Az első beton kiöntése Paks II. esetében szimbolikusan fontos pillanat: ettől kezdve a projekt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kritériumai szerint is hivatalosan „épülő” beruházásnak minősül. Pontosabban Paks-5 (azaz a Paks II. projekt első reaktora) kapta meg ezt a státuszt. Paks-6 esetében egyelőre az sem ismert, mikor kezdődhet meg az építkezés.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy érdemben közelebb kerültünk volna ahhoz, hogy Paks II. áramot is termeljen.

A hivatalos „kezdet” és a megvalósulás közötti szakadék 

Az építkezés kezdete kétségtelenül fontos mérföldkő, de önmagában nem garancia sem az ütem gyorsulására, sem a projekt sikeres – azaz a tervezettnek megfelelően megtörténő – befejezésére. Az elmúlt években már több, hasonlóan „kezdetnek” tekinthető lépés is történt, a terület átadásától kezdve különböző előkészítő és építési munkákon át egészen egyes nagyberendezések megrendeléséig és leszállításáig. 

Ezek a lépések eddig sem jelezték azt, hogy az évtizedes késésben lévő beruházás érdemben felgyorsult volna, ahogy azt sem, hogy biztosan eljut a megvalósítás végéig. Másképp fogalmazva: az építkezés most már hivatalosan is megkezdődött, de az úton, ami ahhoz vezet, hogy az erőmű villamos energiát termeljen, ugyanúgy számos akadály áll, mint eddig.

Ismert, de továbbra is ható kockázatok 

A projektet továbbra is sújtják azok a tényezők, amelyek általában véve is nehezítik az atomerőmű-építéseket: 

• pénzügyi bizonytalanságok és költségnövekedés, 

• a projektcég és/vagy a kivitelező műszaki és adminisztratív felkészületlensége, kapacitáshiánya, 

• gyártási és logisztikai szűk keresztmetszetek, 

• a megfelelő számú és képzettségű munkaerő hiánya, 

• az engedélyezési és ellenőrzési folyamatok késleltető hatása (részben hatósági, részben kivitelezői kapacitásproblémák miatt). 

Mindezek már önmagukban is további jelentős csúszások és drágulás kockázatát hordozzák. 

Politikai és jogi bizonytalanság 

Ezekhez adódik hozzá a projekt nemzetközi politikai státusza, amely az ukrajnai háború következményeként alakult ki, és amely miatt a beruházás EU-s és amerikai szankciós kockázatokkal szembesül. 

További bizonytalanságot teremtett az Európai Bíróság 2025 szeptemberi ítélete, amely megsemmisítette az Európai Bizottság 2017-es állami támogatási jóváhagyását. Ennek jogi és pénzügyi következményei továbbra sem rendezettek. 

Mikor készülhet el Paks II.? 

A több mint egy évtizedes csúszás ellenére továbbra sincsenek nyilvánosan elérhető, részletes ütemtervek. A nyilvánosságban rendre csak szándékoltan pontatlannak tűnő kijelentések hangzanak el, például: „a 2030-as évek elején” hálózatra kapcsolt új blokkokról. 

Ez azonban a tapasztalatok fényében nem tűnik reálisnak. A Pakson tervezett VVER-1200-as blokkokat a Roszatom eddig Oroszországban és Belaruszban épített. A hasonló projekteket jellemzően 9-10 év alatt fejezték be (a törökországi, egyiptomi és kínai projektek még folyamatban vannak). E tapasztalatok alapján 2035 előtti befejezés még optimális körülmények között is kizárható. 

Mennyibe fog kerülni – és kinek éri meg? 

Az sem világos, mennyibe fog kerülni a beruházás. A jogszabályi környezet időközben lehetővé tette, hogy a projekt meghaladja az eredetileg ígért 12,5 milliárd eurós költséget. A drágulás pedig közvetlenül hat az erőmű jövőbeli piaci helyzetére: a magasabb költségek mindenképpen meg fognak jelenni a villamos energia árában. 

Piaci környezet: egy teljesen más világ, mint 2014-ben 

Már a projekt indulásakor is kérdéses volt, hogy Paks II. milyen piaci környezetben tud majd működni. Az azóta eltelt időben gyökeresen átalakult az energiapiac: 

• a napenergia példátlan ütemben terjed, 

• megjelentek és gyorsan fejlődnek az energiatárolási megoldások, 

• és a szélenergia is potenciális versenytársat jelent. 

Még ha a szélenergia hazai jövője bizonytalan is, a versenyhez nem feltétlenül szükséges, hogy minden termelő létesítmény Magyarországon épüljön meg: Paks II. a régiós piacon fog versenyezni, várhatóan drágább termeléssel, mint több vetélytársa. 

Paks I., mint belső versenytárs 

A képet tovább bonyolítja Paks I. tervezett üzemidő-hosszabbítása. A Paks II. szerződéseinek megkötésekor még 2032-2035 közötti leállással számoltak; később a párhuzamos üzem idejét már csak néhány évre becsülték. Egy újabb, akár 20 éves hosszabbítás azonban alapvetően új piaci helyzetet teremt. 

Ez ráadásul konfliktust okozhat a Duna hűtővízként való felhasználása körül, különösen a nyári időszakokban. Ennek kezelésére jelenleg csak elnagyolt elképzelések léteznek, holott a kérdés környezeti és gazdasági szempontból is kulcsfontosságú. 

A hiányzó tartalékkapacitás kérdése 

Továbbra sincs válasz arra sem, hogyan biztosítja Magyarország az új, 1200 MW-os blokkok mellé szükséges 1200 MW tartalékkapacitást. Ez a jelenlegi, mintegy 500 MW-os szinthez képest jelentős többletet jelent, ráadásul a MAVIR szerint a jelenlegi tartalékerőművek élettartama is a végéhez közeledik. 

Vagyis nem 700, hanem 1200 MW új tartalékkapacitást kellene megépíteni. 

Következtetés: a kérdések maradtak 

Ahogy azt a tavalyi, az atomerőmű-építéseket bemutató jelentésünkben is írtuk, egy atomerőmű építésének megkezdése csak a projekt fele: az első beton kiöntése nem lezárja a nehézségeket, hanem épp ellenkezőleg: jó eséllyel újabb – drágulást és csúszást okozó – akadályok kezdetét jelzi.  A tapasztalatok szerint a befejezés időpontja sokszor bizonytalan, és gyakran „eltűnik az idők ködében”. 

Összességében a már mintegy évtizedes késésben lévő Paks II. gazdasági és energetikai racionalitását illetően továbbra is számos megválaszolatlan kérdés áll fenn. Mindez arra utal, hogy a projekt mögött elsősorban tisztázatlan politikai szándékok, semmint világos gazdasági és energetikai érvek húzódnak meg.