Szerző: Perger András
A múlt hét egyik vezető híre volt, hogy Japán leállította az utolsó, működő reaktorát is, az összesen 50-ből (a sérült fukusimaiakkal együtt 54) reaktorból tehát egy sem termel. Hogyan lehetséges ez?
Honnan jön az áram Japánban?
Japán rengeteg villamos energiát fogyaszt, a 2007-es csúcsévben csaknem 1060 milliárd kilowattórát (azaz 1060 terawattórát, TWh; összehasonlításul, Magyarország évi 40-41 TWh-val beéri). Mindezt szigetország lévén, saját maga kénytelen előállítani. Az áram előállításához felhasznált energiahordozók aránya az alábbi volt 2009-ben:
Ennek megfelelőn az atomenergia súlya gyakorlatilag megegyezik a szénével és a földgázéval, valamivel kevesebb, mint 1/3-os aránnyal. Hogyhogy nem hiányzik ez a tetemes mennyiségű energia a Japán rendszerből?
Ez legalábbis részben annak köszönhető, hogy 2011-ben Japán villamosenergia-igénye látványosan visszaesett (az ábrán a nettó termelés adatait láthatjuk, ami a szigetországi adottságból következően, követi az igények változását):
A reaktorok egy része a tavalyi földrengés során állt le, a többit pedig vagy külső nyomásra, vagy karbantartás céljából állították le, és nem indították újra. Ez meglátszik az atomerőművek 2011-es termelésén, ami 117 TWh-val, kb. 40%-kal csökkent 2010-hez képest. Igen ám, de az összes termelés ennél nagyobb mértékben, 152 TWh-val csökkent, azaz nem csak az atomerőművek termeltek kevesebbet, hanem más erőművek is! Összességében tehát, tavaly még – éves szinten – nem volt szükség a kiesett atomerőművek által meg nem termelt energia pótlására.
Idén azonban az atomerőművek által tavaly termelt „maradék” 156 TWh energia (illetve ennél valamivel kevesebb, mert 2-3 reaktor üzemelt még január óta) is hiányozni fog a rendszerből. Bár nem ismeretesek előttem teljes mértékben a tavalyi igénycsökkenés okai (nyilván szerepet játszott a gazdaságnak a természeti katasztrófa utáni visszaesése, illetve a takarékoskodás), tegyük fel, hogy az igényszint idén változatlan lesz. Hogyan elégíthető ki ez a szint immár atomerőművek nélkül?
Honnan lesz áram?
Mint láttuk, Japánnak jelentős, fosszilis energiahordozóra épített kapacitásai vannak. Ezek átlagos kihasználtsága 40% körül volt 2009-ben, tehát a tartalékok rendelkezésre állnak. A fosszilis energiahordozókat (szén, földgáz, kőolaj) azonban már így is 100%-ban importálják, növelt felhasználásukkal pedig növekednének a szén-dioxid-kibocsátások is.
Azonban (152-117, azaz) 35 TWh villamos energia még mindig elérhető lenne ezen forrásokból anélkül, hogy érdemben növelni kellene a behozatalt és a szén-dioxid-kibocsátásokat, legalábbis a 2010-es szinthez képest. A maradék kb. 120 TWh pedig bízvást előállítható a fosszilis alapú erőművekben, arányaikat tekintve kb. 20%-kal növelve az előbbieket.
Mindez természetesen legfeljebb éves szinten állítható, a fentiek nem adnak választ egyes kérdésekre, pl. az igények szezonális jellegzetességeire (nyári csúcsigények a légkondicionálók miatt), a japán villamosenergia-rendszer kettéosztottságából esetlegesen fakadó problémákra, nem veszi figyelembe az energiaigényekben, az energiahordozók árában és elérhetőségében, a szén-dioxid-kibocsátásokkal összefüggő követelményekben bekövetkező változásokat, a megújuló energiahordozók terjedésének sebességét stb.
Miért került sor a leállításra?
Fukusima után az atomerőművek felülvizsgálatára mindenképpen szükség van Japánban, ezt senki nem vitathatja, azonban az, hogy 1970 óta először egyetlen atomerőmű sem termel Japánban, az komoly szimbolikus tartalommal bír. Egyfelől, ez a helyzet a német „kísérlettel” szemben – azaz, hogy Németország kb. 10 év alatt képes lesz-e kiváltani az atomenergiát – igen gyorsan bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy (rövid távon biztosan) elboldogul egy modern, nagy energiaigényekkel rendelkező ország atomerőművek nélkül is.
Ennél is fontosabb azonban, hogy Japán azon országok egyike, ahol a nukleáris ipar vertikumából gyakorlatilag az összes elem megtalálható: atomerőművek tervezése, gyártása és építése, urándúsítás, üzemanyag-gyártás, kiégett üzemanyagok feldolgozása. Ennek jelentősége nehezen becsülhető túl: az iparág több, mint 40 éve van jelen Japánban, igen mély beágyazottsága a gazdasági, politikai és tudományos elitbe ugyanúgy nyilvánvaló, ahogy ennek a beágyazottságnak a politikai, gazdasági következményei is. Mégis kikényszeríthető volt a teljes leállítás (vélelmezhető, hogy komoly csatározások folytak a háttérben az utolsó reaktorok leállítása ügyében).
Miért kerülhetett sor a teljes leállításra? Fukusima komoly változásokat hozott az atomerőművek megítélésében. A baleset okozta, a nukleáris iparral szembeni bizalomvesztés következtében a japán lakosság jelentős többsége a korábbi elfogadó álláspontját megváltoztatva, az atomerőművek bezárását kívánja. Szimplán ennek hódolna be a politika? Nem tartom valószínűnek.
Ne felejtsük, hogy a bizalomvesztés a politikát sem hagyhatta érintetlenül: a baleset során a kormányra háruló súlyos teher minden bizonnyal ráébresztette a politikusokat, mekkora felelősséggel jár a nukleáris energiával kapcsolatos stratégiai döntésekben való részvétel, azok meghozatala. Mindezek tetejébe, a fukusimai kárelhárítás és kártalanítás több száz milliárd dollárba fog kerülni, azaz egyetlen atomerőmű balesete nagyságrendileg akkora összegbe „fog fájni”, amiből az összes japán reaktor lecserélhető lenne. Ezt az összeget a lakossággal kell megfizettetnie a politikának. Innen nézve nem csak érthetőnek, hanem indokoltnak is tűnik az óvatosság, ami Japán jelenlegi „atommentesítéséhez” vezetett. Persze, hogy ez az állapot meddig fog tartani, és milyen hatásokkal fog járni, az még nem látható.