Magyarország 2030-ra hazai energiatermeléséből teljesen kivezeti a szén alapú villamosenergia-termelést, amit itthon jelenleg kizárólag a Mátrai Erőmű biztosít. Nagy kérdés lesz azonban, hogy a szén kivezetését az import áramunk esetében is alkalmazni fogjuk-e, és csökkentjük-e például az Ukrajnában főleg szénalapon termelt energiaimportunk arányát.
Forrás: Pixabay
Az előző cikkünkben arról írtunk, hogy a koronavírus hatására hazánkban is csökkent a szén szerepe, és a végén feltettük a kérdést, hogy akkor ez valóbban azt jelenti-e, hogy itthon elfogyasztott áramunk tisztább, karbonmentesebb.
Elméletben, lévén az atomenergia magas részarányának – amely direkt szén-dioxid-kibocsátása legalábbis 0 – és a megújulók, ezen belül is a napenergia folyamatos térnyerésének köszönhetően, az itthon előállított és fogyasztott villamosenergia-termelés valóban tisztábbnak tekinthető. Magyarország 2019-ben a villamosenergia-ellátás 27%-át fedezte importált energiából (MEKH). Éppen ezért ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, az importált áram megtermeléséhez kibocsátott szén-dioxid mennyiségét is vizsgálnunk kellene. Jelenleg azonban a szén-dioxid-kibocsátást ott számolják el, ahol a villamos energiát megtermelik, nem pedig ahol elfogyasztják, szinte lehetetlen pontosan megmondani, hogy áramunk mennyire tiszta. Sajnos a MAVIR által szolgáltatott adatok sem terjednek ki arra, hogy az importált energián belül mekkora részt képviselnek az egyes energiahordozók. A hazánkban felhasznált villamos energia előállításához szükséges erőforrásokról így tehát kizárólag az itthon termelt energiára vonatkozóan rendelkezünk adatokkal. Arra, hogy az importált energiát milyen erőforrás alkalmazásával állították elő, maximum az ország energiamixéből tudunk következtetni. Ráadásul, mivel az EU-n kívüli országok nem részei az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU emissions trading system – EU ETS), az innen vételezett villamos energia árába a szén-dioxid-kibocsátás költségének csak töredéke kerül bele.
A Sandbag nevű klímapolitikai intézet tavaly kiadott vizsgálatából kiderül, hogy az Európai Unió országai által importált árammennyiség mindössze kb. 40%-a érkezett az EU határain belülről, a nagyobbik részét, kb. 20,4 TWH-t az unió határain kívülről importáltak: Oroszországból 38%-ot, Ukrajnából 22%-t, míg a Nyugat-Balkánról 19%-ot. Az országok villamosenergia-fogyasztásán belüli importarányát tekintve pedig Magyarország – Finnország, Litvánia és Görögország után – az EU által összesen importált mennyiség 13%-ával az „előkelő” 4. helyet foglalja el. Az alábbi ábra mutatja az EU-n kívülről importált energia országok közötti áramlását. Jól látszik, hogy a többi országhoz képest magas az áramimport arányunk, illetve az, hogy nagyrészt Ukrajnától, kisebb mértékben pedig Szerbiától vételezünk villamos energiát.
Forrás: Sandbag, Qubit.hu
Az Ukrajnából importált árammal kapcsolatosan több probléma is felmerül:
- az itt megtermelt áram árára nem terjednek ki az Európai Unió ETS rendszerének szén-dioxid-kibocsátás költségei, amely egységenként az energiaárat akár 25%-kal is csökkentheti (megspórolva a 25 eurós tonnánként kibocsátott szén-dioxidot), torzítva ezzel a villamos energia valódi árát
- a Sandbag szakértői elemzése szerint a Magyarországra Ukrajnából importált áram nagy részét a szénalapú Burstin Erőmű termeli, aminek az állapota igen elavult és az egyik legrosszabb minőségű barnaszénnel termeli az energiát. A Burstin-szigetnek is emlegetett erőmű olyannyira az uniós piac kiszolgálására van berendezkedve, hogy 2002-ben az ukrán villamos átviteli rendszerről már le is választották.
- Összehasonlítva Magyarország és Ukrajna villamosenergia-ellátásának szén-dioxid-intenzitását, egy 2017-es tanulmányból kiderül, hogy míg hazánkban megtermelt egységnyi villamos energia szén-dioxid-kibocsátása 368 g/KWh, addig ez a szám Ukrajna esetében majdnem a duplája, 586 g/kWh.
Merre van előre?
Az elektromos autó használat esetében szokott felmerülni a kérdés, hogy mennyire is számít tisztának az robbanómotoros helyett akkumulátorral működő technológia, ha a feltöltésre használt villamos energiát pl. szénalapon állítják elő, ami ugyebár minden, csak nem tiszta. Ezzel a gondolatmenettel párhuzamot tudunk vonni a hazai villamos energia rendszert vizsgálva:
A tervek szerint Magyarország 2030-ra hazai energiatermeléséből teljesen kivezeti a szén alapú villamosenergia-termelést, amit itthon jelenleg kizárólag a Mátrai Erőmű biztosít, a kieső kapacitást pedig egyrészt bővített atomenergia kapacitással, illetve a folyamatos növekvő megújuló energia kapacitásával tervezik pótolni. Ez elméletben természetesen a villamosenergia-előállítás csökkenő szén-dioxid-kibocsátásával járna, nagy kérdés lesz azonban, hogy a ’szén kivezetését’ az import áramunk esetében is alkalmazni fogjuk-e, és csökkentjük-e például az Ukrajnában főleg szénalapon termelt energiaimportunk arányát.
A jelenlegi intézkedések sajnos nem ebbe az irányba mutatnak. Úgy tűnik, hiába került bele a megújult Nemzeti Energiastratégiába az energiaimport függőségünk csökkentése célként, az Ukrajnával való összekötés nemhogy háttérbe szorul, de folyamatosan erősödik. A közeljövőben várhatóan a most kapcsolatot biztosító egy távvezeték helyett négy vezeték köti majd össze energiarendszereinket keleti szomszédunkkal, növelve ezzel az említett Burstin Erőműből érkező villamos energia átviteléhez igénybe vehető kapacitást.
Összességében, azért, hogy transzparensebbé tegyük az EU tagállamok villamosenergia-rendszerei karbonintenzitásának kérdését, mindenképp arra van szükség, hogy a kibocsátott szén-dioxid mennyiségét ne csak a termelés helyén, hanem annak fogyasztásánál (is) vegyük számításba. Jelenleg az, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere kizárólag az EU-n belül előállított villamos energia termelésére terjed ki, az uniós határokon kívülről importált országok áraméra nem, az mind EU-s országok által előállított villamos energia árára és az áramfogyasztás szén-dioxid-kibocsátásának valós számaira is erős torzító erővel hat. Utóbbi egyes országokat – többek között Magyarországot is – jelentős előnyhöz juttatja az energiaszektorban vállalt szén-dioxod-csökkentést tekintve.