Szerző: Lohász Cili
A XIII. kerület jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a területén klímaadaptációs szempontból is megfelelőek legyenek a beruházások, és sok ilyen elemet épített bele stratégiájába és belső kódexébe is – az ötéves stratégia lejárta után most a második időszakban járnak, ahol már az eddigi tapasztalatok alapján tudnak működni.
Ilyen elem például, hogy a Duna-part mentén felújított parkokban és zöldfelületeken növelték az évelő növények arányát az egynyáriakkal szemben – ez eleinte lakossági ellenállásra talált, de aztán a lakók is megszokták, megszerették a virágok helyett ültetett évelőket, amelyek minden évszakban máshogy néznek ki, –; hogy alacsonyabb öntözésigényű növényeket ültetnek; vagy hogy növelik a szórt burkolatok arányát a területükön. A városok területén ugyanis felborul a vízháztartás: az aszfalttal, betonnal burkolt területek nagyobb száma miatt lényegesen kevesebb víz jut vissza a földbe, mint a természetben, alacsonyabb a párolgás is, így a víz lefolyása a csatornarendszert terheli, ami növeli az áradások veszélyét. Ezért is hasznosak az újabb és újabb vízáteresztő technológiák, amelyek közül persze nem mindegyik válik be: Nagy Ildikó Réka, a Corvinus Egyetem Kertművészeti Tanszékének tanára számára kétséges például az interneten “bebetonozták a fákat!”-jeligével elhíresült vízáteresztő szemcsés felület is (az egyik forgalmazóról köznevesült “Terra V”), amelyről még kiderül, hogy az apró rések az évek során vajon eltömődnek-e. Ha igen, akkor valóban olyan helyzet áll elő, mintha bebetonozták volna a fákat, mert sokszor igen szűkre szabták a törzs számára engedett átmérőt. Ezért is fontos szempont, hogy a későbbi üzemeltetőt már a lehető leghamarabb, a tervezés során bevonjuk a beruházás folyamatába, hogy látszódjon, hogyan lehet majd fenntartani a megálmodott területet.
“Lebetonozott” fa a játszótéren
Az önkormányzat az ökológiai lábnyomát is igyekszik csökkenteni azzal, hogy hazai gyártóktól hazai technológiákat vásárol a közterek megújításához, még akkor is, ha ez néha drágább. A klímaadaptáció során fontos, hogy máshonnan is eltanuljuk a jó példákat, de az öncélú utánzás nem vezethet eredményre, mert mindenhol más viszonyokhoz és más kultúrához kell alkalmazkodni: „ne akarjunk hollandok lenni, hiszen a hollandok meg azt szeretnék, ha az országuk úgy nézne ki, mint miénk”, utal Nagy Ildikó Réka a nálunk sokkal nagyobb fajgazdagságra és arra, hogy nálunk még nem lett minden szeglet megtervezve, nem váltak teljesen művivé közterületeink.
A Pozsonyi úton sétálva a kisebb-nagyobb növénykazettákon cégnevek is feltünedeznek: az önkormányzat minél több helyi lakóközösséggel, bolttal szeretne szerződéses támogatói viszonyba lépni, aminek során támogatást nyújt a szerződőnek az általa kívánt növénymagok beszerzésében és a gondozásban, így a helyieket is érdekeltté teszi a környezet szépítésében és a klímaadaptációban.
A városi vízfelületek is hűtik a klímaváltozás során egyre forrósodó várost, és bár az adaptáció során a kisebb szökőkutak, vízpermetezők sokat nem nyomnak a latban, az ott járó ember komfortérzetét ezek is jelentősen növelik – az emberi komfortérzetet egyébként egy tudományos mérőszámmal, a PET-indexszel mérik is, ami szintén jó eszköz lehet köz- vagy privát területek tervezésekor.
A cikk a CLIM-CAP városi klímaadaptációról szóló képzés résztvevőinek együttműködésével készült.