Alig tértünk magunkhoz a nyári hőhullámok után, Európa több országában is áradások okoznak vészhelyzetet, és sajnos haláleseteket is. Az urbanizáció és az egyre növekvő burkolt felületek, valamint az éghajlatváltozás hatásai miatt a városainkat egyre gyakrabban fenyegetik az árvizek. Burkolt felületeknél a lefolyás aránya több mint 50%, míg természetes állapotban ez mindössze 10%! (lásd az alábbi képen). A vízelvezetést szolgáló infrastruktúrák egyre kevésbé tudnak megbirkózni a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb és/vagy szélsőségesebb csapadékesemények okozta terheléssel.
A mostani nagy árvíz esetében is az időjárási extremitások játsszák a fő szerepet, hiszen a rendkívül aszályos nyár után szeptember elején hirtelen jött óriási csapadékmennyiség a Duna vízgyűjtőjére; sőt az Alpokban helyenként fél méter hó is leesett, ami aztán a gyors melegedésben azonnal olvadásnak indult – ezzel tovább növelve az árvízszinteket.
Sok esetben a műtárgyakkal, mesterséges védőfalakkal elérhető „árvízmenedzsment” már kevésnek bizonyulhat, így szükség van alternatív megoldásokra is: a természetes talaj és a növényzet kulcsszerepet játszik az árvízvédelemben, mivel képes magába szívni és megtartani a csapadékot. Így, amikor szabadon hagyjuk a felszíneket, a talaj úgy működik, mint egy óriási szivacs: elnyeli az esővizet, csökkenti a víz lefolyási sebességét, és akár megakadályozza vagy csökkenti az árhullámokat.
elérhető itt
Ezenkívül a talajban megkötött víz segíti a növényeket, valamint hozzájárul a helyi mikroklíma szabályozásához is.
Továbbá, jelenleg a szürke infrastruktúrák helyett a zöldinfrastruktúra funkcióinak kiaknázásán dolgozunk például Szegeddel a GreenScape projekt keretében, ahol természet-alapú megoldásokat keresünk és találunk a városi kihívásokra.
Ha tehát a talaj egészséges vízmegkötő képességét támogatjuk, nem csak az árvizek kockázatát csökkentjük, hanem hozzájárulunk egy fenntarthatóbb, élhetőbb környezethez is.