Mi is az a SECAP?

A műhelymunka elején az akciótervet az Energiaklub munkatársa, Magyar László mutatta be, aki előzetesen általánosan is beszélt a klímaváltozás jelentette kihívásokról, ezután a Jóügy Kft. munkatársa részletesen ismertette a lakossági kérdőívezés eredményeit is.

Az akcióterv célja, hogy 2030-ig 40 százalékkal csökkenjen a kerület szén-dioxid-kibocsátása, és nőjön az alkalmazkodóképessége az elkerülhetetlen éghajlatváltozási hatásokkal szemben, így például segíti a helyi beruházások tervezését és a kerületi energiafelhasználás csökkentését.

A legfontosabb beavatkozási területei az önkormányzati és a lakossági épületek, a közlekedés, a szolgáltató szektor, az ipari szektor, a mezőgazdaság, a közvilágítás és a helyi energiatermelés. Vizsgálja továbbá az árvizeket (ide kötve a belvíz, a villámárvizek és elöntések), a természetes élőhelyek csökkenését, a betegségek terjedését (rovarok, hőhullámok miatti egészségügyi problémák), illetve a különböző, éghajlat okozta károkat a közlekedésre, épületekre, zöldfelületekre és a turisztikára.

Az előadásból kiderült, hogy az I. kerületnek a 2010-es években sajnos nem sikerült csökkenteni a kerületi kibocsátását. A legnagyobb szennyezés a lakosság szektorához köthető, emellett a közlekedés kibocsátásának is köszönhető, hiszen a buszok mellett a kerület jelentős autós átmenő forgalommal rendelkezik, ami nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátásért felelős.

Mi is az a World Café módszer?

A World Café egy olyan strukturált beszélgetési folyamat, ahol a kérdéseket több kisebb csoportra oszolva, külön-külön asztaloknál beszélik meg az emberek, mintha egy kávézóban lennének. Az asztalon van előttük egy kis terítő is, amire szabadon írogathatnak és firkálhatnak, ezzel is inspirációt nyerve. A World Café módszer lényege, hogy a kérdéseket előre definiálják a műhelymunka vezetői, de a végeredmény, a megoldások már a résztvevők beszélgetéseiből jön ki. A sok kis asztaltársaság mindig a résztvevőkből és egy asztalgazdából áll. A résztvevők megvitatják egymás között a kérdést, írnak-firkálnak a terítőre, majd egy adott idő után a résztvevők felállnak, és más-más asztalhoz csatlakoznak, csak az asztalgazda marad a helyén. Az így átalakult asztaltársaság tagjai ismertetik, hogy mire jutottak az előző társasággal és így mindenki átad a másiknak egy új tudást. Általában három kört kap egy-egy téma, de előfordulhat olyan is, hogy egy asztaltársaság külön, mindenkinek bemutatja saját megoldásait – ez már a műhelymunka vezetőin múlik.

Ezt a fajta együttes gondolkodási- és beszélgetési módszert Juanita Brown amerikai szervezetfejlesztő vezette be, arra alapozva, hogy minden jelentős változás és fejlődés alapja a közösségi beszélgetések során kialakuló megértés és elfogadás. Ez végül egy olyan világot behálózó mozgalommá nőtte ki magát, melynek célja a fontos beszélgetések támogatása a vállalatok életében, a politikában és a közösségekben.

A World Café alapfeltevése, hogy az emberek birtokában vannak mindannak a bölcsességnek és kreativitásnak, amellyel meg tudják oldani az őket érintő nehézségeket és problémákat. Ha ugyanis a megfelelő összefüggésben és a helyes fókusszal látjuk a dolgokat, akkor hozzá tudunk férni ahhoz a tudáshoz, ami nemcsak bennünk mint egyénben, hanem a közösségben jelen van.

A jelenlévők az összes téma esetében először a problémákat szedték össze, utána a kerületben az egyes területeken tapasztalt jó példákat, majd a felsorolt problémákra javasoltak megoldási lehetőségeket. A problémák nagy része visszaköszönhet más kerületekben vagy településeken is, így a megoldási javaslatokat érdemes megfontolni és akár továbbgondolni, a helyi sajátosságokra alakítani.

Első téma: adaptáció

A műhelymunkán az első téma az időjárási szélsőségekhez, a nyári kánikulához, nagy esőkhöz, viharokhoz alkalmazkodás volt.

Az alkalmazkodás esetében a legelső problémapont a társasházak hozzáállása volt, hiszen gyakran nem veszik figyelembe, hogy az elsőre drágának tűnő beruházás klímavédelem szempontjából hosszútávon hasznot hoz. A legtöbbször előforduló probléma a szélsőséges időjáráshoz kapcsolódik, a hőhullámok gyakran okoznak rosszulléteket. Többen kifejtették, hogy a köztéri kutak és a zöldfelületek hiánya, a folyamatos beépítés sem segít a helyzeten. A kerület a Duna mellett helyezkedik el, a folyót mégsem használjuk ki, a klimatikus viszonyokhoz nem megfelelő növényzetet ültetünk, nincsenek árnyékos helyek és bicikliutak, vannak viszont kétoldali parkolók és mindenféle élőlények (siklók, patkányok, vaddisznók stb.) a pincékben, lépcsőházakban, utcákon. A csapadék kezelésének elmaradása szintén óriási problémát jelent, ami a földrajzi fekvéséből is adódik: a Vízivárosban beáznak a pincék, a Várlejtő vízfolyásai ősszel mindennapos problémává válnak, a lezúduló víz miatt erodálódnak az utak.

Azért akadnak jó példák is: a résztvevők külön kiemelték a Naphegyen található Pom Pom Játszótér árnyékolóját, valamint hogy a közeli XII. kerületi Hajnóczy utcában parkolók helyére ültettek fákat. A megoldási javaslatokból az derült ki, hogy több árnyékoló és zöldfelület szükséges. A zöldfelületek növelésénél egyértelmű népszerűségnek örvendett a zöldtetők, zöldkertek, zöldfalak és zöld homlokzatok terjedése. Az épületek zöldítése mellett elhangzott még a parkolók közé telepítendő fák igénye, valamint hogy a Várba több dézsás fát lehetne elhelyezni. A műhelymunkán résztvevő helyi lakosok a fakivágások felülvizsgálatát is kezdeményeznék.

Második téma: közlekedés

A műhelymunka második nagy témája az átmenő és helyi forgalom helyzete volt. Itt a legnagyobb problémát az átmenő forgalom, a sebességkorlátozó elemek (kamera, zebrák) és a parkolóhelyek hiánya, valamint a segway-ek és az e-rollerek jelenléte. Ezeket nem a helyiek használják, tehát az autózást nem váltják ki, viszont a közlekedést nehezítik. Az itt élők alapvető élménye, hogy a kerület inkább autósbarát és nem gyalogosbarát, ahogy a Várat elözönlő turisták is inkább tűnnek kedvezményezettnek, mint a helyiek.

Ezekre a problémákra is érkeztek megoldási javaslatok. A jelenlévők szerint az átmenő forgalmat sebességkorlátozással lehetne átgondoltabbá tenni, ehhez pedig kamerákat kellene elhelyezni és zebrákat kialakítani. Ezzel elindulhatna a kerület gyalogosbaráttá tétele, aminek folytatásaként iskolakezdéskor az autók elől lezárhatnák az utcákat, a kihasználatlan parkolókat átadnák a helyieknek, a szabálytalanul parkolókat pedig szigorúbban büntetnék. A gyalogos közlekedést könnyítené még sétáló utcák kialakítása, valamint a lépcsők karbantartása is. A tömegközlekedés esetében az önkormányzattól azt várnák a jelenlévők, hogy átvállalja a kisgyermekes BKK bérlet árát, több e-buszt szeretnének a hálózatba, minden megállót ellátnának esőbeállóval, a turistabuszokat pedig a Tabánba küldenék, hogy ne a Várban várakozzanak. A kerékpározás népszerűségét kerékpártámaszok telepítésével lehetne növelni.

Harmadik téma: energiaszegénység

A műhelymunka harmadik témája az energiaszegénység volt, ami azért fontos kérdés, mert a lakosság nagy része bevételének 20 százalékát költi az energiaszámláira. A problémák között előkelő helyen szerepelt a távhő rossz megítélése: drága és nem is hatékony. A budai bérlakások nagy belmagassága, a nyílászárók elöregedése és a szigetelés hiánya szintén problémás, amin nem segít a tőkehiány és az, hogy a felújításban a pincék vizesedése is jelentős tétel.

A tőkehiányra és általában a társasházak felújítására megoldást nyújthatna, ha az önkormányzat pályázati pénzzel ösztönözné a lakóközösségeket. A résztvevők jó ötletnek tartanák, ha készülnének központi anyagok különböző témákban: a szemléletformálás részeként lehetnének önkormányzati programok, készülhetne fűtési kisokos, és már az óvodákban is megjelenhetne az energiatudatosság témája.

Negyedik téma: épületek energiahatékonysága, megújuló energia

Az utolsó téma a műhelymunkán az épületek energiahatékonyságával foglalkozott, ami sokban kapcsolódott az energiaszegénységhez. Itt is elhangzottak a távhővel kapcsolatos panaszok, valamint az igény a nyílászárók cseréjére, ahogy a pályázati ösztönzés témája is előkerült. Itt a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szűk pályázati határidők miatt a lakosok későn értesülnek a lehetőségekről, nincs idő megfuttatni az ötletet a társasházban, ráadásul a nagy beruházások nagy költségekkel is járnak, amire nem mindig van anyagi keret. A megújuló energia használatára nyitottak lennének, de önkormányzati rendelet tiltja a napelemek elhelyezését. A műemlék ingatlanok külső szigetelése pedig csupán mérsékelten oldható meg a városképi védelem miatt, és szintén önkormányzati rendelet tiltja a légkondicionálók külső falra telepítését is. A legnagyobb probléma azonban az épületek energiahatékonyságának szempontjából, hogy a társasházaknak semmilyen érdemi információja nincsen. Nem tudják, hogy megéri-e távhőn lenni, nem tudják, hogy megéri-e villanybojlerre átállni, nem tudják, hogy milyen szabályozás vonatkozik az ilyen energetikai felújításokra.

Megoldást jelentene, ha az önkormányzat segítségével létrejövő energetikai szakértői csoportok segítenék a társasházakat, valamint az is, ha már az óvodás kortól kezdve hangsúlyt helyeznének az energiatudatosságra. Fontos volna támogatni a rászorulókat a felújításokban, valamint közösségi mintaprogramokat létrehozni: komposztálást, tankerteket, belső kertekben zöldfelületeket. A pályázati ösztönzés terjesztése szélesebb körben segítené az épületek energiahatékonyságának növelését.