Az energiaszegénység enyhítésére célzott intézkedések meghatározása minden önkormányzat számára kihívás. A jelenség sokrétűsége megnehezíti a döntéshozók feladatát, ezért célszerű a háztartások energiafogyasztási szokásainak feltérképezése. A POWERPOOR projekt kiemelten foglalkozik hasonló felmérések kivitelezésével. Képzett Energiatámogatók és Energiamentorok látogattak otthonokat, a kérdőíves felmérés mellett pedig hasznos energiafogyasztási tanácsokkal is ellátták a lakókat. Munkácsy Bélát, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusát kérdeztük személyes tapasztalatairól.
Hogyan kapcsolódtál be a POWERPOOR projektbe?
Már a projekt előtt is mértünk fel dél-borsodi falvakat. Sikerült egyetemi hallgatókat bevonni a felmérésbe, részben terepgyakorlat keretében. Ez alapján energiaforgatókönyvet próbálunk összerakni a térségre, és környezetminőség javulást beindítani. Például ha az a cél, hogy csökkentsük a szálló por koncentrációt, annak települési szinten milyen lehetséges megoldásai lehetnének, például egy települési fűtőmű kialakításával. Később előadó voltam az POWERPOOR projektben szervezett Energiatámogató képzésen, és a POWERPOOR kérdőívvel is mértem fel családokat.
25 településen végeztünk felméréseket, főleg Borsod megyében és Pest megye 3-4 településén. Mindkét térségben nagy a munkanélküliség, nehéz az élete az embereknek.
Mennyire voltak bizalmatlanok a helyiek?
Nagyon ritkán találkoztunk olyannal, aki bizalmatlan volt. Az a gyanúm, hogy ez egyéni kommunikációs stratégián is múlik és a szituáción is. Óriási segítség volt, hogy az önkormányzatok előre jelezték a lakóknak, hogy megyünk felmérni, számítsanak ránk. Türelem is kell az interjúhoz, rá kell szánni az időt, teret kell adni az interjúalanynak, hogy elmondhassa, amit szeretne. Interjú közben tanácsokat is adtunk, például hőtárolás fontosságáról, és arról, hogy csak jól kiszárított fával szabad tüzelni.
Tapasztál másfajta nehézséget a tanácsadás során?
Azt láttam, hogy nem voltak olyan ismereteink, amelyekkel a ténylegesen nagyon reménytelen helyzetben lévő családon tudtunk volna segíteni, mivel nem tapasztaltuk meg az ő élethelyzetüket. Az én javaslataim egy átlagos háztartásnak hasznosak, de amikor valakinek az élelmiszeren kívül tényleg semmire nincs pénze, azon az én ismereteimmel nem vagyok képes segíteni.
Ilyen esetekben az „appropriate technology” működik. A Habitat for Humanity foglalkozik ezekkel a leegyszerűsített megoldásokkal, például hordókályhával – ezek szerintem nem az átlagos családok számára igazán hasznosak, hanem azoknak, akik rendkívül nehéz helyzetben vannak.
Szükség lenne valakire, ideális esetben minden településen – ez akár egy képzett falugondnok is lehet – aki alapos épületenergetikai tudással és helyismerettel is rendelkezik, és a konkrét helyzetről meg tudja mondani a szakmai véleményét, mert nincs két egyforma ház, háztartás, család.
Dolgoztatok energiaközösséges projekteken is?
Nem, mert sajnos a döntéshozók irányából ez a terület egyáltalán nem élvez támogatást. Egyelőre csak látszatintézkedések vannak. A háztartások az energia kétharmadát fűtésre használják országos átlagban – pont ezért a hőszektorban nagyot lehetne előre lépni, de ebben a szektorban még a lehetőséget sem teremtette meg a magyar kormány az energiaközösségek kialakítására.
Mennyire lehet megoldás egy energiaközösség az energiaszegénység csökkentésére?
Nagyon, ezt látom az egyik legfontosabb megoldásnak. Hogy az ember ki tudjon mozdulni az energiaszegénységből, az legalább felerészben tudást, ismereteket igényel, és reménytelennek látom, hogy ezeket az ismereteket közvetlenül az egyénekhez eljuttassuk – nincs befogadókészség, sem fórum erre. Rendszerint nincs meg a felismerés az energiaszegényekben, hogy erre nekik szükségük van, úgyhogy közösségi irányból hatékonyabbnak és könnyebbnek gondolnom az információátadást.
És az energiaközösség kialakításához nincs ugyanúgy szükség tudásra, ismeretekre, elszántságra? Ahol az emberek energiaszegények és egyben szegények is, ott mennyire lehet megoldás az energiaközösség?
Egy jó polgármesternek lehet akkora tekintélye, meggyőző ereje egy településen, hogy az ilyen összefogásnak kezdeményezője és koordinátora legyen. A kérdés, hogy a polgármester erre alkalmas-e, van-e benne késztetés. Sok akadály és rossz tapasztalat van, de akadnak pozitív példák is.
A jövőre nézve milyen tanácsaid a felmérésekkel kapcsolatban? Ha el szeretnénk indítani egy átfogó adatgyűjtést, hogyan készüljünk rá, mi a jól bevált taktika, és mi az, ami teljesen elkerülendő?
A siker legalább felerészben a kérdőíven múlik. Rengeteg munkát kell fektetni az előkészületekbe: a kérdőív a mi esetünkben folyamatosan fejlődött, évről évre mindig csiszolgattunk rajta, annak ellenére, hogy minden évben úgy éreztük, hogy már alaposan kidolgoztuk. Le kell próbálni a kérdőívet legalább tíz háztartásban, és különböző szituációkban, mert nincs két egyforma háztartás: lehet, hogy az egyikben beválik, a másikban nem. Ráadásul a világ is változik körülöttünk, ami befolyásolhatja a kérdőívek tartalmát is.
Mi nagyon sok adatot próbáltunk begyűjteni, de néhányról bebizonyosodott, hogy nem volt hasznosítható. Másrészt nem lehet végtelen hosszú az interjú, ezért előfordulhat, hogy csökkenteni szükséges a kérdések számát. Bár a többség nagy örömmel fogadta, hogy végre valaki meghallgatja, kíváncsi a véleményére. Talán azért, mert vidéken is elszigetelődtek egymástól az emberek, sokkal jobban, mint akár 20 évvel ezelőtt. A legtöbb településen megszűntek a valódi közösségi események.
A Powerpoor-os kérdőívnek hibája volt, hogy a háztartásoknál csak a bevétel oldalt nézte, és ennek arányában a fűtésre fordított kiadásokat. Az anyagi háttér vizsgálata kimaradt. A felmérésünk során időnként kiderült, hogy hiába van magas fizetése vagy nyugdíja valakinek, ha közben deviza hitellel küszködik. A kérdőív nem fedte fel ezt a problémát, csak a beszélgetésből vált nyilvánvalóvá. Ilyenkor a család a bevételének hiába csak kisebb részét költi fűtésre, ha a maradék bevétel jó része a devizahitel visszafizetésére megy el.
A másik fontos szempont, hogy mennyire felkészült szakmailag az interjút készítő személy – nem csak energetikai téren, de a kommunikációt tekintve is. Olykor zavaros mondanivalókból kell a válaszokat kibogozni, mert néha a saját háztartásukat, fogyasztásukat is nehezen látják át az emberek. Ilyenkor dekódolni kell valahogyan azt, amit mondanak – és ehhez szükség van szakmai ismeretekre is. Például, ha megkérdezzük az interjúalanyt, hogy mennyi gázt fogyaszt egy fűtési szezonban, és azt mondja, hogy 1000 köbmétert, akkor tudni kell, hogy ez a mennyiség reális vagy nem reális.
Mit javasolsz még ezen kívül?
Szükség van a helyi támogatásra, hogy számítsanak a lakók a felmérésre – ez kistelepülésen kivitelezhetőbb, sok csatornán tud terjedni az információ: polgármester, helyi lap, és szájról szájra is terjed. Mi vittük magunkkal a polgármester ajánlását, a polgármesteri hivatal pecsétjével, arra az esetre, ha valaki bizalmatlan lenne. Városokban más kommunikációs eszközök működnek, és általában a helyiek tudják, hogy náluk mi a legeredményesebb csatorna.
Milyen szerepe lehet a civil szervezeteknek ezen a téren?
Nem emlékszem, hogy találkoztam volna olyan civil szervezetekkel a borsodi falvakban, aminek picit is hasonló lett volna a fókusza. Általában is kevés az a szervezet, amelyik környezetvédelemmel vagy energiaszegénységgel foglalkozik. Vidéken kevesebb a fiatal, és ahol nem városias a közeg, nincs akkora érdeklődés a környezetvédelem iránt, mint a nagyobb városokban. Ráadásul a civilségnek már nincs annyi ereje, mint volt, ellehetetlenítik a munkájukat, a kisebb és a nagyobb szervezetek is sorra szűnnek meg. De mindenképp az energiaközösségekre vonatkozó jogszabályi környezet megváltozása lenne a legfontosabb, és ebben a civilek érdekérvényesítő szerepet tölthetnének be – ha volna a kormányzat részéről fogékonyság más vélemények figyelembe vételére.
Az energiaszegénység témájú felméréseket mindenképp érdemes lenne időszakosan megismételni. Érdekes lenne tudni, hogy a meglátogatott háztartások fejlődtek-e, hány százalékuknál mutatható ki energiamegtakarítás. Az lenne az igazi siker, ha ki lehetne mutatni, hogy a felmért háztartások egy részénél ez kimutatható.
A PowerPoor projekt az energiaszegénység enyhítésére és az energiatakarékossági szemléletformálásra fókuszál. Az energiaszegénységben élő családokat támogatja, hogy energiatudatosabb életmóddal, energiaközösségek létrehozásával, közösségi finanszírozási formákkal javítsanak élethelyzetükön. Ehhez információs napokat, tájékoztató kampányokat szervezünk, önkéntes energiatanácsadó és mentor hálózatot építünk ki, valamint önkormányzatokkal együttműködve energiatanácsadó irodákat nyitunk.
A PowerPoor projektet az Európai Unió Horizon2020 programja finanszírozza a 890439 számú támogatási szerződés alapján.