Az Energiaklub havonta frissülő sorozatot indít annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhető legyen: mi történik Pakson – a kormány által felgyorsítani szándékozott új atomerőmű beruházással és a stratégiai jelentőségűnek bélyegzett paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításával. Ez a 2023 decemberi napló.
Hosszabb, elemző cikket tett közzé a BBC december közepén a magyar atomenergia jövőjéről. A Magyarország kockázatos fogadása Oroszország atomenergiájára címmel megjelent írás legfőbb állítása az volt, hogy a magyar történelem legnagyobb egyedi beruházásának célba érése az ukrajnai orosz háború miatt “napról-napra kevésbé valószínű”. Annak ellenére is, hogy a kormány “rendíthetetlenül elkötelezett” a Paks II. projekt mellett. – és azzal együtt is, hogy az oroszok e beruházást “pénzügyileg és technológiailag is magukra vállalták” – írta Nick Thorpe. A brit médiabirodalom Magyarországot jól ismerő tudósítója megosztott egy saját észrevételt is a cikkében: amikor 2014-ben az új magyar erőmű építéséről érdeklődött, azt hallotta, hogy a speciális hegesztésekre ukrán szakemberek érkeznek majd, és bár a főalkatrészek gyártását Oroszország végzi, a szállítás, amelyet eredetileg szárazföldön, Ukrajnán keresztül képzeltek el, egyelőre alternatíva nélkül lóg a levegőben.
A BBC cikkében megszólaló Aszódi Attila és Jávor Benedek nem meglepő módon, homlokegyenest másként látja a Paks II. beruházás pillanatnyi helyzetét. Előbbi szerint Oroszország teljes elszigetelése még a jelenlegi helyzetben sem megoldás. Aszódi továbbra is hiszi, hogy az orosz-ukrán háborút rövid időn belül olyan feltételek mellett sikerül majd lezárni, hogy az a paksi projekt elől elhárítja az akadályokat. Utóbbi viszont úgy véli, hogy Paks II-re energetikai szempontból nincs szükség, az “egy tisztán politikai projekt”, amire – pláne az oroszokkal együtt semmiképpen sem szükséges. Jávor szerint “azzal, hogy a kormány az új atomerőműhöz ragaszkodik, most már az ország eljuthat oda, hogy ha a Paks II-projekt fejre áll, nem lesz az ország számára alternatíva, és “komoly gondja lesz az ellátásbiztonsággal” – tette hozzá.
A BBC cikknek van azonban még egy érdekes gondolatmenete: december közepén, amikor már tudható volt, hogy a kormány benyújtotta az Európai Uniót felé a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbításával kapcsolatos elképzelését, Nick Thorpe azt írja, hogy a jelenleg is az ország villamos energia ellátásának 40 százalékát adó Paks I erőmű “munkaideje a 2030-as években lejár”. Ezen az állításon az sem változtatott, hogy a cikk megjelenése előtt egy héttel, december 7-én a nemzetközi iparági sajtóban is megjelent a paksi hosszabbításról szóló elképzelés.
A World Nuclear Newsnak nyilatkozó paksi vezérigazgató, a korábban az energiahivatalt kétszer is vezető Horváth Péter azt mondta, hogy az Euratom előírásainak megfelelően bejelentették a szándékot, és ezzel “kezdetét vette egy nagyjából egy évtizedes folyamat”, melynek végén az erőmű működési engedélyét további 20 évvel kívánják meghosszabbítani. Az állami vállalatnál ezt stratégiai kérdésként kezelik. Nem annyira meglepő ez, ahogyan a +20 éves tovább működtetési szándék sem az, hiszen erről már 2023 tavaszán nyílt fórumon beszélt az energiaügyi miniszter. Lantos Csaba áprilisban a kormányzati hivatalnokképzőként ismert Mathias Corvinus Collegium rendezvényén mondta azt, hogy az 1982 és 1987 között üzembe helyezett négy VEER-440-es reaktor újabb 20 éves élettartam-hosszabbításának nem lesz nukleáris biztonsági akadálya. Most Tóth Pál műszaki vezérigazgató-helyettes közölte, hogy a hosszabbítás előkészítése és a szükséges beruházások elvégzése számításaik szerint mintegy 250 rekonstrukciós projektet ölel majd fel, és a különböző – főként vezérlést érintő, illetve elektromos berendezések korszerűsítését jelentő beruházások másfél milliárd euróba kerülhetnek.
Az is kiderült: a paksi erőműben jelenleg azzal számolnak, hogy az előkészületekre és a tervek kidolgozására 2028-ig van idő. Addig is lesznek azonban fontos változások Pakson: 2024-től kezdődően például már nem kettő, hanem három évre elegendő nukleáris üzemanyagot raktároz majd el a cég “a gyárkapukon belül”. A bővített felhalmozás hivatalos célja az, hogy “csökkentse az ukrajnai konfliktusból eredő bizonytalanságokat”, de valójában inkább arról van szó, hogy a magyar atomerőmű üzemanyag ellátásával kapcsolatban is elő kell készíteni az orosz beszállítóról való leválást.
Valószínűbb, hogy nem véletlen, hogy ugyanezekben a napokban jelent meg egy Horváth Péter interjú a kormánymédiához tartozó VG oldalán, amelyben a paksi vezér óvatosan köröz a körül a téma kerül, hogy az évtized végén már nem orosz üzemanyagot is “kóstolhatnak” majd a magyar reaktorok. Horváth ugyan gyakorlatilag elveti a Westinghouse bevonását (a Svédországban üzemanyaggyártó egységet működtető amerikai cég a térség minden más VVER-440-es reaktorára leszerződött), de a kilátásba helyezett francia-német megoldással – ahogyan azt a Szabad Európa szeptemberben közölt egyik cikke levezette: – szintén van probléma. Leginkább az, hogy 2023 tavaszán kiderült, hogy a francia cég a németországi létesítményben valójában a Roszatom nukleárisüzemanyag-cégével (TVEL) közös vállalatán, az ANF-en keresztül licensz alapján igazándiból orosz üzemanyagot gyártana. A lingeni fűtőelemgyár bővítésére ezügyben benyújtott engedélykérelem felháborodást keltett Németországban, így a franciák jobbnak látták odahaza megpróbálni átvinni ugyanezt a kétes megoldást.
A hivatalos, paksi magyarázattól eltérően, a Szabad Európán megjelent helyzetelemzésből kiderült, hogy az orosz atomipari építők is eleve 60 évben határozzák meg az általuk épített nukleáris erőművi konstrukciók maximális üzemidejét. Így arra, hogy Pakson egy ilyen üzen végül mégis 70 évig termeljen, nem érdemes nagy tétben fogadni. A cikk, mely felidézte, hogy 2018-ban Aszódi Attila még elképzelhetetlennek tartotta Paks I. további üzemben tartását („ …a ’30-as évek után a mostani blokkok műszakilag már nem fognak tudni megfelelni, nem fognak tudni tovább működni”- mondta Aszódi egy parlamenti beszédében), most viszont éppen az ellenkezőjéről írt hosszú érvelést, más szempontból is elgondolkodtató. A paksi atomerőmű ugyanis a 2012-17 között blokkonként megkapott első üzemidő hosszabbítás óta rendszeresen (illetve: éppen, hogy random módon, de visszatérő jelleggel) hibás működésből eredő leállásokra, javításokra, extra karbantartásokra szorul. Csak 2016 és 2018 között már volt 70 ilyen dokumentált eset, és az utóbbi években sem sikerült ezt 15-20 kisebb-nagyobb probléma nélkül „megúszni”. 2022 októberében az 1-es blokkal történt meg, hogy az eredetileg egy hónapra tervezett nagygenerál végén még hetekig nem tudott üzembe állni, és 2023 decemberében ugyanezzel az egységgel ez ismét megtörtént. Karácsonykor, december 25-én egy másik blokk vészleállítása miatt olajtüzelésű áramtermelő egységeket kellett a hálózati operátornak bevonnia a magyarországi áramfogyasztási igények kielégíthetősége érdekében.
Decemberben megjelent a világ legjelentősebb, független atomenergia ipari kiadványának friss évkönyve. A 2023-as World Nuclear Industry Status Report, (WNISR) kapcsán az amerikai Bulletin of the Atomic Scientist interjút közölt Mycle Schneiderrel, a WNISR főszerkesztőjével – akivel 2023 nyarán mi is készítettünk egy nagyinterjút. Schneider az amerikai tudományos portálnak többek közt arról beszélt, hogy a világban egyre népszerűbbé válik ugyan, hogy a kormányok a valóban problémamegoldó energetikai lépések helyett az öreg atomerőművek üzemidő hosszabbításait szorgalmazzák, ám ez szerinte veszélyes és kockázatos megoldás. A kutató szerint ezek a kívülről könnyűnek látszó lépések olyan hétköznapi problémákat is felszínre hoznak, amelyekre ezeknek a nyugdíjba vonulás elől elzárt struktúráknak nincsenek megfelelő válaszaik. Például ezeknek a konstrukcióknak a védelme extrém feladatokat generál, mert a hekkelés vagy a drónok ellen ezek eredetileg „nem lettek kitalálva”. Ráadásul az öreg erőművek bármilyen jól karban tartottak is, pont olyanok, mint az old mobil autók. „Az elképzelés, miszerint a nukleáris létesítményeket folyamatosan korszerűsíteni lehet, nyilvánvalóan csak bizonyos mértékig lehetséges. Míg egy autóban például mindent ki lehet cserélni, kivéve az autó karosszériáját, legfeljebb egy ponton túl már nem ugyanaz, egy atomerőművel ezt nem lehet megtenni” – mondta a Bulletinnek Mycle Schneider, nem Paksra vonatkozóan, általánosan, e világjelenségre.
Fotó: Wikimedia Commons