Zavartalanul nem történt lényeges momentum februárban a paksi atomerőmű építési beruházással kapcsolatosan. Igaz, több bejelentés is történt, és magyar vállalkozókat is verbuválni kezdtek különböző, majdani beszállítói munkákra. Az új atomerőmű építésére való előkészületeknél egy fontosabb esemény történt Pakson: a működő erőmű egy blokkja hosszabb időre leállt.
A hónap elején az országos sajtó nem, a lokális viszont beszámolt arról, hogy újabb nemzetközi kapcsolódási pontot talált magának a Paks II. Zrt. A Telepaks közlése szerint “halad a nyugat-európai trendekkel a két új paksi atomerőmű-blokk építését koordináló társaság”. A portálon – de a Paks Pressen is -, fizetett hirdetésként publikált cikkben Hugyecz Attila, a vállalat nemzetközi szakterületének vezetője számolt be arról, hogy a cég az európai nukleáris létesítésbiztonsági szervezet, az EISS tagja lett. A németországi nukleáris hulladékkezelő BGZ-től a február végén Oroszország ellen nemzetközi színtéren eljárást indító észak-európai energiacégen, a Fortumon, a svájci Swiss Nuclearon és a francia EdF-en át az atomenergiás kapcsolatait éppen maga mögött hagyni kívánó energiakereskedő Uniperig több mint egy tucatnyi (a hirdetés szövege szerint 16, az EISS saját adatai szerint 14) európai ország nukleárislétesítmény-üzemeltetőit tömörítő szervezetben a Paks II. Zrt. “a nemzeti és európai szabályozási tevékenységekkel kapcsolatos” fórumot találta meg. Az iparági kapcsolatépítés minden szakmában fontos és lehet gyümölcsöző, de legfőképpen kifelé, a világ felé lehet azt jól mutatni, hogy az orosz technológiai beruházás a nyugati szervezeti tagokból álló fórumokon is meleg fogadtatásra talál. Valószínűbb, hogy a Paks II. Zrt. az EISS tagjaként a diplomáciai smúzoláson kívül nem sok hasznot tud realizálni a beruházó számára. (A nukleáris ipari kapcsolódási pontokkal egyébként is érdemes óvatosan bánni a fontosságuk és a hasznuk tekintetében: Kovács Pál, volt minisztériumi államtitkár, korábbi energiahivatali elnökhelyettes 2013-2014 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Kormányzó Tanácsának tagja és alelnöke is volt, munkásságának gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a paksi beruházás előremozdításában.)
Hugyecz Attila elmondta: “A mi cégünknek is támaszt ad, ha megosztjuk egymással a tapasztalatokat, és hasznos, ha időben megismerjük a formálódó nemzetközi nukleáris szabályozási elképzeléseket, és azokra akár hatással is lehetünk”. A vezető szerint az EISS-tagság jól illeszkedik a például az Atomerőmű-üzemeltetők Világszövetségével (WANO) és a Nukleáris Világszövetséggel (WNA) kialakított kapcsolatok sorába, de az is fontos, hogy a paksiak “szakértői szintű kapcsolatokat ápolnak” a fehérorosz, a kínai, a török és legutóbb az éppen csak elindult egyiptomi projektek képviselőivel is. Hugyecz Attila közölte azt is, hogy a Paks II Zrt. feladatának tekinti, hogy “aktívabb együttműködést építsünk ki a nyugat-európai szervezetekkel, szövetségekkel, vállalatokkal”, azt azonban már nem, hogy a Paks II. orosz építési projekt, illetve a keleti, közel-keleti, szintén orosz beruházásokkal kapcsolatosan ez hogyan is teljesülhetne.
“A Paks II. építése zavartalanul halad” – mondta a kamerába február 6-án Szijjártó Péter. A Sopronbánfalvára kihelyezett kormányülés egyik szünetében a külgazdasági miniszter egy Facebook videóban hozta a nyilvánosság tudtára, hogy ismét tárgyalt Alekszej Lihacsovval, aki nemsokára újra Magyarországra érkezik, hogy tovább tárgyaljanak. Azt, hogy miről tárgyalnak még a felek, azóta sem derült ki, Szijjártó Péter azt közölte viszont, hogy jövő március helyett 2024 decemberben betont öntenek majd Pakson. Ez azt jelentené, hogy megkezdődhet az atomerőmű valódi építése. Ehhez azonban arra volna szükség, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) megadja ezt az engedélyt.
A magyar sajtóban több orgánum (Átlátszó, Telex, Napi.hu, hvg.hu, 444.hu stb.) is alaposan utánajárt annak, hogy mit is kell érteni azon valójában, amikor Szijjártó Péter, a kormányban e téma felelőse azt mondja, hogy a Paks II. építése zajlik, és hogy a beruházók megszerezték az ehhez szükséges engedélyeket. A hvg legutóbb tavaly ősszel írta meg, hogy mi az a „valami, ami nincs rendben” az engedélyezés körül. Érdemes ezügyben visszaidézni, hogy a kormányzati narratívával szembe nem helyezkedő Index, valamint Inforádió már 2022 nyarán leközölte Szijjártó Pétertől, hogy szeptembertől (mármint: 2022 szeptemberétől) épülhet a Paks II. atomerőmű. Az akkor még Napi.hu néven működő portál Kincs, ami nincs címmel közölt értelmező írása óta kiderült, hogy a miniszter az alapozással és az engedélyezési folyamattal kapcsolatban tett állításait is érdemes abszolút értéken mérni, ahogyan a Siemens Energy beszállítói elmaradásával kapcsolatos kirohanásait is. Most ott tart a projekt, hogy a működő Paks I és a Paks II építendő erőművek közötti terület talajmozgásának megakadályozására szükségessé vált résfalazás és talajszilárdítási munkálatok még tartanak. Február utolsó hetében Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatója az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület energetikai konferenciáján tartott előadást. Arról beszélt hogy várhatóan nyáron megkezdődhet a leendő Paks-5 (ez a Paks II: erőmű 1-es blokkja) alatti talaj kitermelése, és 2025 nyaráig folytatódik a talajszilárdítás a Paks-6 hatos blokk területén. Az év közepéig mintegy 70 ezer cölöpöt kell majd a földbe – változó mélységben – beverni, elhelyezni – írta meg a Portfólió.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) aktuális nyilvántartása alapján Pakson továbbra sem építenek atomerőművet.
Az új atomerőműépítés előkészítésének része az a „szemináriumi felhívás” is, amiről február végén a 24.hu írt. A lap annak nézett utána, hogy mit jelent az, hogy a kivitelezési fővállalkozó, az orosz Atomstroyexport a paksi cégén (ASZE.Rt.) keresztül magyar alvállalkozók verbuválásába kezdett. Az ASZE.Rt. levélben invitálta „tájékoztató szemináriumra” a paksi beruházás potenciális beszállító partnereit és alvállalkozóit, ahol körvonalazták, hogy mikor, mire lehet majd szükség a beruházásban. Ahogy a 24.hu írja: „a magyar vállalkozások egy része már a háború előtt sem tartotta életbiztosításnak leszerződni a paksi építkezésre. Alapvetően a fizetési fegyelem, illetve a biztosítékrendszer miatt aggódtak”.
A február eleji, kihelyezett kormányülés szünetében készült miniszteri videóból az derült még ki, hogy a tervek szerint áprilisban elkezdődhet a reaktortartály gyártása – Oroszországban. Az információ értelmezéséhez azonban hozzátartozik, hogy a beruházó mindezt a saját kockázatára teheti csak meg, mivel ennek az atomerőmű egészét nézve nem túl bonyolult (abszolút értéken mérve viszont rendkívül összetett) szerelvénynek a legyártása – ahogyan az egy 7 éve készített videóból kiderül -: sem a mérete, sem a tömege miatt nem egyszerű. A reaktortartály építésével kapcsolatban ráadásul az is kérdés, hogy az milyen előírások alapján készül el – és ezek a kitételek végül megfelelnek-e majd az OAH által jóváhagyható paramétereknek.
Szijjártó Péter azt is közölte, hogy az OAH már kiadott minden szükséges engedélyt “a most zajló és a küszöbön álló munkák tekintetében.” Ehhez képest februárban összesen két új hirdetményt publikált az OAH ebben a témában. Az egyik egy elektrotechnikai anyagok és kábelek tárolására szolgáló raktár építésének, a másik egy külső burkolt terület építésének ad zöld jelzést. De valójában ezt sem, mert bár e munkálatok megkezdéséhez – mint nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügy részei – az OAH határozatokban hozzájárult, de a két határozat (itt az egyik, itt a másik) az indoklásokkal és a kitételekkel együtt összesen mintegy 60 oldalt tesznek ki. A Hivatal egy sor feltételt szabott az engedélykérelemben foglalt tételek teljesítésének megkezdéséhez, és ezekre egy ideig még biztosan várni kell. Ezt a módszert korábban egy korábbi cikkben nyilatkozó belsős szakértő “okos lány taktikának” nevezte; az OAH úgy ad zöld jelzést egy újabb engedélyezési tételre, hogy annak részleteire külön előzetes teljesítési kötelmeket határoz meg.
Mindeközben a paksi atomerőmű 4-es blokkján megkezdték az éves nagykarbantartást. A termelésből kivont reaktorblokk főjavításáról a tényen túl az MVM Paks nem közölt információkat, ám az OAH igen. Ez utóbbi szerint az erőmű középtávú karbantartási tervében szereplő időpontban kezdődnek meg “a fűtőelemek üzemszerű cseréjével összekötött tervszerű karbantartási tevékenységek”, és az OAH felügyelete alatt zajló munka végén “az üzemeltetési feltételek és korlátok szerint” lehet majd indítani a blokkot – akkor, ha az ehhez szükséges indítási engedélyt az OAH kiadja. Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy az ilyen nagyjavítások rendre megcsúsznak, nem tudnak a tervezett időre befejeződni, emiatt a termeléskiesés tovább tart az eredetileg kalkuláltnál. Mindez azért lesz 2024-ben különösen érdekes, mert a négyből három blokk egymás után, viszonylag kis időtávolságban áll majd le 4-6 hétre. Február elejétől április közepéig tervezett a nagyjavítás a Paks 4. blokkon, május elejétől június elejéig a Paks 2. blokkon, augusztus végétől szeptember végéig a Paks 3-as blokkon. Így előfordulhat, hogy az országos hálózaton az 500 MW méretű termelési nagyságú kiesésekből több is összetorlódjon.
Az Energiaklub továbbra is ellenzi a Paks II projektet. Meghaladott, drága, környezeti és geopolitikai kockázatokkal terhelt technológia, mely 60 évre röghöz kötné a rendszert egy folyamatosan változó, technológiai újításokkal teletűzdelt korban. Paks I üzemidejének meghosszabbításával ki kell vezetni az atomenergiát Magyarországon. Paks I üzemidő-hosszabbítását csakis abban az esetben tudjuk elfogadni, megalapozott szakmai érvek alapján, amennyiben az a fenntarthatósági, gazdaságossági, természetvédelmi és energiabiztonsági irányelveknek maximálisan megfelel. Paks I esetleges üzemidőhosszabbítása semmikképp sem lehet a jövőben érv vagy kényszerítő eszköz az ellen, hogy a megújuló energiák minél szélesebb körű alkalmazása stratégiai prioritássá váljon.