Mekkora hatással volt a magyar és az európai háztartásokra az energiaválság? Sikeresen enyhítették-e a rászorulók terheit az energiaválság hatásainak kompenzálására hozott intézkedések? Ezeket a kérdéseket vizsgáljuk „Ki viselte az energiaválság terhét” című tanulmányunkban. Az energiaár-emelkedés hatását háztartási szinten, vertikálisan (jövedelemszintek szerint) és horizontálisan (a háztartások egyéb szocio-demográfiai jellemzői szerint) is elemeztük.
Az eredmények azt mutatják, hogy az energiaválság sok európai országban aránytalanul sújtotta az amúgy is kiszolgáltatott, alacsony jövedelmű társadalmi rétegeket. Az alacsony jövedelmű háztartásokat egyrészt nagyobb mértékben érintette az energiaárak emelkedése következtében megugró infláció, mivel jövedelmük nagyobb hányadát fogyasztják el, kevesebb megtakarítási potenciállal rendelkeznek. Másrészt a teljes fogyasztási kiadásaik nagyobb hányadát fordítják villamos energiára, gázra és fűtésre, mint a magas jövedelmű háztartások – ezért sokkal érzékenyebbek az energiaár-ingadozásokra.
Energiaköltségek aránya a kiadásokban
Az eredményekből kiderült, hogy a válság hatása a jövedelem mellett nemtől, életkortól és lakóhelytől is függ. Nem meglepően, minden jövedelmi csoportban az idősebbek szenvedik meg leginkább az energiaárak emelkedését. Nemek szempontjából a férfi háztartásokat viselte meg jobban az energiaválság a közlekedési üzemanyagárak emelkedése miatt: a nők kisebb valószínűséggel rendelkeznek autóval, és alacsonyabb arányban használnak autót napi rendszerességgel. A városi háztartások körében a legszegényebbek jártak a legrosszabbul, vidéken viszont vegyes tendencia figyelhető meg, és általánosságban a közepes jövedelműek voltak leginkább érintettek.
A legtöbb EU tagállam az energiaválságra válaszul csökkentette az energiahordozók adóterheit, módosította a gázolajra és a benzinre kivetett jövedéki adókat, vagy támogatásokat biztosított a rászorulók számára.
Az európai kormányok intézkedéseit vizsgálva kiderült, hogy a villamos energia ÁFA-jának csökkentése egyértelműen kedvező hatással volt az alacsonyabb jövedelműekre. Az üzemanyagokra vonatkozó jövedékiadó-csökkentés viszont leginkább a közepes jövedelmű háztartásokat, valamint a kelet-európai országokban a magas jövedelmű háztartásokat segíti – ezáltal közforrásokat von el más közszükségletektől, és tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az alacsony jövedelműek számára nyújtott közvetlen támogatások azonban eredményesen enyhítették e csoportok terheit.
Ha tehát a cél az energiaszegénység enyhítése válsághelyzetben, az elemzett háromféle beavatkozás közül az állami bevételek leghatékonyabb felhasználási módja a rászorulók direkt pénzügyi támogatása.
Magyarország esetében ugyan a közvetlen energiaár-hatás az érvényben lévő rezsicsökkentés miatt nem volt jelentős, és kiegyenlítettebben hatott a különböző jövedelmi csoportokra: nem a legkiszolgáltatottabbakat érintette leginkább, hanem az 5-8 jövedelmi tizedbe tartozókat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a földgáz árának emelkedése nem hatott azokra, akik fával vagy egyéb szilárd tüzelőanyaggal fűtenek (jellemzően a legszegényebbek is ide tartoznak). Ugyanakkor a kapcsolódó infláció és egyéb árváltozások nyilván igen jelentős hatással lehettek erre a csoportra is, ezt azonban jelen keretek közt nem tudtuk vizsgálni.
A magyarországi intézkedések nem a leginkább rászorulók javát szolgálták. A rezsicsökkentés leszűkítése az állami költségvetés védelmét szolgálta, az üzemanyagok rögzített ára és jövedékiadó-csökkentése pedig a közép és felső jövedelmi osztályoknak kedvezett, akik arányaiban jövedelmük többet költenek üzemanyagokra.
Az elemzés a Laudes Alapítvány támogatásával, az Institute for European Environmental Policy (IEEP) által vezetett Zöld és méltányos energiaadókat! című projektben készült.
Az egész Európai Unióra vonatkozó modellezési eredményeket az IEEP foglalta össze (angol nyelven), a magyar és európai adatok összevetése az Energiaklub tanulmányában olvasható, magyarul.