Egy friss dán tanulmány szerint Európa előtt egyszerre három nagy kihívás áll: az energia legyen megfizethető, az ellátás legyen biztonságos, és közben a rendszer váljon minél tisztábbá. A jó hír: ezek nem egymást kizáró célok. Sőt, a tanulmány szerint éppen a gyorsabb villamosítás és a megújuló energiaforrások bővítése teremthet olyan energiarendszert, amely egyszerre olcsóbb, ellenállóbb és klímabarátabb.
Napjainkban az EU még mindig erősen függ a fosszilis energiaforrásoktól, amit jól mutat, hogy évente körülbelül 400 milliárd eurót költ el ezek importjára. Ez nemcsak klímavédelmi probléma, hanem gazdasági és biztonsági kockázat is: minél inkább kitettek vagyunk a nemzetközi gáz-, olaj- és szénpiacoknak, annál sérülékenyebbek vagyunk az áringadozásokkal és a geopolitikai válságokkal szemben. Erre mutattak rá az ukrajnai háború miatti 2022-es, illetve az iráni háború miatti 2026-os energiaválságok is.
A tanulmány szerint Európa hosszú távú versenyképessége azon múlik, képes-e a fosszilis energiaimport helyett helyben megtermelt, tiszta villamos energiára építeni. A modellezés szerint egy jól szervezett, „versenyképes és ellenálló” energiaátmenet esetén 2050-re:
- a villamosenergia-árak akár 40%-kal csökkenhetnek,
- a fosszilisenergia-import mintegy 80%-kal visszaeshet,
- az áramtermelés közel 95%-át tiszta energiaforrások adhatják,
- a szél- és napenergia válhat az európai energiarendszer gerincévé.
Ehhez azonban nem elég több napelemet és szélerőművet telepíteni. A tanulmány hangsúlyozza: a siker kulcsa a hálózatok, az energiatárolás és a rendszer rugalmasságának gyors fejlesztése.
A villamosítás azért is kulcsfontosságú, mert sokkal hatékonyabb, mint a fosszilis energiaforrások elégetése. Egy elektromos autó például a nagyobb hatásfok révén ugyanannyi energiával jóval messzebbre jut, mint egy benzines vagy dízelautó, és egy hőszivattyú ugyanannyi energiából több hasznos hőt állít elő, mint egy gázkazán. Vagyis a villamosítás nem egyszerűen csak energiaforrás-váltás, hanem kevesebb energiapazarlást és kisebb fosszilis kitettséget jelenthet. Továbbá a villamosenergia-piacon jelenleg gyakran ármeghatározó szerepet betöltő földgáz fokozatos háttérbe szorulásával hosszabb távon stabilabb költségeket is hozhat.
A tanulmány szerint Európának a következő 25 évben hatalmas beruházásokra lesz szüksége: évente nagyjából 210 milliárd eurót kellene tiszta energiatermelésbe, hálózatokba és a rendszer rugalmasságának fejlesztésébe fektetnie. Ez óriási összegnek tűnik, de a kérdés nem az, hogy költünk-e az energiarendszerre, hanem az, hogy továbbra is fosszilis importszámlákra költünk, vagy tartós, európai infrastruktúrába fektetünk. Az átmenet nem egyszerűen új teher, hanem annak a kérdése is, hogy a pénzünk elfolyik-e importszámlákra, vagy hosszú távon értéket teremtő infrastruktúrába kerül. Így a beruházások költségére nem pusztán többletteherként, hanem a források fokozatos átcsoportosításaként is tekinthetünk.
A fentiek tanulsága Magyarország számára is egyértelmű: az energiafüggetlenség, a megfizethető energia és a klímavédelem összhangban vannak egymással. Ehhez következetes szakpolitika, gyorsabb hálózatfejlesztés, több energiatárolás, jól célzott támogatások, és a háztartások, önkormányzatok, vállalkozások és az ipar villamosításának ösztönzése szükséges.
A késlekedés drága, hiszen a fosszilis importra kifizetett pénz elfolyik. A tiszta, rugalmas és villamosított energiarendszer tehát nemcsak klímavédelmi cél, hanem gazdasági érdek is.
Forrás: