, 8 Oroszországban, 6 Indiában. Európában mindössze 6 új blokk épül, ebből 5 Kelet-Európában, 1 pedig Finnországban. Nagy-Britannia nemrég döntött a Hinkley Point C atomerőmű-projekt bizonytalan időre történő elhalasztásáról. Az atomipar megbízhatóságát erősen kérdésessé teszi az a tény, hogy a 62 készülő blokkból 47 építése már most csúszásban van.
Vannak a világon olyan országok, melyek épp most lépnek be a nukleáris energia világába vagy potenciális új belépőknek tekinthetők. Fehéroroszországban és az Egyesült Arab Emírségekben jelenleg először építenek atomerőművet. Törökországban a szerződés már megvan az építésről, de még nem kezdték el a kivitelezési munkálatokat. Tervben van az atomiparba való belépés Bangladesben, Egyiptomban, Jordániában, Litvániában, Lengyelországban, Szaúd-Arábiában és Vietnámban.A világszerte jelenleg működő 391 atomreaktor átlagéletkora 29 év, ami jól jelzi, hogy a legnagyobb építkezések a 80-as években voltak (ekkor épültek Paks I blokkjai is). A következő 15 évben várhatóan 207 reaktor (a jelenlegiek több mint fele) fog kiesni a termelésből,, azaz – hacsak nem lesznek nagy volumenű új beruházások (ami nem valószínű) – akkor 2020 és 2030 között világszerte drasztikusan visszaesik a nukleáris energiatermelés.
Az új építkezések ellenére az atomipar nem pörög, a megújuló energiás beruházások néhány év alatt utolérték, sőt le is hagyták a nukleáris befektetéseket: az elmúlt tíz évben nagyjából tízszer annyi pénzt fektettek a megújulókba, mint a nukleáris energiatermelésbe. 2014-ben majdnem 30-szor annyi szél- és naperőművi kapacitás épült világszerte, mint nukleáris. Bár Kínában folyamatosan bővül a nukleáris ipar, ennek ellenére 2014-es adatok alapján a beépített napelem-kapacitás már meghaladja a teljes nukleáris kapacitást, a szélerőművek pedig már annak hatszorosát teszik ki. Az összes megtermelt energiának is nagyobb hányada származik megújulókból, mint atomból.
A nukleáris ipar bővülése Indiában egyelőre meghaladja a nap- illetve szélenergiából termelt energia mennyiségét, de 2011 óta a nukleáris kapacitások növekedési üteme lassul, a szél- és napenergiára épülő kapacitásoké pedig kezd felgyorsulni.
Az EU-ban az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent az atomerőművek által termelt energia, míg a szél- és napenergiából termelt áram mennyisége eközben többszörösére emelkedett. Európában 1990 óta 66 reaktort állítottak le, és mindössze 18 új kezdte meg működését, 2007 óta pedig egy sem. A nukleáris kapacitások ennek megfelelően az utóbbi 25 évben folyamatosan csökkentek, amelynek oka elsősorban az elöregedő erőműpark, és a magas költségek.
Bár Kína és India energiaéhségének kielégítésében a nukleáris energia jelentős szerepet kaphat, a trendek azt mutatják, hogy a jövőben még ezekben az országokban is jelentősebb tényezővé válnak majd az áramtermelésben a megújulók, hiszen bővülésük sokkal dinamikusabb. Globális viszonylatban egyértelműen a nukleáris piac szűkülése várható a következő évtizedekben. A kieső kapacitásokat a legtöbb országban elsősorban megújulókból tervezik fedezni.