Maguknak teremtették meg a 15 perces várost

Maguknak teremtették meg a 15 perces várost

Maguknak teremtették meg a 15 perces várost

Ha tehetik, biciklivel járnak, a tömegközlekedésen olvasnak és okostelefonról ügyintéznek, de egyáltalán nem tartják ördögtől valónak a saját autót. Mindenki reggelente eldöntheti, hogy milyen közlekedési eszközzel indul útnak, és ha valódi választási lehetőségei vannak, és még a megfelelő tudás birtokában is van, úgy bizonyosan fenntartható módon fog közlekedni. De hogyan közlekedj a jövő Budapestjén?

Az Energiaklub, a Qubit.hu és a TRIP hajó Energiahajó című rendezvénysorozata első, online beszélgetésének résztvevői bár eltérő háttérrel rendelkeznek, mégis nagy egyetértésben meséltek a saját életükbe bevezetett közlekedési megoldásokról. Rab Judit urbanistát, Édes Balázs közlekedésgazdászt és Sebők Máté humánökológia szakembert Orbán Gábor, az Energiaklub igazgatója kérdezte.

Hogyan közlekedj a jövő Budapestjén?

A címben említett 15 perces városról elhangzott, hogy Budapest rendelkezik azokkal az adottságokkal, hogy ez sokak életében megvalósítható legyen, azaz hogy valóban 15 perces útnál hosszabbat ne kelljen megtenni a munkahelyig, iskoláig, boltig, piacig, hentesig. Édes Balázs szerint ebből a szempontból rossz örökséget hoztunk, hiszen a szabad iskolaválasztással élve sokan a város másik felében tanulnak. Ezzel együtt mindenki igyekszik saját tulajdonú ingatlanban élni, ahonnan a családok nehezebben mozdulnak, akár épp egy távolabbi iskola vagy munkahely miatt. Ezekből pedig egyenes következik, hogy rákényszerülnek a hosszabb utazásokra. Feltehetően sokkal többen élhetnének a 15 perces város elve szerint, ha nem ragaszkodnának ezekhez a hagyományokhoz. Édes Balázs a rugalmasságot tartja a városfejlesztés kulcsának, hiszen a világ folyamatosan változik körülöttünk, és ehhez tudni kell alkalmazkodni. A COVID is rávilágított arra, hogy milyen gyorsan lehet életmódot váltani.

Rab Judit a fentieket megerősítve mesélte a saját életéből, hogy ők tudatos döntést hoztak arról, hogy mire fordítják az idejüket, pénzüket, energiájukat, és a dugóban állást, ingázást, nem sorolták ide. Azt is felidézte, hogy a városi dugókhoz nagyban hozzájárul, hogy a logisztika nagyon sok teret foglal. Példaként Franciaországot említette, ahol az áru- és szemétszállítás éjszaka történik, így egy-egy furgon csúcsforgalomban a szélső sávban vészvillogózva nem okoz fennakadást.

Sebők Máté a megfelelő tudásátadást hiányolta, szerinte a városlakókat több információval lehetne helyzetbe hozni, hogy hogyan érdemes használni a közlekedési rendszert. Egy modern belvárosban szerinte az autóknak nincs keresnivalójuk, az legyen sétálható, biciklizhető, tágas és csendes. Ehhez pedig a tömegközlekedés fejlesztésére van szükség. Arról is beszélt, hogy napjainkban Budapesten már számos szolgáltatás elérhető, a közösségi kerékpároktól a közlekedést támogató appokig, de nem feltétlenül világos mindenki számára, hogy melyik mire lett kitalálva. Megfelelő kommunikációval ez a tudás egyszerűen átadható lenne, és ha egy szolgáltatást sokan kezdenek használni, az még több embert meggyőz.

Mi legyen a pesti rakparttal?

Aktualitásként került szóba a pesti alsórakpart, amit a nyár óta minden hétvégén lezártak az autóforgalom elől, és visszaadtak a városlakóknak. Ebben a témában sem alakult ki nézeteltérés a szakértők között, de különböző szempontokat említettek. Édes Balázs szerint nincs érv amellett, hogy a pesti rakparton autók legyenek, és tovább javítana a terület vonzerején, ha nem betonnal lenne burkolva, hanem zöldfelületté alakítanák. Ehhez képest most a szállodahajók eltakarják a kilátást, miközben mostanában olyan tiszta a víz, hogy akár strandolni is lehetne. Elismerte, hogy a teljes lezárás a hétköznapokon hatalmas terhelést jelentene Buda É-D irányú közlekedésére. Ezzel együtt azt feltételezte, hogy a budai forgalom sokkolása nem egyértelműen nagyobb teher a városnak, mint a pesti rakpartot kisajátító autóforgalom.

Rab Judit szerint elkerülhetetlen a városi terek átalakulása, hiszen változnak az infrastruktúráink, és egyáltalán nem indokolt a Dunánál az ilyen mértékű autóforgalom. Korábban számos nagyvárosban megszokták, hogy a folyók partja autóparkoló vagy főútvonal, de már sok helyen meglépték, például Lyonban vagy Párizsban, és sikeresen visszaadták a folyót az embereknek.  

Sebők Máté saját tapasztalataira hivatkozva mondta, hogy az elmúlt hónapok hétvégéi megmutatták, hogy hatalmas igény van a rakpartra. Csak a legnagyobb nyári melegben napközben nem voltak nagyon sokan, de esténként megtelt élettel, a városlakók azonnal elkezdték használni. Szerinte fontos lenne a rakpartot visszaadni az embereknek, mert nemcsak a folyóval, hanem a várossal is kapcsolatot kell kialakítani. A város is megérdemelné, hogy jobban szeressük, jobban ismerjük, és ha lemegyünk a rakpartra, akkor látjuk, hogy valós kapcsolat alakul ki a térrel, egyszerűen csak jó ott lenni. A beszélgetésben szó esett még a rozsdaövezetekről, a kompakt városról, az elővárosi közlekedés fejlesztéséről, a metróról és a jövő Budapestje víziójáról. 

Tarts velünk, és nézd élőben az Energiahajó következő eseményét, ahol meghívott szakértőink arról beszélgetnek majd, hogy miért olyan rossz Budapest levegője!

Miért olyan rossz a budapesti levegő? című beszélgetés Facebook-eseménye itt érhető el>>

Facebook Comments